Szombat hajnalban egy amerikai katonai akció keretében a feleségével együtt elrabolták Nicolás Madurót a caracasi elnöki palotából, és az Egyesült Államokba hurcolták. A művelethez vezető hónapokban az amerikaiak a legnagyobb csapatösszevonást hajtották végre a karibi térségben az 1989-es panamai invázió óta, amely a mostani eseménysorozathoz hasonlóan a diktátor elzavarásával végződött. Akkor tíz nap kellett ahhoz, hogy – a pápai nuncius rezidenciájára menekülő – Manuel Noriegát foglyul ejtsék, Madurónál viszont kevesebb mint két órára volt szükség.
Az elmozdított venezuelai elnök ellen még 2020-ban emeltek vádat New Yorkban, ezért az amerikaiak úgy értelmezik a szombati eseményeket, hogy az a törvény betartatását („law enforcement”) célzó akció volt, és nem egy katonai művelet: az elnököt „narkó-terrorizmussal” és kokainimporttal kapcsolatos összeesküvéssel, valamint gépfegyverek és robbanóeszközök birtoklásával vádolják. Maduro hétfőn az ellene felhozott összes vádpontban ártatlannak vallotta magát a New York-i bíróságon. Miután az Egyesült Államok joghatósága aligha terjed ki Caracasra, a nemzetközi jog értelmében a rajtaütés agressziónak minősül, így Maduro vélhetően nem téved, amikor úgy értékeli helyzetét, hogy hadifogságba esett.
Maduro elmozdításával hatalmi vákuum nyílt Venezuelában, és ennek messzire nyúló hatásai lehetnek a teljes amerikai földrészre nézve, aminek sorsát a Donald Trump vezette adminisztráció mára alig titkoltan a saját belügyének tekinti.
Trumpék a technokrata alelnökre szavaztak, a demokratikus ellenzék hoppon maradt
Az elnöki széket ideiglenesen Delcy Rodríguez foglalta el, aki hétfőn tette le a hivatali esküjét.
