Az Ördögkatlan Fesztivál esetében nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy az első percétől az utolsóig remek rendezvény volt. Mint azt már az előző cikkünkben leírtuk, volt itt mindenféle kulturális esemény, és mi meg is próbáltunk minél többre eljutni. Néha persze kellett vezéráldozatokat hoznunk, hiszen volt, hogy pont befejeződött egy koncert az egyik faluban, és abban a pillanatban kezdődött egy színházi előadás az onnan busszal majd egyórányira levő másik faluban. Néha meg pont átértünk A-ból B-be. Mint arról már hírt adtunk korábban, a szerencsésebbek nem csak a tornatermekben és egyéb fura helyszíneken nézhettek színházi előadásokat, de akár még a buszon ülve is élvezhették azt. A szervezők ugyanis ezt a fölöslegesnek tűnő időt sem hagyták meg a gyanútlan fesztivállátogatónak a pihenésre. Nekünk meg sikerült is belefutnunk.
Épp Kisharsányból mentünk át Palkonyára (az ingyenes busz két végállomása) amikor Nagyharsányban a buszmegállóban nagy harsányan üvöltözött Huszár Zsolt színész és parancsolta fel az ott várakozókat a buszra. Mi meg csak néztük, hogy mi folyik itt. Aztán már nem csak néztük, de részesei is lehettünk a darabnak, illetve valójában mi voltunk a színészek, míg a valódi színművészek rendeztek és forgattak. Az egész busz felemelte a kezét, letette, jobbra döntötte, balra döntötte, együtt énekelte a Magyarország című (Oláh Ibolya által énekelt) dalt, pontosabban annak csak néhány sorát, mivel a rendezőnek mindig támadt valami új ötlete, a körtánctól a lassított felvételes bunyón át, a csókjelentig, melyet annak rendje és módja szerint le is instruált. Mi pedig megcsináltuk és állítólag fenn is lesz majd a youtube-on valamikor. Kíváncsian várjuk!
Na de, hogy azért nem csak színház az egész világ arrafelé, azt a kisharsányi templomnál felállított mobil hittérítőkamion platóján – Katona László által – előadott egyszemélyes darab, a Fixa Idea Felekezet megtekintését követően is megtapasztalhattuk. (Az előadáson egyébként a saját aura baseballütővel való szétverésére buzdítottak minket annak érdekében, hogy az énünket teljesen átadhassuk a prédikátornak, ám nekünk még így is sikerült feljutnunk a nyugalom szigetére.) A festői kilátással rendelkező Vylyan-terasz kertjében különböző művészek által újrahasznosított hordók vártak bennünket, sok-sok finom bor és Juhász Gábor jazzgitáros triója társaságában. Ez maga volt a nyugalom és a töltődés. Már-már idilli, ahogy a fűben ücsörögve szürcsölgettük a portugiesert és adtuk át magunkat a gitáros és társai isteni játékának. Varázslatos volt.
És nemcsak ez, hanem az egész fesztivál. Annyira emberi léptékű, annyira szerethető, hogy például a korábbi írásunkban hibaként említett színházi sorszámos rendszernek is megtaláltuk a pozitív oldalait, hiszen még ha az ember nem is jutott jegyhez az aznap esti színházra, a békés és türelmes sorba állók/ülők között, tartalmas kis beszélgetések alakulhattak ki. Például az előző esti, igazi spirituális élményt nyújtó Lajkó Félix – Brasnyó Antall – Dresch Mihály koncertről, amelynek a Villány és Nagyharsány közötti, hatalmas katlanban lévő Szoborpark adott otthont, és amelyet egy meteor fényes robbanása ragyogott be a legvégén. Ilyet azért elég ritkán él át az ember gyereke. Itt és most mi megkaptuk, köszönjük és reméljük, hogy jövőre újra részesei lehetünk.
