Kultúra

Ted [filmpremier]

Tökéletes vígjáték egy kissé drogfüggő játékmackóval és felnőni képtelen barátjával, valamint Norah Jonesszal.

Johnnynak nincsenek barátai, ezért különösen örül, amikor az egyik 80-as évekbeli karácsonyra egy játékmackó érkezik bostoni otthonába a Jézuskától. Mivel remekül érzi magát Teddel, kíván egyet, és meg is kapja: Ted életre kel, beszélő maci lesz. Milyen szép, téli mese!
De az idő múlik, és a beszélő maci szenzációja is elsüllyed a többi ötperces földrengető sztori közt – immáron a 2000-es évek végét írjuk, Johnnyból John lett (Mark Wahlberg játssza), Tedből pedig… hát mit szépítsük, egy lusta disznó, akinek a füvön, a sörön, a csajokon kívül talán még a ’78-as Flash Gordon film fér be szellemi látómezejébe. A két régi barát együtt ba…, akarom mondani vakarja…, vagyis na, hegyezi a zabot, naphosszat ülnek a tévé előtt, szívnak, hülyülnek, amit John barátnője (Mila Kunis) kezd nehezményezni, elvégre már négy éve vannak együtt, és még mindig sehol egy perspektíva, hogy a családalapítási hajlandóságról ne is beszéljünk. És akkor arról a két gyanús alakról se, akik mindenáron szeretnék megszerezni Tedet.

Seth McFarlane-nek sikerült az, ami oly sokaknak nem: sikeresen átvinni egy kis formátumú, rövid epizódokban működő humort és világlátást (Family Guy) egy egész estés filmbe. Az örökösen cinkező, savazó, elképesztő benyögéseket rendező medve (aki egyébként Seth McFarlane hangján beszél) önmagában is remek stand-up komédia lenne (megkapja mindenki, Katy Perrytől Norah Jonesig), de John szála még jobbá teszi az egészet. Ő nemcsak kiváló partnere a mackónak, hanem vele valósul meg a minden jó vígjátékban szükséges komoly tartalom: ő az a létező amerikai, tehetséges ember, aki finoman szólva elbaltázza hülyeségekkel az életét, rosszul dönt, gyenge – és egy ponton vissza is vesz a vígjáték, tart egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy kicsit magunkba nézzünk, hány szükségtelenül, jobb híján kibontott sör, pótcselekvésszerűen átmulatott éjszaka áll a nevünk mellett a szégyentáblán.

De a lényeg a jó poénok hada, azaz kijelenthetjük, hogy a nyár legjobb nevetős filmje a Ted, ami nemcsak Amerikában működött (50 milliós árát az első hétvégén behozta, és még 4 milliót is rádobott, ma pedig már ott tart, hogy minden egyes befektetett dollárra négyet hozott vissza), itthon is fog, melynek részben oka a jó színészi teljesítmény (Mark Wahlberg egyre jobb!), a sok vicces kameo (Norah Jones, Tom Skerritt, Sam J. Jones) és a jó magyarítás (szöveg és szinkron), melynek tán egyedül a Família Kft. egykori alkotói nem fognak örülni annyira.

Kinek ajánljuk: akit érdekel, hogy egy játékmackó melyik testrésze hiánya miatt írt annyi panaszlevelet a Mattelnek

Kinek nem: aki szerint a mackós filmet a Füles Mackó jelenti, de a Micimackó már biztos eljutott a határig  

Ted – színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 107 perc, 2012, rendező: Seth MacFarlane, forgatókönyvíró: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild, zeneszerző: Walter Murphy, operatőr: Michael Barrett, producer: Jason Clark, John Jacobs, Seth MacFarlane, Scott Stuber, Wellesley Wild, vágó: Jeff Freeman, szereplők: Mark Wahlberg (John), Seth MacFarlane (Ted hangja), Mila Kunis (Lori), Giovanni Ribisi (Donny), Patrick Warburton (Guy), Laura Vandervoort (Tanya), Joel McHale (Rex), Melissa Ordway (Michelle), Jessica Stroup, Ralph Garman

Forgalmazza a UIP-Dunafilm

Hazai bemutató: 2012. augusztus 23.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik