A folyosó
Nyam-nyam, svéd thriller, legalábbis A tetovált lány óta elég jól cseng ez a jelzős szerkezet, s itt most két pályakezdő rendező (Johan Storm és Johan Lundborg) rakott le valamit az asztalra. Mégpedig egy fiatal orvostanhallgató, Frank, történetét, aki leginkább vizsgáira készül, csendes életét pedig a fölső szomszéd nő zavarja olykor meg, akinek elég nehéz élete van, mert párja nem az a galamblelkű típus (akit amúgy a mindig remek Peter Stormare alakít, már csak emiatt érdemes megnézni a filmet). De amikor az erőszakos szomszéd már Frankra is elkezd gyanakodni, a thriller legfőbb hozzávalója, a félelem szintje egyre magasabb és magasabbb lesz, és elborít mindent. Elidegenedett, ígéretes városi mozi a folyosóról.
Men In Black – Sötét zsaruk 3.
A nagyágyúk kifejezés több szempontból is jogos a MIB-filmekre, a nagy nevek és még nagyobb fegyverek most sem hiányozhatnak. A megszokott Will Smith-Tommy Lee Jones kettőst most ráadásul kiegészíti Josh Brolin, Emma Thompson, sőt a fiatalabbak kedvéért (akiknek kegyeiért 15 éve, az első MIB idején még Smith volt a felelős) Nicole “Bögyös” Scherzinger, sőt még maga Lady Gaga is vállalt egy röpke szerepet – hát ki lehet ezt hagyni?
Ráadásul a 3D történet magja egy időutazás: J ügynöknek (W. Smith) visza kell mennie a 60-as évekbe, hogy megakadályozza K ügynök (T. L. Jones) halálát – fura, mi? És mintha már láttunk volna egy ilyen időugrásos sztorit Michael J. Foxszal… Á, az executive produceri székben fogadja nagy taps a visszatérő Mr. Steven Spielberget! A rendező pedig a “szokásos” Barry Sonnenfeld – aranyosan gusztustalan földönkívüliek, viccesen mogorva öltönyösök, előre!
Tegnap éjjel
Egy napra válik szét a problémákkal küszködő pár, és máris ott találják magukat a kísértések közepette: a nő (Keira Knightley) régi, ritkán látott szerelmével (Guillaume Canet) fut össze, míg a férfi (Sam Worthington) egy utána eléggé élénken érdeklődő kolléganőcivel (Eva Mendes) megy üzleti útra. Vajon ellen tudnak állani a kísértésnek? Massy Tadjedin filmje kissé agyon van zenélve, de négy jó, helyenként nagyon jó színészi alakítással, tökéletes színészválasztással és kitűnő arányokkal tesz a párkapcsolati filmek szerelmeseinek kedvére. Ráadásul elég meglepő helyről jön a legjobb színészi alakítás, de a részletekért tessék elfáradni a moziba.
Viszlát, első szerelem!
A magyar cím más hangulatú, mint a francia (ifjúkori szerelem), és kissé félre is visz, de sebaj, a lényeg az elsőn van: Mia Hansen-Love filmjében egy 15 éves lány és 19 éves fiú kapcsolatába csöppenünk bele. A lány szerelme hatalmasra nő, és ez csak fokozódik, amikor a fiú elutazik Dél-Amerikába. Az évek telnek, és a lányból építész lesz, elindul az élete, karrierje – vajon mi lesz az első szerelem emlékével? Ahogy már A gyermekeim apja című filmben is láthattuk, Hansen-Love filmje igen egyszerű, életszerű, a kamera sosem tolakodik közel a színészekhez, a film végeredményében mégsem hűvös – rácsodálkozik az élet dolgaira, tiszteli a karaktereit, kicsit el is érzékenyül, azaz nagyon közel hajol az artfilmes giccshez, de mintha mégsem válna azzá. Lola Créton Camille-ja ugyanígy csendes, magába forduló, komoly, mély – ehhez a mostanság tapasztalható őszies időjáráshoz ez a leginkább passzoló film.
Kezeket fel, srácok!
És akkor még egy francia film, amit a Francia Filmtavasz keretein belül már láthatott a közönség egy része. Meghatározatlan helyen (valahol Franciaországban…) követhetjük a sorsát pár illegális bevándorlónak (a moziba járók egy ritkán hallott nyelv, a csecsen zenéjét is megismerhetik), és főleg a gyerekeiknek, akik így-úgy megpróbálnak letelepedni, s akiket pár jólelkű francia segít, az állam pedig leginkább nem. Semmi magyarázat, statisztikák, adatok, csak emberi kapcsolatok – ahogy egy ember, a humánum kéne viszonyuljon a témához az emberi szolidarítás, a humanitás jegyében. Avagy miért is tilos a szegényebb országok lakóinak részesülni a szerencsésebb (olykor bűnösebb, elnyomóbb, kizsákmányolóbb) országok magasabb életszínvonalából, főleg, ha nem élősködni, hanem normálisan élni szeretnének? Mindennek egyfajta gyermeki vetülete is ez a film. A rendező Roamin Goupil tízévente csinál filmet, ez neki a negyedik.
