Igencsak felgyorsult az ügynökforgalom a mozikban, az utóbbi hetekben szinte futószalagon jöttek, Gombóc Artúrnak is kedvesen a lyukas, fiatal, kocka alakú, fehér, fekete, mogyorós, nutellás ügynökök. Ebben a filmben kettő is van, állítólag CIA-dolgozók, de ebből csak azt látjuk, ahogy 1, nagy képernyőkkel felszerelt teremben lopják a napot, 2, szétbarmolnak minden akciót 3, hülyeségekre használják a technikát. De hát ez csak egy vígjáték! hallom a fülemben.
Igen, de épp ezért rossz, mert ez “csak egy vígjáték”, és így álltak hozzá az alkotók is, legfőképp Joseph McGinty Nichol (McG), akinek a Terminátor – Megváltást is “köszönhetjük”. Csak egy vígjáték – nem kellenek karakterek, színészek, jól megírt dialógusok. Az a pár poén majd elviszi az egészet. Meg az akciójelenetek.
Nem, nem viszi el, és ez sajnálatos, mert az alapötlet jó (a két ügynök ugyanabba a nőbe szeret bele, és ez versengésbe hajszolja őket), de nincs kidolgozva, és az egész mögé egy olyan szinten ócska, bűnügyi bűnügyi szál lett belengetve háttérnek, hogy az már kínos – Til Schweiger, a főgonosz mondandóját német akcentussal, német szavakat vegyítve próbál meg vicces lenni. Ezzel a film csupáncsak egy mintegy 25 éves megkésettséget tudott produkálni.
A másik oldal a szeretett nőé (bár ez az egész “beleszeretek 5 perc alatt, ezért régi harcostársam és barátom eldobom a fenébe” szintén roppan bénán van előadva, igaz, ez tényleg nehéz feladat, biodíszletekkel, színészek nélkül egyenesen lehetetlen vállalkozás), akinek meg a barátnője lett összedobálva amolyan “egy adag született feleség, egy adag Szex és New York, egy adag sorozathős” módon. Egyáltalán, Reese Witherspoon mióta olyan ördögien ellenállhatatlan?
A Kémes hármasban van pár jó poén, eltalált helyzetkomikum, de sokkal több a kínosan bő lére eresztett felesleges dialógus, a szellemeskedés nyögvenyelős erőltetése – kicsit néha még egy magyar remake-közönségfilmre is emlékeztet, aminél lejjebb már csak kevés tud lenni.
Kinek ajánljuk: aki szeret jóképű férfiakat rossz filmben nézni
Kinek nem: aki szerint egy vígjáték azért jó, mert okos, bölcs, átgondolt.
