De azért vannak referenciák. A dán Anders Thomas Jensen például, mondjuk a Zöld hentesek, amelyben kisvárosi húsipari szakmunkások némi emberhús kimérésével fejlesztik kicsiny cégüket csődközeli vállalkozásból városszerte népszerű és virágzó üzletté.
Bodzsár Márk író-rendező azon az amúgy egészen kézenfekvő összefüggésen gondolkodott el, amely az orvosi és a mészárosi foglalkozás között minden asztrológiai szakirodalom szerint nyilvánvalóan fennáll. A rendszerváltást követő harmadik évben játszódó film ugyanis egy olyan – állandóan éjszakás – mentős egység körül bonyolódik, amelynek gondoskodására még magának ennek a társaságnak a tagjai sem szívesen bíznák magukat. A doktor részben atyaúristent játszik – hiszen mindent jobban tud, de legfőként azt, hogy élnie vagy halnia érdemes-e a rábízott páciensnek –, másfelől, ha már így alakult, üzletel is e képességével, összejátszva a tehetős kuncsaftokra leső temetkezési vállalkozóval. A cinizmusát tapasztalatnak és bölcsességnek álcázó orvos egyik segédje egy kamaszkorban megrekedt műkovboj, akinek infantilitása aztán csúnya végkifejlethez vezet, ám a hős a másik segéderő. A délszláv háborúból dezertáló félmagyar ápoló a menyasszonyát hagyta az ostrom alatt álló Szarajevóben, s lépésről lépésre haladva (csaknem) bármilyen áldozatot kész meghozni azért, hogy elég pénze legyen kiszabadítani onnan a szeretett nőt. Így lesz lassan cinkos, majd tettestárs.
Élnek a karakterek, ügyesen felépített a cselekmény, erősek a hangulatok, maró a humor. A végig éjszakában játszódó film egy atomjaira hullott társadalmat állít elénk, amely demoralizált, hitevesztett állapotában még a testvérháborúba, genocidiumba zuhant Jugoszláviánál is sötétebb bugyra a földi Pokolnak. Bár ezzel az állítással lehetne vitatkozni (azért a világháború utáni Európa legeembertelenebb konfliktusában iszonyatos dolgok estek meg), a film viszonyrendszerében ez az állítás olyan pont, amelyhez képest a viccesen, poénosan előadott infernális esetek már-már filozófiai távlatba kerülnek: az emberi szabadság mibenlétére vonatkozó legalapvetőbb kérdést veti fel ugyanis az aktív eutanáziát napi rutin szerint gyakorló mentős egység bizarr kalandozása. A választás mindig, minden helyzetben adott felelőssége itt a tét, amelyről ha akarnánk, sem mondhatnánk le: ha mást nem is, de azt mindig eldönthetjük, hogy kinyitjuk-e a szemünket legalább.
Bodzsár Márk filmje könnyed és fordulatos, fiatalosan túlzsúfolt és olykor kissé hatásvadász. A filmbéli doktorétól eltérően azonban magának a filmnek a cinizmusa csak látszólagos: valójában érzelmes, mondanivalós darab, amely ezzel együtt akar szórakoztató lenni.
Ajánljuk: azoknak, akik a földközeli akasztófahumorra és az éteri ideákra egyaránt vevők.
Nem ajánljuk: azoknak, akik csak az előbbit képesek felfogni.
TPP
Rendező: Bodzsár Márk. Szereplők: Ötvös András (Milán), Rábai Roland (Fék doktor), Keresztes Tamás (Kistamás), Zsótér Sándor (Vinnai), Stork Natasa (Tánya), Pálos Hanna, Jordán Adél, Lázár Kati, Trill Zsolt, Kerekes Éva. Forgalmazó: A Company (volt BudapestFilm).
Hazai bemutató: október 24.
