„A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.” A XX. század egyik kiemelkedő, és ennek megfelelően ellentmondásos alakjával („Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben”) kezdjük a tévézést, 19:00-tól az m2-n a Winston Churchill című film keretein belül lesz szó a címszereplőről, aki egymaga megvédte Angliát, és szította a harcot a nácik és Hitler ellen, ellenpélda az egészséges életmódra, ugyanakkor pl. Katyn kapcsán nehezen védhető megnyilatkozásai voltak. De rengeteg telitalálata is volt, pl. „Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik” vagy „Kész vagyok a teremtővel való találkozásra. Hogy a Teremtő felkészült-e erre a megpróbáltatásra, az más kérdés.”
Mostanság, a magyar filmgyártás épp összeomlik, és ennek hozadékaképpen Kocsis Ágnes új filmjét, a Pál Adriennt bizonytalan ideig nem lehet bemutatni (jogdíjproblémák adódtak, miután a magyar koprodukciós fél nem kapta meg a jogos járandóságát az állami finanszírozású közalapítványtól), mit tehet az egyszeri filmszerető állampolgár? Megnézi a rendezőnő előző, első nagyjátékfilmjét, a Friss levegőt. A minimál-költségvetésű filmben két nő, egy anya és lánya kommunikál egymással szintén minimálisan, kapcsolatuk a Polip sorozat videós újranézésében merül ki. Az anya egy metróállomás vécéjét üzemelteti, a lánynak divattervezői álmai vannak – de leginkább friss levegőre vágyik. Végre egy magyar film, amely tudja, mit akar, megcsinálja, hiteles, működik – gondolhattuk 2006-ban, meg ma 20:50-től a Duna TV-n.
Történelem és fojtogató légkör után romantika, persze nem sok, egy napról van szó, ami alatt két idegen rátalál A Szerelemre – ez a Mielőtt felkel a nap, Richard Linklater filmjében a Julie Delpy-Ethan Hawke kettős lel egymásra a maga tempójában egy Budapest-Bécs vonatút alatt, majd a császári fővárosban. Igen sikerült Linklater-film ez, olyannyira, hogy 9 évvel később elkészült a Mielőtt lemegy a nap – a folytatás. Az előzmény ellenben 21:00-tól a Filmmúzeumon.
Churchill mellett még egy korszakos jelentőségű, kiemelkedő személyiség teszi tiszteletét nálunk, maga Sir John Lennon, aki a maga megosztó és komplikált személyiségével, ábrándjaival, céljaival, idealizmusával, abszurd humorával, éles nyelvével túl szabad volt, hogy csak úgy éljen, ezért aztán egy őrült rajongója (nemrég volt épp 30 éve) lelőtte. Lennon nem(csak) a Beatles-imádóknak fontos, a személyiség átütő erejét az is megérzi, akit a Beatles émelyít/taszít. Az Immagine – John Lennon című portréfilmet az az Andrew Solt készítette, aki Elvisről is elmondta az igazságot az Ez Elvis című filmben, Lennonról pedig 2000-ben még egy filmet készített. A régebbi 22:50-kor lesz látható megintcsak a Filmmúzeumon.
Kiemelkedő filmek és emberek után egy nagyszerű együttállás és egy nagyon örömteli, lélekemelő, megrendítő eseménysor, az egyiptomi tüntetéssorozat és a Miért épp a demokrácia? című közéleti filmsorozat között. Az ötödik epizód épp arról a reformintézkedés-csomagról beszél, amely lényegében a mostani események kezdete volt: 2005-ben alkotmánymódosítással kezdődött a dolog, lehetővé téve a szabad elnökválasztást, majd tüntetések robbannak ki, rendőri erőszak következik, majd legvégül – mint most is – az asszonyok veszik a kézbe a dolgot, és létrehoznak egy civil jogvédő honlapot. Ezt és a harcot mutatja be az m2-n 1:30-kor – mi pedig amúgy az egész nap izgulhatunk a szabadságot, egyenlőséget, demokráciát követelő Egyiptomért.
