Meghallgatható és megvásárolható:
KASABIAN: Velociraptor!
Az idei Szigeten volt ugye egy Kasabian-koncert, amin elhangzott három szám is a zenekar készülő új lemezéről. Ezek alapján úgy tűnhetett, hogy a brit banda megint ráfekszik a villanykapcsolóra, azaz elektronikusabb hangvételű anyagot készít, de most kiderült, hogy ez azért így túlzás volt: van elektronika is persze az albumon, de ugyanígy van rajta az elődjét idéző pszichedélia, meg vonósok és fúvósok bevetésével folyó filmzenézés és sima rockolás is. Serge Pizzorno gitáros szerint pedig mindezen felül az elmúlt 15 év első igazán klasszikus lemezéről is beszélünk.
Serge Pizzorno persze sokoldalú ember: nemcsak gitáros, hanem például basszusgitáros, billentyűs, vokalista, valamint hivatásos nagyotmondó is, szóval ez utóbbi állítás inkább csak egy díszítőeleme a lemez promóciójának, de nem igaz. Annyira viszont tényleg van jó a Velociraptor!, hogy még a botrányosan rossz címe és Serge Pizzorno baromi nagy arca se tudja beárnyékolni, ami azért viszonylag nagy dolog. Az ok leginkább az, hogy a Kasabian ugyan az előképének tekinthető Primal Screamhez hasonlóan szeret matatni a stílusok között, viszont van egy viszonylag jól azonosítható dallamvilága, ami még egy ilyen, stilárisan széthúzó lemezt is egybe tud fogni, és a tagok ettől függetlenül is nagyjából egyforma hatékonysággal képesek slágerekben és albumformátumban gondolkodni. Sőt mehetünk még tovább is: igazából klasszikus értelemben vett töltelékszám sincs a lemezen, amennyiben ez alatt azt értjük, hogy egyszer sincs ingerenciája az embernek olyan nagyon ugrasztani a lejátszót. Van viszont egy csomó slágertéma, és a hosszú távú szavatossággal sincs gond, mivel a fent már említett szintis-riffes-szimfonikus-elszállt sokszínűségben hosszan lehet lubickolni, és egyre rutinosabban rétegzi is a zenéjét a banda.
Összességében tehát valószínűleg megint sikerült az év egyik legjobb mainstream rocklemezét összehozni a Kasabian-nek, immár negyedszer. Na, tetszik látni: ez tényleg ritka teljesítmény az elmúlt 15 évben. Talán jobb is lenne, ha Serge Pizzorno inkább erre lenne büszke, mert az ebből a tudatból nyert egészséges önbizalommal legközelebb esetleg elkészíthetné a csapatával azt az átütő erejű lemezt is, amiről már most beszél. Persze lehet, hogy így is össze fog jönni nekik – az meg biztos, hogy akármi is történik később, addig a Velociraptor!-ral jól el lehet lenni.
A lemez a Guardian weboldalán hallgatható meg.
Meghallgatható:
FLAMING LIPS: Három új dal
Folytatódik a Flaming Lips ámokfutása: a gumicukor-koponyába csomagolt USB-meghajtón piacra dobott dalok után most egy játékot adott ki szép dobozban az elborult rockzenekar, és persze ehhez is járnak számok: két darab normális, meg egy Tarr Béla-beütésű, hatórás – újra leírjuk: hatórás – tétel. Természetesen az egész világon egyetlen boltban, limitált példányszámban kapható játékból már az összes elkelt, a számok viszont szabadon hozzáférhetők a nagyközönség számára is az interneten, akár itt nálunk is. Nem, nem hiányzik a hatórás darab sem, az figyel legalul, három darab kétórás részletben. Több mindennel erre a hétre inkább nem is szolgálunk, kellemes emésztgetést.
