„Nem kelt bizalmat, amikor azt látom, hogy a külügyminiszterük állandóan Lavrovval fotózkodik”

Colorado Springsben voltam hét éve, amikor az amerikai hadsereg felpakolt egy rakás tankot vonatokra, majd Európába küldte azokat több ezer amerikai katonával együtt. Ez volt az első alkalom a hidegháború óta, amikor nem kivontak, hanem küldtek Európába amerikai csapatokat, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy elrettentsék Oroszországot. Sikerült az elrettentés?

Az ukrajnai háború maga a sikertelen elrettentés. A hidegháború után mindenki azt hitte, hogy ennek az egésznek vége. A németek, a britek visszavágták a haderejüket, mi otthagytuk Európát. Nagyjából egy időben azzal, hogy az utolsó amerikai tank is kivonult, Oroszország megszállta Georgia egy részét. Nem tettünk semmit. 2014-ben aztán Ukrajna egy részét is megszállta. Nem tettünk semmit. Az Aszad-rezsimet vegyi fegyverekkel támogatta. Nem tettünk semmit. Több ezer menekültet indított útnak Európa felé, ami természetesen nem volt véletlen. Nem tettünk semmit. A NATO nem volt egységes, és a Trump-kormány kétséget ébresztett abban, mennyire áll a szervezet mellett az Egyesült Államok. Közben a németek tovább építették az Északi Áramlatot, Macron elnök pedig arról beszélt, hogy a NATO agyhalott. Gondolhatja, hogy közben a Kremlben egymásra néztek és azt mondták, gyerünk, fejezzük be a munkát. Hiszen a Nyugat semmit nem fog tenni. Így néz ki tehát egy sikertelen elrettentés.

És mi a teendő ezután?

Most ezeket a hibákat kell kijavítani. Remek katonákat és katonai képességeket láthat Finnországtól Törökországig, de az elrettentés alapja nem az, hogy hány tankunk van, hanem, hogy egységesek vagyunk. Hogy senki ne kételkedjen abban, hogy az Egyesült Államok válaszol-e egy fenyegetésre, vagy hogy Magyarország és Szlovákia válaszol-e a fenyegetésekre. Ha az oroszok azt látják, hogy a súlyos döntéseiknek következményük van, kevésbé fogják meghozni azokat.

Említette Georgiát. Ott az történt, hogy az orosz megszállás után volt egy tűzszünet, amelynek köszönhetően Dél-Oszétia és Abházia a gyakorlatban orosz megszállás alatt maradt. Ez nem teremtett egy olyan precedenst, amely szerint Oroszországnak elnézik a szuverén országok területének megszállását a tűzszünetért cserébe? Erre hivatkozva nem maradnának ukrán területek orosz fennhatóság alatt egy tűzszünet után?

A Sarkozy-megegyezésből, amely lezárta a georgiai konfliktust, azt kellene megérteni, hogy Oroszország nem tart tiszteletben semmilyen megállapodást. A megegyezés szerint ki kellett volna vonniuk a csapataikat. Itt állunk másfél évtizeddel később, és még mindig nem történt meg. Ha azt hisszük, meg lehet egyezni Oroszországgal, őrültek vagyunk, mert az oroszok nem tartják tiszteletben a megegyezéseket.

Orbán Viktor nemrég valamennyire a Sarkozy-megegyezést másolva békemisszióra indult. Nem úgy tűnik, mintha a magyar kormánynak konkrét terve lenne a békére, inkább csak szándéka van erre. De el lehet érni a békét Ukrajnában?

Hadd kérdezzek vissza: mi lenne a béke?

A béke nem a háború hiánya. A tűzszünet nem béke. A béke az, amikor senki nem érdekelt abban, hogy új konfliktust kezdjen.

Georgiában nincs béke, mert orosz katonák állomásoznak az ország területének húsz százalékán, és a kormányzó Grúz Álom Párt teljesen Moszkva kontrollja alatt áll. Sajnos Georgia visszafelé megy az időben, oda van bilincselve Oroszországhoz. Ez nem olyan béke, amit Oroszországon kívül bárki is támogatna. Egy lengyel barátom azt szokta mondani, hogy jönnek az orosz békefenntartók, hogy megtartsák maguknak a békénket. Hasonló a helyzet egyébként Transznyisztriában is, és ezért akarják az oroszok megtartani a Krímet is. Ha a Krím orosz kézben marad, Ukrajnának esélye sincs visszaépíteni a gazdaságát. Óriási hiba volna Ukrajnát belehajszolni egy olyan megállapodásba, amely szerint Oroszország megtarthatja a Krímet.

Nagyon kevés magyar vendég volt a mostani Globsec Forumon. Az egyetlen kormányzati felszólaló Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki egy panelbeszélgetésen azt mondta, ha Donald Trump visszakerül a hatalomba, 24 óra alatt békét teremt. Lát erre bármilyen esélyt? Létezik olyan politika, ami gyors békéhez vezet?

Nézzük meg, mit jelent ez pontosan. Béke 24 óra alatt. Ezt Trump, a New York-i ingatlanmágnás mondja, az az ember, aki csak üzleti tranzakciókban érdekelt. Semmi elv, semmi morál, csak kössük meg az üzletet. Azt csinálná, amit a Talibánnal csinált az afganisztáni kivonulás előtt. Kötött egy olyan megállapodást, amelynek nem volt része az afgán állam, és nem volt része egyetlen szövetségesünk sem, akikkel két évtizedet dolgoztunk együtt. Közölte az afgán állammal, hogy ráadásként még ötszáz tálib foglyot is el kell engedniük, hogy Amerika elhagyhassa Afganisztánt. Így néz ki egy Trump-féle megállapodás. Amikor azt hallom tőle, hogy 24 óra alatt be tudná fejezni a háborút, az azt jelenti, hogy köt egy megállapodást Putyinnal, amelybe az ukránok bele sem szólhatnak, miközben hatással van rájuk a következménye.

Még akkor is, ha egy törékeny béke után ő tűnne gyengének?

Szerintem Trumpot csak az érdekli, hogy legyen megállapodás. Kézfogás, fotó, befejezte a háborút Ukrajnában, mehet tovább. Semmit nem változtatna azokon a problémákon, amelyek a háborúhoz vezettek. Eladná az ukránokat, eladná az európaiakat. Emlékezzünk, hogy azt mondta Putyinnak: ha egy NATO-tagállam nem fordítja a GDP-je két százalékát védelemre, azzal azt csinál, amit akar.

Korábban az Európában állomásozó katonák főnöke volt, és Magyarországon is voltak amerikai katonák. Megbízható szövetséges volt Magyarország?

Alapvetően a katonasággal voltam kapcsolatban, és nagyon szerettem magyar katonákkal dolgozni. Böröndi tábornok, amikor megismertem, a szárazföldi haderő vezetője volt, mostanra pedig ő a vezérkari főnök. Nagyon jó minőségűek a magyar katonák, jó gyakorlatokat végeztünk együtt. Azt tudom, hogy a budapesti nagykövetemmel, Colleen Bell-lel borzasztóan bánt az Orbán-kormány. Pedig kiváló diplomata és jó ember.

A mostani nagykövettel is kapcsolatban van?

Követem Twitteren, de nem ismerem. Arról hallottam dolgokat, hogyan bánnak vele Magyarországon.

David Pressman rendszeresen beszél arról, hogy Magyarország és az Egyesült Államok attól függően szövetségesek, hogy éppen ki a vezetője. Ahogy arról is, hogy például az olyan ügyek, minthogy az itt állomásozó amerikai katonáknak nem ad a kormány rendszámtáblákat, kifejezetten megnehezítik az életüket. Önnel történt hasonló az együttműködés során?

Amikor a hadsereg európai főparancsnoka voltam, a Magyarországon állomásozó katonák száma nagyon alacsony volt. Azt hiszem, most magasabb. Arról, hogy a katonák élete Magyarországon hogyan zajlik, a SOFA nevű védelmi együttműködési megállapodás rendelkezik. Itt egyeznek meg arról, mi történik a rendszámtáblákkal, mi van akkor, ha egy katona bajba kerül és hasonlók. Minden országgal van ilyen megállapodásunk. Nem emlékszem arra, hogy velem hasonló történt volna.

Ön szerint romlott Magyarország kapcsolata a szövetségeseivel?

Magyarország nagyon kis ország, és nagyon kis része a NATO-nak. Szuverén ország, megválaszthatja a saját vezetőit. Nekem nem feladatom kritizálni a magyar emberek döntéseit. De azt is gondolom, hogy az államok közötti kapcsolat alapja a bizalom. Lehetnek komoly különbségek a politikában, de sosem szabad eljutni oda, hogy megkérdőjeleződjön a bizalom. Nagyon jó nagykövetünk van Budapesten, és korábban is nagyon jó nagyköveteink voltak itt. A katonáink készek arra, hogy megvédjék Magyarországot, mint a NATO tagját. Szerintem a legtöbb magyar ember tudja, hogy számíthat az Egyesült Államokra.

Én Frankfurtban élek, hallom a németeket, hogy arról beszélnek, Magyarországot ki kellene rakni az Európai Unióból, mert nem bíznak benne. Akár az oroszoknak adott nemzeti kártyáról, akár a gázról van szó, az a kérdés: számíthatnak-e valójában Magyarországra az Európai Unióban? Nem mindegyik ország ért egyet az unión belül, és biztosan nem mindegyik ért egyet az Egyesült Államokkal sem. Hatalmas vitáink vannak a német és a brit szövetségeseinkkel, ahogy másokkal is. De egy dolog a politikai vita, és egy másik a bizalom. Amikor azt látom, hogy a külügyminiszterük állandóan Lavrovval fotózkodik, hogy kitüntetéseket vesz át, az nem kelt bizalmat.

Beszéltünk arról, mi történhet, ha Trump visszatér, de arról sokkal kevesebbet, hogy mi történik, ha Kamala Harris lesz az elnök. Egyelőre ötven-ötven százalék az esély, bármi lehet.

Kicsit talán jobb is Harris esélye, mint ötven százalék. Nyilvánvalóan senkinek sem szabad megtippelnie az amerikai választások eredményét, mert a közvélemény-kutatások előrejeleznek ugyan, de nem jósolnak meg semmit. De a nyáron hat hétig újra az Egyesült Államokban voltam, és amikor Biden elnök félreállt, hogy az alelnöke lehessen a jelölt, érezni lehetett valamit a levegőben. Washingtonban, Virginiában, Pennsylvaniában, Észak-Karolinában, Dél-Karolinában és Georgiában is jártam, mindenhol éreztem a változást. Elektromos feszültség volt a levegőben az izgalomtól.

Persze, ha az emberek nem mennek el szavazni, akkor mindegy. Sok minden történhet még november ötödikéig. Meg lennék lepve, ha Trump elnök addig fegyelmezetté és fókuszálttá válna. Nemrég történt ez a borzasztó atrocitás az arlingtoni katonai temetőben. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan tisztelhetik a veteránok ezt a visszataszító személyt. Hogy tisztelheted ezt a viselkedést?

Már korábban is voltak másodkézből származó elbeszélések arról, hogy Trump lúzereknek nevezte a háborúban meghalt katonákat.

Azok valójában első kézből származtak, hiszen a kabinetfőnöke, Kelly tábornok írt róla a könyvében. Kelly négycsillagos tengerész tábornok volt, és a fia ott van eltemetve Arlingtonban. Teljes őrület, hogy Trump ilyet mondott. Ahogy az is, hogy szerinte a Szabadság érdemrend, a legmagasabb polgári kitüntetés többet ér a Becsületrendnél, a legmagasabb katonai kitüntetésnél, mert ahhoz nem kell meghalni vagy megsérülni. Mi lehet abban a nagy, üres fejében? Egyszerűen semmit nem ért az önzetlen szolgálatból. Persze a valódi probléma az, hogy egy Donald Trump-szintű jelöltnek van esélye a győzelemre.

Ha Trump veszít, akkor ez lesz a harmadik vereség, amelyet vele ért el a Republikánus Párt. Egyszer Joe Biden verte meg, a félidei választáson pedig az általa támogatott jelöltek kaptak ki a legjobban. A harmadik vereség után elengedi a kezét a párt? Azért ilyen most a Republikánus Párt, mert Trump ilyenné tette, vagy eleve ilyenné váltak, és ez tette lehetővé, hogy Trump megjelenjen?

Nem Trump teremtette meg a mostani helyzetet, de meglátta benne a lehetőséget. És bármire képes, hogy kihasználja. Próbáltam megérteni, hogy kik támogatják őt, és szerintem három ilyen csoport van. Az egyik csoport olyan emberekből áll, akiket csak a befektetési portfóliójuk érdekel. Nem törődnek semmi mással, sem a demokráciával, sem a klímaváltozással, sem az egészségüggyel. Nem érdekli őket.

A második csoportot úgy nevezzük, hogy együgyes szavazók. Abortusz, fegyverek, satöbbi. Egyetlen ügy érdekli őket. A harmadik csoport pedig szerintem olyanokból áll, akiket valamilyen módon hátrahagytak vagy átvertek. Szemükben Trump hasonlóan vulgáris, mint ők, és azonosulni tudnak vele. Egy közülük, értük beszél. Pedig nem közülük való, Trump nyilván nem ülne velük le egy asztalhoz soha, de úgy érzik, az ő érdekükben beszél. Ha Harris alelnök és Walz szenátor el tudják érni, hogy mindenki elmenjen szavazni, az együgyes szavazókat pedig valahogy otthon tartják, lehet változás. Főleg, ha meg tudják értetni a kizárólag a befektetéseikért aggódókkal, hogy egy Harris-Walz elnökség sokkal jobbat tesz majd a portfóliójuknak, mint Trump. A gazdaság Biden alatt sokkal jobb, mint a bárhol máshol, miközben Trump vámtarifái nem hangzanak túl jól.

Magyar szemszögből azt láthattuk, hogy miközben Obama elnököt nem érdekelte Európa, Trump legalább Orbán Viktorral jó személyes viszonyban volt, még ha ez nem is jelentett konkrétumokat a két ország kapcsolatában. Biden alatt a régió ismét fontos lett, de ő az utolsó Európa iránt érdeklődő demokraták egyike. Úgy tűnik, a Harris-Walz elnökség alatt Európa ismét elvesztené a jelentőségt az Egyesült Államok számára.

Ezzel nem értek egyet. Harris azt teszi majd elnökként, amit Biden is tett: kiemeli a szövetségeseink és a NATO fontosságát, és partnerként működik majd együtt az Európai Unióval. Szerintem Trump azért szerette Magyarországot és Lengyelországot, mert gyűlölte Németországot és Franciaországot, ezért inkább átugrott rajtuk. Ez egy rövidlátó politika. Az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnere nem Németország, hanem az Európai Unió. Ha Európa jólétben él, az Amerikának is jó. Az Egyesült Államoknak stabil, biztonságos és gazdag Európára van szüksége.