Akik a Csavard be, mint Beckham! folytatására számítanak a magyar cím hallatán, csalódniuk kell – akik nem, kicsit azoknak is. Ismét egy film a nagy amerikai titkosszolgálati gépezetről, avagy milyen az, amikor egy kisebb kaliber George Clooney-zni kezd.
Tőle szoktuk meg ugyanis, hogy leleplezőnek szánt, egyszersmind drámai-akciódús, szórakoztató filmek megszületésénél bábáskodik hol producerként, hol rendezőként, hol színészként, hol ezek keverékeként.
A film elején egy fiatal, ambiciózus ügynököt ismerünk meg (Ryan Reynolds), aki naphosszat egy dél-afrikai ún. védett házban ücsörög – ide hozza a CIA azokat a sokszor illegálisan elfogott személyeket, akiket ki akar hallgatni. De van, hogy sokáig nincs semmi munka – az ilyen élet valakinek menny, valakinek pokol. Ám egy nap becipelnek egy igazi nagykutyát, a teljesen Tamás Gáspár Miklósra emlékeztető Tobin Frostot (Denzel Washington), hogy kihallgassák. A volt ügynök Amerika legnagyobb hazaárulója, és most meg kell tudni, mit is keres Fokvárosban. Ezt azonban mások is tudni szeretnék – a védett ház ostrom alá kerül. Amelynek végén Matt és Frost el kell meneküljenek – ezzel kezdetét veszi egy nagy üldözés, amelyben persze minden elképzelhetetlen elképzelhetővé válik.
A Védhetetlen sokkal jobb film, mint Daniel Espinosa előző filmje, az Instant dohány, de most is ugyanonnan fakadnak a hibái: ahogy a rendező megpróbál bűnfilmet csinálni a bűn mélyebb ismerete nélkül. Ezért azt érezzük, mintha percenként kikerekedett szemmel kéne a mozivászonra muatnunk: ezek itt rossz emberek, ezek itt rosszat csinálnak. Túl sok a hűhő a rossz körül. Lehet, hogy Amerikának ez könnyít a lelkiismeretén (például amikor a már ezerszer látott törülközős-vízcsorgatós-kvázi fullasztós kihallgatási módszert látjuk) Guantanamo, Irak és a többi kortárs háborús színtér kapcsán, de hiteltelen – mennyivel őszintébb, salangmentesebb (és iszonyúbb) amikor a Harry Brownban Michael Caine műveli ugyanezt valakivel. Egyszerre nem lehet két lovat megülni, az akciófilmes szórakoztatás és az őszinte szembenézés ilyen szinten nem tud működni. Minderre ráerősít Denzel Washington modoros és Ryan Reynolds szokás szerint lelkes, de sekély játéka. A film zárlata ugyan megpróbál valami mélyen magányos kifejletre utalni (amely magányt és izolációt oly pontosan elmesélte nekünk a Suszter, szabó, baka, kém), de ez sima kényszer volt – ma már senki nem vesz be egy “és akkor minden kiderült, és mindenki boldogan élt”-típusú zárlatot egy CIA-filmben…
Kinek ajánljuk: akik szeretik a kézikamerás akciójelenetek valóságízét
Kinek nem: akik nem dőlnek be a mégoly bőszen emberjogi aktivistának öltözködő Hollywoodnak
