Történetíróink nyomán a hun-magyar közös eredet tény kérdése volt a múltban. A tudomány aztán jelentősen árnyalta ezt a képet, ám tények helyett inkább csak a kérdések sorakoznak őstörténetünkkel kapcsolatban. Ezért döntöttünk úgy, hogy a krónikákhoz nyúlunk, és elmeséljük a történetet úgy, ahogy azt a magyar hagyomány megőrizte.
A kezdet esetünkben az özönvíz, ami után Noé egyik unokája, a Ménrót nevű óriás két fiat nemzett: Hunort és Magort, a hunok és a magyarok őseit. A testvérpár szarvast űzve bukkant Meotisz földjére, ahol elhagyva az atyai fészket le is telepedett. Idővel aztán szűk lett a hely, ezért Szittyaországba költöztek át, majd ott is megsokasodván a nép egy része még nyugatabbra, Pannónia földjére ment.
Isten ostora
Komoly csaták után meghódították ezt a tartományt is, és királyt választottak maguk közül:
Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok Pannóniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok, vagyis a hunok a rómaiak szokása szerint egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát, Bendegúz fiát …
Ő pedig öccsét, Budát emelte maga mellé, megtéve őt “fejedelemmé és bíróvá” a Tisza folyótól a Donig. Hatalmas terület volt ez, Attila nem is próbált szerénykedni – címeit még a krónikás sem győzte felsorolni:
… magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette: Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora stb.
Arany és drágakő
A nagy király módfelett gazdag volt asztala, ágya és “konyhaedényei” mind színaranyból voltak, sátrait a különböző országok módja szerint készíttette. Az egyik például aranylemezekből állt, rúdjai is aranyból készültek míves drágakő díszítéssel.
Serege tízszer százezer harcosból állt, katonái védelmét főleg bőrpáncélok adták, íjat, kopját és a derekukon kardot viselve mentek harcba.
Attila király pajzsán címert viselt, ez koronás fejű madárhoz hasonlított. Ezt a címert a magyarok mindaddig, amíg a községek önmagukat kormányozták, Géza fejedelem, Taksony fia idejéig, a községek hadaiban mindenkor hordozták.
Félték, tisztelték és szerették
Megtudhatjuk azt is, milyen ember volt Attila, Bendegúz fia:
Attila sötétbarna bőrű, fekete, haragos szemű, hivalkodó járású, széles mellű volt, hosszú szakállt hordott, és módfelett szerelmes természetű volt. Megvetendőnek tartotta, hogy ládában őrizze a pénzét; a merészségben mértéket tartott, a harcban ravasz és körültekintő volt; úgy mondták, testében meglehetős erő lakozott. Elhatározásában nagylelkű, fegyvere fényesített, sátra, holmija tiszta volt. Bőkezűsége és közvetlensége miatt szerették a külső nemzetek; szigorú természete miatt pedig az övéi csodálatosképpen féltek tőle.
