Az elmúlt két évtizedben megszokhattuk, hogy újabb és újabb tüntetéshullámok robbannak ki Iránban. A mostani ugyanakkor másnak érződött, mint a korábbi példák: úgy tűnhetett, hogy a rezsim bármikor összeomolhat. A tüntetők (pontosabban: felkelők) sokáig kitartottak, a rendszer bizonytalannak és sebezhetőnek tűnt, egy amerikai katonai csapás pedig egyre valószínűbbnek látszott.
A múlt hét végére ugyanakkor, úgy tűnik, lecsendesedtek a kedélyek. Az Egyesült Államok nem avatkozott be, a felkelőket pedig a rendszer vagy megölte, vagy megfélemlítette.
Itt azonban a történet nem ér véget. Még ha első ránézésre ugyanaz lett is a felkelés kimenete, mint a korábbi tüntetési hullámoké, ez nem jelenti azt, hogy a kormányzó elitek helyzete változatlan lenne. Az, hogy a rezsim időt nyert magának és nem omlott össze, néhány tényező fennállásának köszönhető, ezek pedig bármikor megváltozhatnak. Ugyanazok az okok, amelyek miatt az iszlám forradalom rendszere nem bukott meg, hozhatják el a rendszer végnapjait akár rövidtávon is.
