Eddig 19-szer volt Sziget. Mindegyiken ott voltál?
Az elsőről és az 1997-esről hiányoztam, azaz eddig 17 Szigeten vettem részt. Azon gondolkodtam, amikor ez a kérdés nemrég felmerült, hogy ki lehet az, aki mindegyiken ott volt. Talán Lovasi András vagy a Tankcsapda tagjai? Vagy Müller Péter, aki elindította ezt az egészet, és a Sziámival, vagy valamilyen produkcióval mindig jelen volt? Biztos, hogy ebben a generációban kell keresni azokat, akik idén lesznek 20-szoros szigetelők. Én egyébként 1994-ben játszottam először a „B”-nagyszínpadon a Nyerssel.
Mostani zenekarod, a Belmondo ott lesz idén?
Persze, több produkcióban is ott leszünk. A legfrissebb információm az, hogy valószínűleg az olasz-magyar és a holland-magyar közös esteken játszunk. Ez nagyon „fekszik nekünk” most, mert nemrég csináltunk egy angol nyelvű best of-ot, a Mikor című dalunkból pedig született egy olasz nyelvű verzió is. Ezek jó alapot szolgáltatnak arra, hogy ilyen nemzetközi projektekben vegyünk részt. A mínusz kettedik napra pedig kaptam egy felkérést, hogy egy nyolcperces önálló műsort állítsak össze. E mellett arra is felkértek, hogy csináljam meg ekkorra a „Magyar Dal Napja dalát” zenekarral, és még annyi előadóval, amennyit csak össze tudok szedni erre a célra. Valószínűleg az egyszerűség kedvéért az alapzenekar a Belmondo lesz, de az énekesek, rapperek száma korlátlan… Aki éppen ráér, és Sziget-kompatibilis, jöhet. Persze a napon megjelenő 70-80 előadó nem feltétlenül mutatna jól egyszerre a színpadon, lehet, hogy nem is akar mindenki részt venni ebben.
Időről időre felmerül, hogy összeáll a Nyers. Ez összejöhet még?
Mindig kapunk felkéréseket, és mindig van, aki összedob pár százezer forintot, hogy egy-egy koncert erejéig megjelenjen a Nyers. De nekem ez nincs tervben. Pont azért, amiért annak idején, 2005 elején megszüntettük: a többiek elfáradtak, kikoptak, nem éreztem azt a fajta innovációt, lelkesedést, ami életben tartaná a zenekart. Nem zárkózom el, hogy évente egyszer összehozzuk, de egy 20-25 dalos program összeállításához sokkal több idő, energia kell annál, hogy akár anyagilag vagy más szempontból megérje. Hál’ Istennek a Belmondóban van elég energia, új ötlet, felkérés, hogy lekössön.
Az Artisjus vezetőségi tagjaként, a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnökeként van rálátásod a szerzői jogi ügyekre. Meg lehet élni ma a „rockzenészkedésből”?
Nem biztos, hogy érdemes feltenni ezt a kérdést olyanoknak, akik alkotótevékenységet folytatnak. Ha egy alkotó nem alkothat, abba akár bele is betegedne vagy bele is halna. Mint üzleti vállalkozás, nyilván nem éri meg. Szerintem egyébként szégyellje magát, aki bármilyen művészetet csupán a pénzért, üzleti vállalkozásként csinál. De, hogy konkrétabban válaszoljak, amellett, hogy nincs egyértelmű igen vagy nem erre a kérdésre. Ha valaki nagyon sikeres, a médiában is rendszeresen jelenlévő szerző, akkor igen, megéri anyagilag, a szerzői jogok díjáért is ezzel foglalkozni. Ha nem szerző valaki, vagy nem szerepel eleget, annak ilyen szempontból nem éri meg.
Most, hogy a CD lassan kihalófélben van, nyilván az új hordozók szerzői jogait kellene tisztázni. Hogy áll ez a folyamat?
Pont a legnagyobb bevételi lehetőség körül van a legnagyobb homály: hogyan számoljanak el az internetszolgáltatók a szerzői jogokkal. Az emberek továbbra is szeretik a zenét. Az azért elgondolkodtató, hogy azok az üzleti szegmensek, akik a zenéhez való korátlan és ingyenes hozzáférést biztosítják, és ebből igen jól élnek, miért nem fizetnek soha semmilyen jogosultnak, se kiadónak, se szerzőnek, se zenésznek. Miért? Ezt törvényekkel kell tisztázni. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni azt az algoritmust, ami az ebből befolyó jogdíjakat, a lehetőségekhez képest, igazságosan fel tudja osztani. Az összes jogdíj esetében létrejött ilyen konszenzus, voltak ugyan viták, de megoldották. Természetesen minden befizető háborog, ha fizetni kell, de az alkotóművészetre a hétköznapi felhasználó által befizetett legtöbb pénz láthatóan az internetszolgáltatók zsebében landol. Nem jut el a zeneiparhoz. Még ekkor sem, ha az internetet többnyire arra használjuk, hogy a Youtube-on zenét hallgassunk. Már nem is letöltjük a számokat, hanem csak streaminggel hallgatjuk. Egy rádiónál tisztább a helyzet, ott van egy reklámbevétel. Az internetszolgáltatónál (ami nem tartalomszolgáltató) nincs ilyen. Én azt gondolom, hogy egy néhány ezrelékes, vagy egy-két százalékos, meg nem érezhető jogdíj mindenki számra magnyugtató lenne.
