Például ennek a filmnek a főhőse, aki zátonyra futott házasságát egy regényben próbálja feldolgozni, s részben különféle elméletekre hivatkozva, részben saját tapasztalatait egyetemes törvényszerűségekként felfogva állítja a film címéül választott szerény gondolat megkérdőjelezhetetlenségét. Tapasztaltabb mozi- vagy színház-járók, s mindazok számára, akik kettőnél több könyvet is elolvastak már életükben egy percig sem lehet kétséges, hogy ilyenkor fel kell bukkania egy fantasztikusan gyönyörű, lehengerlően életvidám, intelligens, kedves stb. ifjú hölgynek, akinek hatására a vissza-agglegényesedett kezdő író mégiscsak átértékeli az elhamarkodott summázatot, úgy szerelembe esik, hogy még, s végül egyéb vágya sincs már, mint életét ismét összekötni egy Nagy Ő-vel, méghozzá lehetőleg örökre. Ugye, nem lőttem le a poént?
Egyetlen kérdés marad csak nyitva, de az a legfontosabb: mindez hogyan történik.
Az íróként befutott, ám rendezőként pályakezdő
Fréderic Beigbeder nem újítja meg a filmnyelvet: a jól bevált dialógusokban bízik, mindent elmondat mindig, aztán arra reflektálnak, végül a reflexióra is reflektálnak. Azt a magyar nézők aligha fogják érteni, miért is olyan vicces néhány szereplő vagy inkább résztvevő puszta jelenléte, mivel a filmben felbukkanó valóságos irodalomkritikusok, írók, műsorvezetők errefelé teljesen ismeretlenek, s a szintén saját arcukkal, identitásukkal megszólaló filozófusok közül is legfeljebb egyik-másik (pl. a magyarra is lefordított Alain Finkielkraut)neve mond valamit. Így aztán a teljes komolysággal előadott gondolatmenetek mögötti finom irónia sem igazán jut el hozzánk. Ami eljut – egy nem nagyon sármos, nem is nagyon érdekes szegény (30 éves) kisfiú panaszai; a szokásos férfi-nő játszmák; a révbeérést megelőző hosszadalmas huzavona –, azt viszont annyiszor láttuk már, hogy csak a folyvást-beszélgetős francia filmek legelszántabb híveinek tudjuk ajánlani. Továbbá azoknak, akik a film hőseihez hasonló kritikátlan lelkesedéssel képesek rajongani Michel Legrand, a szerelmesfilmek mézédes komponistája (Cherbourg-i esernyők, Kamaszkorom legszebb nyara, Yentl) és az ő érzelmektől túlcsorduló dallamai iránt.
TPP
L’amour dure trois ans – színes, feliratos francia-belga vígjáték, 2011. Rendezte: Fréderic Beigbeder. Szereplők: Gaspard Proust (Marc Marronnier), Louise Bourgoin (Alice), Joey Starr (Jean-George), Jonathan Lambert (Pierre), Frédérique Bel (Kathy), Nicolas Bedos (Antoine). 98 perc. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Hazai bemutató: augusztus 13.
