Több mint ötven éven át úgy hitték, hogy a zeneszerző életéhez kapcsolódó több tucat levélnek a második világháború alatt végérvényesen nyoma veszett, hiszen utoljára 1939-ben állították ki őket egy privát tárlaton. A dokumentumok feltehetően ezután kézről-kézre vándoroltak, de létezésükről és tartalmukról már hírt adtak a Chopin-kutatók – tudósított pénteken a Gazeta Wyborcza című lengyel napilap.
Még 2003-ban Hanna Wróblewska-Straus zenetörténész értesült arról, hogy az eddig elveszettnek hitt levelek léteznek, mégpedig egy külföldi magánszemély tulajdonában, de a tulajdonoshoz nem sikerült eljutni. Hasztalan próbálkozások után hat évvel – a Chopin bicentenárium alkalmából – újra tettek egy kísérletet a dokumentumok felkutatására. Ekkor már maga a Chopin Múzeum kurátora, Alicja Knast vette kezébe az ügyet egy gazdag műgyűjtő, Marek Keller segítségével.
Amikor két év múltán a zenetörténészek igazolták a levelek hitelességét, Keller kivásárolta a magánszemély tulajdonát képező értékes kéziratokat, és a múzeumnak adományozta azokat.
A többtucat kortörténeti dokumentum közt megtalálható Fryderyk Chopin hat, 1845-48-as időszakból származó, családjához írott levele, valamint húsz eddig ismeretlen levél, melyet Jane Stirling, Chopin közeli tanítványa írt Chopin imádott lánytestvéréhez, Ludwika Jedrzejewiczowához a nagy zeneszerző 1849-ben bekövetkezett halála után.
A kiváló állapotú Chopin levelek számos érdekes részletet tartalmaznak, például az Op. 65-ös g-moll csellószonáta keletkezésének történetéről. A zeneszerző sorai között olykor a nagyvilágban szárnyra kelt pletykák, illetve a Párizst foglalkoztató közéleti események is fel-felbukkannak.
