Bár az amerikai közvélemény-kutatók szinte naponta adják ki az újabb és újabb kutatási eredményeket – és így egyre kevésbé tűnik izgalmasnak a számok elemzése –, cikkünk írása előtt egy nappal mégis történt egy figyelemre méltó változás: a Kamala Harris-Tim Walz páros a nyár óta először vette át a vezetést Donald Trump és J. D. Vance előtt a New York Times és a Sienna közös kutatásában (49–46 százalék). Bár más felmérésékben már vezetett a demokrata elnökjelölt, a napilap a méréseiben eddig mindig a volt elnököt jelezte az első helyen.
Az optimista demokraták számára ez jelentheti azt, hogy Harris, ha csak egy-két ponttal is, de megszilárdította a helyét a vezető pozícióban, így a kevesebb mint egy hónap múlva tartandó elnökválasztáson esélyesebb a győzelemre. Ugyanakkor a republikánusok is reménykedhetnek abban, hogy a hibahatáron belüli eredmény miatt a voksolás végeredménye ennek a fordítottja lesz.
Piros, kék vagy lila?
Ahogy arról korábban már írtunk, a szoros verseny miatt nagy hangsúly helyeződik az úgynevezett csatatér vagy billegő államokra, és közülük is Arizona lesz az egyik legérdekesebb helyszín.
Az Egyesült Államok délnyugati részén található, Magyarországnál háromszor nagyobb, és kicsivel több mint 7 millió lakost számláló Arizona az 1950-es évektől kezdve piros államnak, azaz erős republikánus bástyának számított. Ez alól csak két választás jelentett kivételt: 1996, amikor a demokrata Bill Clinton a második elnöki ciklusáért indult újra, illetve 2020, amikor a négy évvel korábban nyertes Donald Trump nem tudta legyőzni Joe Bident, pedig még növelte is a támogatói létszámát.
Az alábbi ábrán jól látható, hogy 2016-ig nagyjából ugyanakkora volt a különbség a két nagy párt támogatottsága között, majd rohamosan elkezdtek közeledni egymáshoz, aztán 2020-ban a demokraták át is vették a vezetést. Ez más billegő államokhoz hasonlóan leginkább a demográfiai változásoknak köszönhető: csökkent a fehér, felsőfokú végzettség nélküli szavazók aránya, miközben nőtt az ázsiai amerikai, a spanyolajkú, illetve a diplomás fehérek aránya, ami a kék Demokrata Pártnak kedvez. (Az USA szinte összes államában regisztrálni kell ahhoz, hogy valaki szavazhasson, így nemcsak a regisztrált, hanem a potenciális választók mozgósítására is szükség van.)
Nem problémás jelölt kell
Az állam székhelyét, Phoenixet is magában foglaló Maricopa megyében közel 4 és fél millióan laknak, így nem csak az USA második legnagyobb választási körzetének számít, de ott él Arizona teljes lakosságának mintegy 62 százaléka is, ami a választás kimenetele szempontjából is meghatározó. 1996-ban ugyan sikerült a republikánus elnökjelöltnek, Bob Dole-nak az akkor közel 753 ezer maricopai szavazatból 49 százalékot megszereznie, és ezzel legyőzte Clintont, 2020-ban azonban Bidennek már több mint egymillió szavazatra volt szüksége ahhoz, hogy 50 százalékkal és mindössze 45 ezres szavazatkülönbséggel behúzza a körzetet.
Ha a mérések pontosak, akkor most sem várható földcsuszamlásszerű győzelem nem csak az elnökjelöltek, hanem összességében a pártok részéről sem, mert a szavazási mintázatok is igen érdekesek. A New Yorker arizonai riportjában megszólal például egy olyan választó, aki ugyan Donald Trumpra fogja majd behúzni az x-et, de az egyik szenátori székért elinduló republikánus és demokrata jelöltek közül az utóbbira fog szavazni.
Trump egyik legnagyobb híve, Kari Lake 2020-ban kormányzó szeretett volna lenni, de elvesztette a választást, és minden alapot nélkülözően azóta is csalást emleget, viszont közel sem olyan népszerű, mint Trump, sőt, jó pár ponttal le van maradva a másik jelölt, a demokrata Ruben Gallego mögött. Utóbbi a politikusi pályafutása előtt Afganisztánban szolgált tengerészgyalogosként, kolumbiai és mexikói származású szülők gyermekeként pedig kimondottan a spanyolajkú szavazók számára lehet szimpatikus. Az Arizonai Egyetem egyik professzora arról beszélt a New Yorkernek, hogy egy általa végzett kutatásban azok, akik állításuk szerint Trumpra és Gallegóra fognak szavazni, azt közölték: azért választják a demokrata szenátorjelöltet,
Az a baj, hogy Harris nő
Gallego győzelme nem csak a helyi politika szempontjából lenne érdekes, hanem azért is, mert várhatóan nagy harc alakulhat ki, hogy melyik párt szerezze meg a többséget a szenátusban, és akár egyetlen szenátori hely is eldöntheti a kérdést. Akárhogy is alakul majd a választás, a másik pártra átszavazó szimpatizánsok mellett a bizonytalanok döntése is sokat nyom majd a latban.
A New York Times a minap csatatér államokban élő pártnélkülieket kérdezett meg, akik meglehetősen lesújtó véleménnyel voltak a két legfontosabb elnökjelöltről – ezek közül most az arizonai szavazók véleményét válogattuk ki:
- Egy 50-es éveiben járó fekete nő hazugnak nevezte az indiai és fekete szülőktől származó Harrist, Trumpról pedig azt mondta, hogy a rasszizmussal 50 évvel vetette vissza az országot.
- Egy 50-es éveiben járó fehér nő azt mondta Trumpra, hogy arrogáns, Harrisben pedig az zavarja, hogy egy nő és nem biztos benne, hogy egy nőnek szabad-e elindulna az elnökválasztáson.
- Egy 30-as fehér nő szerint Trump túlságosan hataloméhes, míg egy 70 év fölötti fehér nő azt kívánja, bárcsak elnökhöz méltóbb lenne a viselkedése.
- Egy 70-es éveiben járó nő úgy vélte, hogy Harris nem elég felkészült, egy hasonló korú fehér férfi pedig egész egyszerűen annyit mondott: „Nem elég intelligens ahhoz, hogy elnök legyen. Szerintem ő egy idióta.”
