Az apró Jinsan-öböl halászai évszázadok óta egy igen rendkívüli módszerrel szerzik be a sokáig napi betevőnek számító apróhalakat: egy óriási tüzes bottal.
A naplemente után kihajózó szardellahalászok kénes keveréket kennek hosszú bambuszpálcáik végére, majd azt a vízbe lógatják. A kén és a víz találkozásakor keletkező gázok meggyújtják a pálcát, a halak ezrei pedig riadtan ugranak ki a vízből, egyenesen a hálókba.
A japán uralom (1895-1945) során kitalált módszert egykor háromszáz hajóval művelték, de ez a szám mára mindössze háromra csökkent – annak ellenére, hogy a tajvani kormány egyáltalán nem ellenzi, sőt, még támogatja is a gyakorlatot.
A képeken kitűnően látható, hogy fogás van temérdek, így egy hatórás út alatt a halászok akár három-négy tonna szardellát is foghatnak, ez pedig a legénységnek akár több, mint egymillió forintos bevételt is jelenthet.
Elsősorban azért, mert a szardellaszezon mindössze három hónapon át, májustól júliusig tart, a fiatalokat pedig ez az egész egyáltalán nem érdekli, annak ellenére, hogy a kormány turisztikai vonzerőt lát benne, és minden bizonnyal örömmel vennék, ha a mostanra már hatvanas éveiket taposó lánghalászoknak is lenne utánpótlása.
Erre azonban vajmi kevés esély mutatkozik, hiszen az egyre modernebb halászati eszközök mellett senki nem akar törődni az efféle idejétmúlt dolgokkal, és a környező falvak fiatal férfijai inkább a nagyvárosokba költöznek, hogy tanuljanak, majd egy stabil munkahely megszerzése után a középosztály tagjaivá váljanak.
Fotók: NTPC Fishery