Az alig néhány perces némafilmet Fejér Tamás barátjával, Kálmán Aladárral együtt rendezte. Az egyetlen helyszínen, egy mérnöknő (Marton Mária) sötét laboratóriumában játszódó film története igen egyszerű: a nő épít, melyet sikeresen életre is kelt, sőt, az tökéletesen végrehajtja az utasításait. Tervezője azonban hamar túlfeszíti a húrt: megparancsolja teremtményének, hogy szeresse őt.
Úgy tűnik, hogy ez meghaladja a robot értelmi képességeit, de
a karok, amelyekben a villamosáram “férfi”vér kering, lassan, tétován megmozdulnak, a test megrándul, majd a hatalmas fémkolosszus megindul alkotója felé.
Galaktika magazin, 1988/7, p. 70
A nő örömében ledobja a ruháit, csábos táncba kezd, miközben gúnyosan megjegyzi:
Mielőtt azonban a kalapos-nyakkendős gép közel kerülne hozzá, a nő megálljt parancsol, de az nem engedelmeskedik, tovább imbolyog felé kitárt karokkal.
A nő pánikba esik, de az utolsó pillanatban sikerül elérnie egy kapcsolót, és lekapcsolja az áramot az egész laboratóriumban. A fények szikrázva kihunynak, a visszakapcsolás után a robot pedig a földön fekszik, darabokban, élettelenül.
A történet egyértelmű ihletője a Frankenstein-sztori, melynek ikonikus moziváltozatát ugyan néhány évvel korábban mutatták be, és itthon azonban még mindig terjedőben volt. A Vásárhelyi István által tervezett, szándékosan elnagyolt díszletek és a sötétség ideálisak a filmhez, a beszéd helyetti pantomim és tánc pedig igazi telitalálat.
A Nő és a Gép egy hazai amatőrfilmes fesztiválon mutatkozott be, óriási sikere miatt azonban rövidesen egy Párizsban megrendezett nemzetközi versenyen is bemutatták, ahonnan a II. díjjal tért haza. Sajnos mára egyetlen kópia sem maradt fenn a műből – valószínűleg ezek mindegyike Budapest ostroma alatt tűnt el, vagy semmisült meg, de legalább néhány, Vásárhelyi István által a forgatás során készített munkafotó megmenekült, így némi fantáziával elképzelhetjük, milyen lehetett a kartonpapír-robotot felvonultató film, amellyel a tizenhét éves fiú kilépett az ismeretlenség homályából.
Fejér Tamás (1920-2006) később a Bogáncs (1959), A Tenkes kapitánya tévésorozata (1963-1964), annak moziváltozata (1965), A Tüskevár tévésorozata (1967), valamint a szintén Fekete István regényéből készült Ballagó idő (1976) által vált ismertté.
