Kezd terjedni itthon is a tudatosabb élelmiszervásárlás, skoan már nem szívesen vesznek ketreces tartásból származó tojást, hanem megpróbálnak szabad vagy biotartású tyúkok által tojtat vásárolni. A hús terén is sokan válogatják meg a forrást, de a többség leginkább (kényszerűségből is) az árat tekinti egyetlen szempontnak. Márpedig a legolcsóbb húsok proteingyárakban készülnek, ahol az állatok ipari körülmények közt születnek, élnek és halnak. Ez a személytelen, az életre cseppet sem tekintettel lévő eljárás teljesen kiöli a húshoz jutás szakralitását, a feláldozott és megevett élőlény tiszteletét (és lefokozza az életet adó evést, a symposiont, a lakomát, végső soron az embert magát). Máshol azonban még élnek ezek a hagyományok, s hol ünnepélyesebb, hol kegyetlenebb rituálék meg is idézik őket – ezekről lesz szó a Tabu IV. Állati vérontás epizódban, amely 21:00-kor kezdődik a National Geographicon.
Shane Black érdekes figura: a Predator című filmben szerepelt 1987-ben, majd megírta a Halálos fegyver filmek és Az utolsó cserkész forgatókönyvét, végül rendezni is elkezdett. 2005-ben készült el az első filmje, a Durr, durr és csók – szokás szerint lövöldözős krimivígjáték. A filmre sikerült megnyerni Val Kilmert és Robert Downey Jr.-t: utóbbi egy olyan tolvajt alakít, aki egy nem túl sikeres betörés után egy színészválogatásra menekül, ahol meg is kapja egy detektív szerepét. Felkészítőt is kap: egy magándetektívet, akinek annyira nincs sok kedve az előkészítősdihez. Nem mintha a tolvaj szívesen lenne egy potenciális lebuktató közelében. Ráadásnak pedig megérkezik egy nő, aki csak úgy vonzza a halottakat. Hát ez tényleg nem hangzik rossz vígjáték-alapanyagnak. 21:10, Viasat3.
Mindig is voltak olyan filmek, amelyek létrejöttének nincs más oka, mint hogy egy vagy max. kettő szereplő neki előnyös öltözékben, neki előnyös pózokban mutatkozhasson minél többet a kamera előtt. Sőt, lényegében ezek a filmek vannak többségben. A Tiszta játszma, ahogy a címe is jelzi, nem árul zsákbamacskát – ugyan kerítettek valahonnanan a fiókok mélyéről egy sztorit az alkotók, de a lényeg minél kevesebb ruhában áll a kamera elé. A neve pedig Cindy Crawford, aki 1995-ben a csúcson volt (jó, csak egy kicsit utána). Van mellette egy kedves fiú is, valami William Baldwin, és Salma Hayek is feltűnik, de az üldözős, végsősoroncsókolózós film egy szupermodell teste miatt látta meg a napvilágot (tán ezért kapott a lehetséges 10-ből 3,8 pontot az IMDb-n?). Nosztalgiázunk. 21:15, Cool.
Ladislao Vajda Magyarországon született, dolgozott vágóként, rendezőként, forgatókönyvírókóként számos magyar filmben, majd 1945 után elhagyta az országot, Olasz-, majd Spanyolországba ment, és itt is dolgozott, nem is akárhogy: kétszer nyet Berlinben Ezüst Medvét (mint most Fliegauf, tavaly Tarr), négyszer volt versenyben Cannes-ban az Arany Pálmáért. Wikipedia-szócikke öt nyelven létezik köztük latinul – találják ki, a magyar köztük van-e… Pedig ma is az ő filmjét nézzük: Jókai Mór Fekete gyémántok című regényének feldolgozását Jávor Pállal, Szeleczky Zitával, Csortos Gyulával, Rózsahegyi Kálmánnal, Greguss Zoltánnal, Mály Gerővel… A legnagyobbakkal. 21:30, Duna World.
Felpörget, kivirít, rárak egy lapáttal – öli az agyat, a májat, a vesét. Az ecstasy a drogok közt is igazán kétarcú szernek számít. A speedhez hasonló, de érzelmileg nagyobb hatást fejt ki. Megszünteti a szervezet védekező reakcióit (szomjúság, éhség, fájdalom), és a meglévő alaphangulatra erősít rá 2-3 óra hosszan. Halálos dózisa lehet akár 1-2 szem is (mivel nem tudni pontosan, milyen pszichoaktív anyagból mennyi van benne). Bővebben: Drog-nyomozók II: Ecstasy, 22:00, National Geographic.
