Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap volt elnöke a gyanú szerint múlt hónapban egy afrikai származású szobalánnyal szemben követett el szexuális támadást. A gazdag és a szegény, a hatalmas és a gyenge, a fehér és a fekete harca hálás téma, ezért nem meglepő, hogy az Esküdt ellenségek szövegírói állítólag már dolgoznak azon, hogy a képernyőre szabják a sztorit. A hatvankét éves politikus-közgazdász, aki a jövő évi francia elnökválasztás egyik esélyese lehetett volna, a vád nyomán lemondott a Valutaalapban viselt tisztségéről, és jelenleg házi őrizetben várja a tárgyalást – a dúsgazdag felesége által bérelt méregdrága luxusvillában.
A Dick Wolf által felfuttatott Esküdt ellenségek több mint egy évtizede fut, és egy olyan New York-i rendőri egység mindennapjaival foglalkozik, amely főleg szexuális jellegű bűnesetek kivizsgálására specializálódott.
Az “élethűség” most jogi bonyodalmakat okozhat Dick Wolf produceri irodájának, illetve a készülő epizódot műsorukra tűző tévéállomásoknak. A szövegírók csak igen óvatosan nyúlhatnak az esethez, különösen akkor, ha az ő változatukban az ügyészség vádja igazolódik, és a szexuális agresszió ellen feljelentést tett guineai szobalány – illetve az őt megtestesítő fiktív szereplő – lesz az ártatlan áldozat. Az Esküdt ellenségeknek még a per előtt kellene sugároznia az epizódot ahhoz, hogy a lehető legnagyobb nézettséget és a maximális bevételt érje el, viszont a filmváltozat óhatatlanul befolyásolná a közvéleményt, sőt az esküdtszék döntését is.
Ha műsorra tűzik az epizódot, az alkotók hiába hangsúlyozzák majd a történet kitalált jellegét, ez aligha téveszt majd meg bárkit, így ha Strauss-Kahnt elítélik, ő könnyen pert indíthat arra hivatkozva, hogy kettős büntetés sújtja: az amerikai igazságszolgáltatásé és a tévénézőké.
