A világ versenyfővárosaként emlegetett Indianapolis egyik városi parkjának a közepén fura, évszázados romok emelkednek, melyek első látásra egy egykor itt állt, minimum egyemeletes téglaépület nyomai. Óriási tévedés.
A valóság ennél azonban sokkal meglepőbb: az épület évtizedeken át a több, mint ezer kilométerre fekvő alsó-Manhattanben állt, sőt,
A George B. Post tervei szerint 1898-ra megszületett, 26 szintes St. Paul Building kilencvenhat méteres magasságba tört, mikor a környék képét még jórészt három-négy emeletes épületek uralták.
Az ötvenes években aztán az amerikai ipar egyik legnagyobb óriása, a Western Electric épp ennek az épületnek a helyét szemelte ki új központi épületéhez, így 1958-ban az ősfelhőkarcoló eltűnt a föld színéről.
A nagyvállalat szerencsére felismerte a St. Paul építészeti értékeit, így a bejárat feletti három emberalak (az afrikai, az ázsiai és a kaukázusi embertípust megjelenítő) szobrát, valamint a kapuzatot és a földszinti falak egy részét biztonságosan elszállította, és pályázatot írt ki azok újrafelhasználására.
A versenyen végül az indianapolisi Holliday Parkban való elhelyezés ötletét tartották a legerősebbnek, így az épületrészletek 1961-től már az indianai nagyvárost díszítik. A romokat az elmúlt évtizedekben benőtte a növényzet, és a vandalizmus sem kerülte el a maradványokat, de nemrégiben szerencsére helyrehozták a sérüléseket, és – amint a Thought and Sight fotóin is látszik – , a kert újra egykori fényében várja a pihenni vágyókat:
