The Expendables 2 – A feláldozhatók 2
Visszatértek, már legalábbis a 80-as évek sztárjai, a 80-as éveik elején – jó, kicsit túlzok, de Stallone nagy retroakciófilm-ötletének visszatérői tényleg jóval a nyugdíjkorhatár után vannak. És persze formában – míg pár éve Donald Sutherland és Tommy Lee Jones vezetésével még csak az űrbe jutottak el a nyugdíjas űrcowboyok, ma már kézigránátot dobnak, lőnek és ölnek és állnak, mármint bosszút. A Bulgáriában zajlott (sajnos kaszkadőrhaláltól hírhedt) forgatás a következő történetnek adott formát: Bruce Willis összetrombitálja a csapatot egy újabb munkára, de kisül, hogy a könnyű pénzszerzés véres verejtéket és szenvedést, azaz bosszút takar. A nagypapáknak, kiegészülve Jason Stathammel és más tejfelesszájúakkal, pár terroristától kell megvédeniük a világot, ügyelve, hogy botoxinjekcióik és ráncfelvarrásaik forradásain megcsillanjon a napfény. De ha eltekintünk Stallone trollszerű arcától, Schwarzenegger örökösen gyulladtnak, irritáltnak tűnő ábrázatától és az idő többi félreismerhetetlen jelétől, a történet sablonossága ellenére tényleg elkap a régimódi filmkészítés hangulata, amikor még nem elhízott informatikusokon múlott két hős harcának látványossága.
Rómának szeretettel
Woody Allen már nem is próbálja titkolni, hogy az EU turisztikai alapjai pénzelik a filmjeit egy idő óta – a következő opusza már a Bukarest, kipipálva címet viseli majd (jó, nem, a következőt New Yorkban forgatja), de kétségtelen, hogy egyre embergyűlölőbb alkotásai egy ideje már mintha egy kedélyes turista művei lennének, aki fényképezőgép helyett kamerával és sztárokkal látogatja a műemlékeket Londontól Barcelonáig. Ebben a filmben sem kezdő főiskolások játszanak, a női szakaszt Penélope Cruz és Ellen Page képviseli, a férfiakat a rendező, Alec Baldwin és a remek Roberto Benigni – eljátsszák Allen humorbonbonjait, melyeket egy Róma-útikönyv olvasása közben hozott össze a mester. Pl. a Michelangelo-freskói láttán elhangzó asszonyi sóhajra („Én nem tudnék folyamatosan hanyatt fekve dolgozni!”) a prostituáltat alakító Cruz (nagyjából minden harmadik filmjében van ez így vele) úgy tromfol: „Én igen.” Egy Szeszélyes évszakok Maksa-híradó előtti poénjai kicsit jólfésültebbek és eredetibbek voltak anno, de akinek épp közepes vígjátékra fáj a foga, és nem bán egy kis déjà vu érzést, nosza, irány a mozi.
