Semprún Madridban született 1923-ban. Apja egy ideig Spanyolország hágai nagykövete volt, így az író gyermekkorát felváltva Spanyolországban és Hollandiában töltötte. A spanyol köztársaság bukása után a család Franciaországba emigrált. Semprún Párizsban végezte egyetemi tanulmányait, a Sorbonne-on filozófiát hallgatott. Fiatal korától tagja volt a francia ellenállási mozgalomnak, 1942-ben pedig belépett a Spanyol Kommunista Pártba, ezért a Gestapo 1943-ban letartóztatta.
Semprún ezután 1945-ig a Weimar melletti buchenwaldi koncentrációs tábor foglya volt. Ahogy egy 1994-es interjúban elmondta, Buchenwaldban valószínűleg az mentette meg az életét, hogy nagyon jól tudott németül, így irodai munkára került. Kiszabadulása után az UNESCO munkatársa lett, fordított és tolmácsolt.
Az El País című lap szerdai emlékező cikkében felidézte, hogy a holokauszt visszatérő témája lett Semprún irodalmi munkásságának, halálával az a fajta emlékezet veszik el, amely nem tűnik fel a könyvekben: az “égett hús szaga”, ahogy az író maga fogalmazott.
Semprún franciául írt, de következetesen spanyolnak vallotta magát. 1963-ban jelent meg mindmáig talán legismertebb regénye, A nagy utazás, amely buchenwaldi “lágerélményeit” dolgozza fel. A művet több nyelvre lefordították, magyarul az elsők között jelent meg. a könyv megjelenése után Semprún egy csapásra világhírű lett.
A hatvanas évektől kezdve az író a filmezéshez is közel került, több jelentős film, többek között az 1965-ös Resnais-film, A háborúnak vége és a Costa-Gavras által rendezett Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969) forgatókönyvét is ő írta.
Semprún 1988-ban, Felipe González kormányfő hívására visszatért hazájába, Spanyolországba, és 1991-ig kulturális miniszter volt. Hangját ugyan később is hallatta, de az utóbbi években már visszavonultan élt Párizsban.
A világhírű prózaíró halálával kapcsolatban a Nobel-díjas Mario Vargas Llosa úgy fogalmazott, hogy a spanyol író művei a XX. század rendkívüli testamentumaként maradnak fenn. Munkássága “élő örökség” a XX. század minden problémájával, amely a nácizmus elleni harctól a kommunizmus eltűnéséig tartott. Semprún azoknak az íróknak a sorába tartozott, akik még jobb emberré váltak “szörnyűséges időkben” – fűzte hozzá a perui szerző, akit szoros barátság fűzött spanyol pályatársához.
