Mindig érdekes egy korszakalkotó filmet újranézni, s első filmünk kétségkívül ilyen: sokáig meghatározta a magyar közönségfilm modorát, világlátását, beszédmódját, kijelölte alkotóit – közönséget és közösséget teremtett a maga lokálisan fellinis értékeivel. Ez a Sose halunk meg!, Koltai Róbert filmje, Dés László zenéjével, és olyan nagy színészekkel, mint Csákányi László, Vajda László, Raksányi Gellért, hogy csak már azóta elhunytakat soroljam. Ma hogy szól vajon ez a Koltai-film? Működik még, mint az igazi nagy alkotások? Lássuk meg – 20:10, m1.
Aki valami könnyebre vágyik, 20:20-tól kaphat egy igazi csajos filmet. A “ki legyen a top csajszi a suliban?” kérdéskört bejáró Egy hisztérika feljegyzéseiben egy New Yorkból New Jerseybe költöző trónkövetelő és a helyi vagány kiscsaj csap össze, előbbit a jobb sorsra érdemes Lindsay Lohan, utóbbit a biodíszletnél nagyon többre nem képes Megan Fox (ugye, a fenék a Transformersből). De ha a cél lekapcsolni az agyat az áramkörről, nincs is más hátra, mint a fenti paraméterek mentén az RTL Klubra kapcsolni.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem Paul Thomas Anderson mindig kicsit túlbuzgó diáknak tűnt, aki pápább akar lenni a pápánál, Altmanabb az Altmannál (Magnólia), mindig túl sok anyagot rak a filmjeibe, barokkosan széthizlalja őket. Van saját íze, vannak értékei, érdekes dolgokat csinál, de arányérzéke nincs, pedig az a filménl az egyik legfontosabb. Ez a Boogie Nightsra is áll, amely a pornóipar felívelését és hanyatlását mutatja be egy iparági sztár történetén keresztül, akit tán élete egyik legjobb alakításával Mark Wahlberg formál meg, de Burt Reynolds is itt tért vissza (ekkoriban – 1997 – még nem volt divat a múlt arcainak trendi körítésű újrafelfedezése), és a kisebb szerepekben is egy William H. Macy vagy Alfred Molina látható. 156 perc retró 21:25-től a Viasat3-on.
A Duna TV megint valami jóval jelentkezik, először a nagy adja le hétfőtől péntekig 17:05-kor, majd a Duna II. Autonómia 21:50-kor megismétli. A Majd a komornyik sorozatról van szó, melynek alapanyagát a kolosszális P. G. Wodehouse hozta össze, aki annyira kikészült hazájának elitjétől, az arisztokratáktól, hogy egyrészt megteremtette az angol humor egyik vonulatát, másrészt kész volt a náciknak kémkedni… Ezt a vitriolos humort adja vissza a sorozat, amihez szakavatott főszereplők kellenek – és ki is lenne jobb választás, mint Hugh Laurie és Stephen Frye, a legendás humorista kettős? Az angol humor rajongóinak és az emberiség vidám kétkedőinek megvan a heti programja.
De a vezetők alkalmatlansága nemcsak évszázadosan és fanyarsággal, hanem néhány éven belül és tragédiával is jelentkezhet. Utóbbira példa a náci Németország, akinek végnapjait mutatja be A híd című film. Bernhard Wicki (a Párizs, Texas és A Guldenburgok öröksége színésze!) filmjében egy stratégiailag fontos hidat kéne megvédenie az immár 16 éves kamaszokból álló német hadseregnek. Akik felettesük halála után igazi tinédzser elszántsággal, fanatizmussal küzdenek, azaz mennek a halálba – az agymosó diktatúráknak talán nincs is pontosabb, megrázóbb metaforája ennél. Az egyik főszereplő a német film 50-es, 60-as évekbeli nagy csillaga, Fritz Wepper, alias Harry, Stephan Derrick jobb keze. 23:05, Filmmúzeum.
