A színházi portál nemcsak a pályatársak visszaemlékezéseit idézi, hanem Mónika búcsúját is.
“Az örök élet kapuján most beléptem, kérlek ne szomorkodjatok sokat miattam. Az Élet csodálatos! Becsüljük meg! Értékes, fénnyel, művészettel, nevetéssel teli. Én is mindig így gondolkodtam, én is mindig e szerint cselekedtem! Ti is tegyetek így. Szeressétek egymást önzetlenül, örüljetek egymásnak, s Életeteknek.”
Mint korábban megírtuk, Páll Mónikát többször műtötték agydaganattal. Közben írta szakdolgozatát a Gyógyító Művészetből. Ez volt az álma, úgy érezte: ez a feladata itt a Földön. Korábban a Nemzeti Színházban barátai, a budapesti és a kaposvári színészhallgatók is megmutatták, mennyire szerették őt, gyógyulásában reménykedve rendeztek gálaestet, „Egy kéz elég” címmel.
