Február közepén lehetőségem volt csatlakozni az Age Of Hope alapítvány legutóbbi ukrajnai adomány turnéjához. Az alapítvány a háború 4 évvel ezelőtti kirobbanása óta igyekszik a lehető legtöbb segítséget nyújtani a nehéz helyzetbe került családoknak – mind a határon innen, mind a határon túl.
Épp egy légiriadó közepén érkeztünk meg Kijevbe. Látszólag a légiriadó nem zavart senkit: a főbb utakon dugók voltak, az emberek a megszokott módon siettek a dolgukra gyalog vagy tömegközlekedéssel.
Már nem először ment el a GPS a telefonjainkon: Kijev helyett azt jelezte a telefonom, hogy Peru fővárosában, Limában vagyok. Így ismét offline térképek és utcatáblák segítségével próbáltunk tájékozódni, ami komoly kihívás a cirill ábécé ismeretének hiányában.
A nap folyamán még három légiriadót éltünk át. Egészen fura élmény, amikor mindenkinek a mobiltelefonján egyszerre szólal meg a riadó jelzése. 2023 óta az erre kifejlesztett mobil applikáció angol verziója Mark Hamill amerikai színész hangján szólal meg, és figyelmeztet, miszerint „Proceed to the nearest shelter. Don’t be careless. Your overconfidence is your weakness.”, azaz:
Menj a legközelebbi óvóhelyre. Ne légy felelőtlen. A túlzott magabiztosság egyben a gyengeséged is.
A légiriadó végén az egykori Luke Skywalker a „May the Force be with you” („Az erő legyen veled”) híres szállóigével köszönt el.
A figyelmeztetés ellenére az emberek többsége csak rápillantott a mobiljára, és ment is tovább a dolgára. Voltak, akik türelmesen megvárták a légiriadó végét – ilyenkor a metróállomások, amik óvóhelyként is funkcionálnak, lassan megtelnek olvasó, telefonáló vagy szundikáló emberekkel. Egy késő esti riadó alkalmával a hotelünkhöz legközelebbi metróállomáson mindössze 10 emberrel találkoztam. A legtöbben már gyakorlott módon, felkészülve, szivaccsal és hálózsákkal érkeztek. Egy 4 fős, fiatalokból álló társaságnál még nagyobb teljesítményű hordozható töltő is volt. Egy középkorú hölgy, aki az édesanyjával jött, azt mondta, ők minden késő esti riadó esetén lejönnek ide, és általában megvárják a metró hajnali indulását, mielőtt hazamennének – függetlenül attól, hogy mikor fújják le a riadót. Így érzik magukat biztonságban.
A háború rideg valósága leginkább sötétedés után érzékelhető. A közvilágítás majdnem teljes hiánya, az általános áramhiány és a lepedőkkel/pokrócokkal letakart ablakok miatt Kijev leginkább egy szellemvárosra hasonlít. Csak az autók fénye világítja meg a legtöbb utcát, az utcai lámpák csökkentett üzemmódban csak a nagyobb kereszteződésekben és egyes hidakon működnek, míg a házak a földszinten lévő boltok és éttermeken kívül sötétben vannak.
A rendkívül kritikus helyzet a háború kitörése óta most a legrosszabb az energetikai infrastruktúrát ért sorozatos orosz támadások miatt. A hotel egyik alkalmazottjával elbeszélgetve megtudtam, hogy náluk napi 12–15 órán keresztül nincs elektromos áram, sem fűtés, sem meleg víz. Ők egy nagy teljesítményű házi akkumulátorral vészelik át ezt az időszakot, ami két napra elegendő áramot tud biztosítani, de ezt a legtöbb ember nem engedheti meg magának.
