Kultúra

A tévében: álló, hulló és filmcsillagok

A múlt és jelen összecsapása érhető tetten a Roland Garroson éppúgy, mint a filmművészetben vagy a történelemben.

Ismét visszatérünk a Roland Garroshoz, mivel az izgalmak fokozódnak. Ma lép pályára újra Nadal, aki eddig nem úgy játszott, mint aki csak egyszer kapott ki hat év alatt a Francia Nyílt Teniszbajnokságon, Isner ellen öt játszmára kényszerült az első fordulóban, ami még nem esett meg vele itt. Emellett Querrey-Ljubicic is izgalmasnak tűnik, sőt szerintem a Malisse-Verdasco is izmos párosítás. Teniszre fel 11:00-tól az Eurosporton, egészen estig némi Giro d’Italiával megszakítva (mely a remek légi felvételek miatt – mint a Tour de France-on – turisztikai élvezetet is jelent). 

Végre kiderül egy régi történet hátterére – kedves háromkirályok, mégis mit láttatok, amikor a nulladik karácsonykor a betlehemi csillagot követtétek? A betlehemi csillag című ismeretterjesztő film végre feketén-fehéren megmutatja, legenda vagy kőkemény csillagászati tény a ragyogó fényű égi jelenség. Aki esetleg nem ér rá 21:20-kor a Spektrumra kapcsolni, annak egy elég meggyőző magyarázat itt

Vagy nem ér rá, vagy mást néz, ugyanis lesz nekünk ma, kérem, egy igazi vígjátékunk sztárokkal tele, bezony. Az Anyám nyakán nem túl eredeti ötletet csomagol korszerű ruhába: egy még mindig az anyjánál élő, harmincas Tripp (Matthew McConaughey) kiröptetésének beindítására kap megbízást Paula (Sarah Jessica Parker): el kéne csábítania a fiút, hogy az majd jól együtt akarjon élni az, idézek a tartalomismertetésből, „csinos” lánnyal. Ám persze a lány beleszeret a fiúba, és innentől észvesztő dolgok történnek, gondolom, a film végén mindketten dél-jemeni szélsőséges muzulmán szervezetek kiképzőtáboraiban kötnek ki (vagy ez egy másik műfaj?). Szóval nem nehéz kitalálni, hová fajulnak a dolgok, nem is azért nézünk ilyen filmeket, csak a nyitott szem pihentetéseképpen, bár azért ez a szerintem cseppet sem csinos SJP jelenlétében nehezen fog menni. 21:20, TV2.

De van itt más is, létező szocializmusunk műfaja volt a társadalmi szatíra, amikor, persze egyeztetetten, felülről engedélyezett szintekig lehetett bírálni a „hibákat és torzulásokat”. Ezek a művek általában rövid szavatossági idővel rendelkeznek, kevés köztük A tanú-szintű klasszikus, mestermű. Most sem az következik, 21:40-től az m1 gondolta jó ötletnek az 1973-as Illatos út a semmibe címűt leadni. A biharosi (fiktív helyiségnév!!) termelőszövetkezet gazdasági ügyei körül nincs minden rendben, így amikor kiszáll egy ellenőr, a három vezető mindent megtesz, hogy elkerülje a felelősségre vonást, majd az események folyásaképp az egyiküknek fel kell áldoznia magát. A szereplőgárda rendben van: Bárdy György, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre a tsz nagy triásza. Csak nehogy úgy járjunk, mint szegény Dömölky János nemrég dobozból előkerült társadalmi drámája, ami nem tudta átvészelni harminc éves szilenciumot, és most (Latinovitscsal a főszerepben…) teljesen megzápulva, nézhetetlenül és minden relevancia nélkül állt elénk. Régi igazság, hogy a filmek nagy többségét nem szabad sok év után újranézni.

Egy kriminek tán annyiban van könnyebb dolga, hogy ha a tempója egy idő után le is lassul (mivel a filmek egyre gyorsabbak lesznek), az atmoszférája sokáig működik, hiteles és érzékletes marad. Úgyhogy itt egy szintén 70-es évekbeli krimi Franciaországból, a Különös háromszög (DVD-s címén Jégkebel), amely egy hideg, szociopata, ámde természetesen gyönyörű nőt állít a középpontba, aki hidegvérrel öli a köré rajzó férfiakat rakásra, és az ez ügyben dolgozó ügyvéd sem tud kiszakadni bűvköréből. Persze a végkifejletet majd meglátjuk, főleg, hogy Alain Delon az ügyvéd, Mireille Darc a jégnő, és Claude Brasseur is részt vesz a jégoldó hadműveletben. 0:20, Filmmúzeum.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik