Kultúra

Szerelem a hatodikon [filmpremier]

A jómódú nagypolgár elcsábítja cselédjét, aki hazamegy, hogy felnevelje közös gyermeküket. Kritikai realista dráma a XIX. századból? Dehogy. Könnyed retró vígjáték.

Az ugyanis nem olyan egyszerű. Először is nem az ezernyolcszáz-, hanem az ezerkilencszázhatvanas évek Párizsában járunk, és hősünk minden, csak nem csábító. Inkább munkájának élő bróker (tényleg: látott már valaki brókert pozitív szereplőként?), aki decensen hervadó, jótékonykodásba és bridzspartikba belefáradt feleségével éli izgalommentes napjait, s a legfőbb problémája az, ha a reggelihez elfogyasztandó tojást nem a megfelelő állagúra főzi – a cseléd. És éppen innen indul az öntudatra ébredéshez vezető nagy kaland. Merthogy cseléd is van (a nagysága csak nem piszkolja össze kezét), s az új cseléd (a régi alulmaradt a tojással, valamint az anyós halála után az irányítást átvevő feleséggel folytatott küzdelemben) nem csak afféle mutatós fehérszemély, hanem külső s belső szépséggel bőségesen megáldott, üde fiatal nő, akinek jelenléte olyan ajtókat tár fel a vagyonfelhalmozásba belefásult pénzemberben, amelyeknek létezését sem sejtette. Előbb önmaga előtt is titkolt érdeklődés ébred a szép és nem csupán fizikai értelemben tiszta nő iránt, majd szembesül annak sorsával – és a többi, boldogulását Franciaországban kereső spanyol szobalány, házvezetőnő, mindenes sorsával, aki az ő Maríájával együtt a nagypolgári ház hatodik emeletének cselédszobáiban lakik –, s kibontakozik előttünk egy jól karbantartott, de mégiscsak korosodó férfi fejlődéstörténete. Előbb az eddig szunnyadó szociális érzékenység lobban lángra benne, aztán az elnyomott életöröm, végül pedig az őszinte szerelem.

Kedves, áthallásokat nyomatékosító sztori ez, amely egy igyekvő, ám kívülálló értelmiségi (a rendező) állásfoglalását közvetíti a társadalmi egyenlőtlenségek és a nemzeti előítéletek kárhozatos voltáról, különösebb meglepetések nélkül. Önmagukban véve kulturált alakításokat látunk, egy jól bevált filmnyelven elbeszélve. A film azért nem működik mégsem, mert az egyébként korrekt Fabrice Luchini (a Friderikusz Sándor Hasonmásverseny francia fordulójának reménybeli győztese) sehogy, semmilyen értelemben nem illik Natalia Verbeke fiatal és vonzó háztartási alkalmazottjához. Épp a lényeget nem sikerül eljátszani: a férfinak a szenvedélyt, a nőnek a vonzalmat nem hihetjük el.

Ajánljuk: frankofón vígjátékkedvelőknek. A produktum hozza a sztenderdet.

Nem ajánljuk: azoknak, akik a sztenderddel nem érik be.

TPP

 

Les femmes du 6ème étage – színes, feliratos francia vígjáték, 2010. Rendezte: Philippe Le Guay. Szereplők: Fabrice Luchini (Jean-Louis Joubert), Natalia Verbeke (María), Sandrine Kiberlain (Suzanne Joubert), Carmen Maura (Concepción), Lola Dueñas (Carmen). 104 perc. Forgalmazó: Mozinet.

 

Hazai bemutató: augusztus 23.

 

 

 

 

 

 

 

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.