Edo Denovára érdemes figyelni. És figyelnek is sokan: Edo idén a Tomorrowlanden, Belgium világhírű elektronikus zenei fesztiválján zenélt, itthon is a legnagyobb nevek között lépett fel például a Szigeten és a Balaton Soundon. Mindezt úgy, hogy DJ-karrierje mindössze négy éve indult: a Viva TV hirdetett egy versenyt női lemezlovasoknak, amelyen gyakorlatilag teljesen kezdőként indult el.
Miután megtudtam, hogy megrendezik ezt a versenyt, nagyjából három-négy hónapom maradt arra, hogy felkészüljek. Úgy mentem oda, hogy az indulók közül valószínűleg mindenki tapasztaltabb nálam, tehát az esélytelenek teljes nyugalmával álltam a DJ-pult mögé. Aztán – nyilván szerencsém is volt, meg talán a kiálláson is múlt – végül mégis én nyertem meg a versenyt.
A győzelem után felpörögtek az események: szinte egyik napról a másikra kellett ugrásszerűen fejlődnie. Ebben az időszakban DJ Newl, Spigiboy, valamint egy vidéki klub rezidensei segítették, de más példa is lebegett előtte: „Julia Carpenter volt a nagy példakép, őt néztem, hogy ha valamilyen szeretnék lenni, akkor olyan, mint ő, olyan vagány és laza.”
Az eltelt négy év aztán alátámasztotta a sikereket. Az említett Strand fesztiválos DJ-seten is úgy tombolt seregnyi ember, hogy – a sztreotípiákra rácáfolva – nem egy flitteres tankiniben kever a női DJ, mint ahogyan azt sokan elsőre elképzelnék: Edo tokától bokáig felöltözve pörgött a színpadon.
Azért szoktam így zenélni, mert egyfelől így kényelmes, és ha én nem érzem magam kényelmesen, akkor az a buli rovására is mehet. Így a közönség sem arra figyel, hogy lecsúszik-e, felcsúszik-e a pólóm, és a többi, teljesen egymásra tudunk hangolódni, csak a zenével foglalkozhatok. Másrészről pedig ez vagyok én. A karrierem elején voltak olyan próbálkozások, turnéajánlások, hogy ha „kipakolnám magam”, akkor milyen karrier lenne, de úgy voltam vele, hogy inkább kivárom, hogy csak a zenével meddig tudok eljutni.
Ettől eltekintve úgy tűnik, az üvegplafon ebben a világban kevésbé jellemző: „Mostanában nincs releváns különbség a férfi vagy női DJ-k fellépti díjai között: az általad adott minőség, vagy a bevonzott közönség dominál. Most már. Korában volt olyan időszak, amikor azt éreztük, hogy bárki azt mondhatta, hogy ő DJ és megfizették érte, de ezek az idők, úgy tűnik, elmúltak, és mostanra csak tényleg azok vannak itt, akikre a közönség is kíváncsi. Tehát anyagiakban nincsenek különbségek, csak a tudás számít, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, vagy hogy ki hogy van felöltözve, ha valaki ügyes és jó bulit tud csinálni, és hosszú távon tartós színvonalat képvisel, akkor lesznek lehetőségei. Ugyanakkor Velem is nem egy esetben előfordult a korai években, hogy méregető tekintettel bámultak a közönségből, vagy akár a backstage-ből, hogy „itt van a győztes DJ-csaj, na lássuk, mit tud”. Neked pedig úgy kellett zenélni, hogy tíz-tizenöt perc után már azok is csettintsenek, akik azt várták, hogy majd egy előre összerakott szettet hozol magaddal, meglovagolva az aktuális hype-ot.”
Edo ma már teljesen a zenélésre koncentrál, ebből él, a téli, nyugodtabb időszakban is heti egy-két fellépése van, ez a szám a nyári fesztiválok, vagy az egyetemi gólyabálok idején heti négy-ötre is emelkedik. Emellett saját zenéket ír, legújabb mixe a héten kerül ki a Facebook-oldalára, videoklipet tervez, és a külföldi terjeszkedésre koncentrál, még ha a lakóhelyváltás nincs is a tervei között. Közben a tanulmányok várakoznak: a zene miatt pihenőpályán tartott jogi és közgazdasági diplomát szeretné befejezni hamarosan, már csak a hosszú távú produceri tervek miatt is. Szerinte lehetetlen azt állítani, hogy egy DJ mindent tud a szakmájáról, már csak a technológia miatt sem. A saját stílus azért kialakul hamar, nála a meglepetés és a humor a visszatérő elem: a Strand fesztiválos buli egyik csúcspontján a ’90-es évek feledhetetlenül zizi slágere, az Eiffel 65 Blue című nótája keveredett össze valami teljesen maival.
Előre összerakott szettel nem lenne szabad zenélni, mert nem lehet felkészülni arra, hogy milyen közönséged lesz, hogyan reagálnak. Magam részéről szeretek hatásvadász is lenni, ahogy láttad: beteszek régi zenéket, az adott pillanatban döntöm el, hogy merre szeretném vinni a közönséget. Persze mindig lesz olyan, hogy egyszerre nem tombol mindenki eszeveszett módon, mert különbözőek az ízlések, de arra törekszem, hogy a közönségben jó legyen a hangulat, mert engem is az pörget fel.
