Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse! Az ünnep elengedhetetlen tartozéka volt évtizedekig a Felvonulók kérték, ami – nem csak szerintem – egyike volt a magyar televíziózás legcikisebb találmányainak. Nemrég bukkantam rá a Postr-en egy bejegyzésre, és eszembe jutott, hogy csodáltam a tévés szerkesztőket, hogy mindig kéznél volt nekik az a bejátszás, amit az aktuális felvonuló éppen kért. Elképesztő felkészültség – gondoltam én. Aztán évekkel később megnéztem Gálvölgyi zseniális paródiáját, és minden világos lett. Imígyen:
A másik legkedvesebb emlékem egy kollégám, Kiss Feri véletlen zsenialitásának volt köszönhető. Ferit kiküldtük május 1-jén a Városligetbe, hogy készítse el az obligát ünnepi tudósítást. Az alábbi rész természetesen kimaradt az adásból, de azóta is sírva röhögünk, ahányszor előkerül.
