Hrabal humanizmusáról, szárnyaló képzeletéről, kocsmatörténeteiről ráadásul nemcsak Prága, hanem egész Bohémia eszünkbe juthat. Balog Attila újságírónak – aki azon kevesek közé tartozik, akit nagy nehezen közel engedett magához az idősödő író – maga Hrabal írta le 1993-ban sajátos alkotói módszerét: „Lesem, figyelem az egyszerű embereket. Beszélgetünk, mesélünk egymásnak, és én megint megtalálom majd a fonalat, a kristályt, amelyet majd csepp alakúvá kerekíthetek. Mindig is az volt az érzésem, hogy azok az egyszerű emberek, akik tudnak krumplit kapálni, s eljárogatnak a kiskocsmájukba, vagyis azok, akik egészen egyszerű életet élnek, sokkal többet kapnak az élettől, mint az intellektuelek felsőbbrendűségét, mert aki alul van, az nekem mindig sokkal többet mondott az életről, mint bármely intellektuel. Az intellektuel rendszerint csak tudja, az egyszerű ember viszont mélyen meg is éli a dolgokat. Nos, az én embereim ott nyüzsögnek az utcákon, vagy ott ülnek a kerskói sörlócákon, s én gyakran összefutok velük. Ők az én hőseim. Ha már a világon vagyok, hát azért vagyok itt, hogy ha nem is mindenki, de néhányan azok közül, akikkel érintkezem, olyan kurázsival ruházzanak föl, hogy minden nap érdemes legyen élnem.”
Hrabal 1914. március 28-án született Morvaországban, Brünnben. Apja neve nem ismert. Anyja hozzáment František Hrabal sörgyári könyvelőhöz. (Szülei románca és élete a Sörgyári capriccióból lehet a rajongóinak ismerős.) A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef (Pepin bácsi) volt rá nagy hatással. A nymburki sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat nem csak a „capriccióban”, hanem számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiří Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam és a Városka, ahol megállt az idő című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
1997. február 3-án galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak hiszik.
| Hrabal nyitja a Matinét: |
| Vasárnaptól irodalommal szolgáljuk olvasóink kulturális épülését. A Matiné első részében – a Hrabal-szülinap alkalmából – egy részletet olvashatnak az író Őfelsége pincére voltam című regényéből. |
