Akkor menjen a zene? Persze könnyű azt mondani! Újra belekerültem a túlkínálati spirálba. Annyi jónak ígérkező koncert van a programban ebben az idősávban, hogy egyszerűbb lenne a Virgin Megastoreban a hangulatomhoz illő zenét találnom öt perc alatt, mint itt eldönteni, hogy mit is hagyjak ki. Mintha minden színpad szervezője szombatra akarta volna tenni a nagy durranásait.
Már-már elkezdett megszállni megint a kétségbeesés, de ekkor derült égből belém csapott a felismerés. Azt hiszem jellemfejlődésem egy újabb pontjához érkeztem, és ehhez szükség volt az 5 nap ébrenlétre, meg a folyamatos ingergyűjtésre (valljuk meg őszintén ehhez jobb helyet keresve sem találhatnánk). A megoldás tehát: csak sodródni, a programfüzetet pedig legyezőnek hagyni. Na jó, bizonyos főbb sarokpontokat azért meghagytam, de útvonalterv nélkül neki is vágtam az estének. Hogy ez a megvilágosodás a bio vega kajának (1600 Ft, és elképesztően finom), vagy a delíriumnak volt e köszönhető, azt még most sem tudom, de mindegy is, több napos probléma került megoldásra.
Ebből aztán az lett, hogy a heti rekord embertömegben vidáman, mosolyogva csapódok egyik helyről a másikra, egyik társaságtól a másikig és közben ugyanúgy belenézek Bill kapítány koncertjébe ugyan úgy, mint a CopyCon srácéba, majd a Bin Jipbe, a Maidenbe… És mindegyik nagyon jó és ha a tegnapi nap erős volt, akkor a mai még keményebbnrk ígérkezik!
Ki is adom riasztás színű vörös narancsot!
