Mark Neveldine és Brian Taylor a Crank-filmekkel megpróbálták az akciófilmet kicsit gunyorosan szimbolikussá tenni, megteremtvén az adrenalinnemzedék groteszk himnuszát. A szellemlovas 2. gondjukra bízása jó ötletnek tűnt, hisz némi humor, irónia nem hiányzott a nem szándékosan röhejes első részből.
De arra nem tudom, ki számított, hogy a második is csak második szándékból rengeti meg a rekeszizmokat.
A lepel már az első jelenetekben lehull, amikor a “valahol Kelet-Európában” helymegjelölés után elnyújtott és kínosan erőltetett dialógusokat hallunk. Tapasztalt moziba járó ilyenkor már tudja, baj lesz. A gyönyörű szép kastélyba rejtett kiscsávót el akarják rabolni gonosz motorosok – a fiú anyjával menekül, még egy segíteni kész, nem teljesen a megszokott öltözékű papnak sem áll meg. A fiú valamiért fontos az alvilági erőknek, pontosabban Roarknak (Ciarán Hinds), ám a szorult helyzetű nőnek a segítségére Johnny Blaze segít, a Szellemlovas, aki szintén kínosan hosszú előjáték után rendezi le a gonoszok egy részét. De nem mindet.
A történet vontatott, és tele van logikai zökkenőkkel. Ezeket persze mindig akkor vesszük észre, amikor a történet mellett a színészek is rosszak, márpedig itt most igazán kiélheti magát, aki ripacskodásra vágyik. Nicolas Cage grimaszolásai, nevetséges túlzásai paródiát sejtetnek, holott szegény Nic csak már régóta nem tudja, mi a mérték. De hogy a rendezők sem érezték? Eva Mendes lemondta az újrázást, ezért Violante Placido lett a nő, aki inkább anya, mint cicababa. Ciorán Hinds Ördöge mintha egy korai 80-as évekbeli olasz B-filmből került volna ide (mellesleg az egész film képi világa, filmnyelve B-filmes, ócska, hatásvadász, olcsó).
Úgy egyáltalán egy igazi B-filmhez van szerencsénk, amit pár kamasz elbámul vigyorogva, de inkább dühítő, mint vicces tapasztalat.
Kinek ajánljuk: szűcsöknek, akik szeretnének pár antik bőrkabátot látni.
Kinek nem: akik legalább is egy közepes képregény-adaptációra számítanak.
