Nagyvilág

Z generációs tüntetések veszélyeztetik a hatalmat Afrika stabilnak hitt országában

Gerald Anderson / Anadolu / Getty Images
Gerald Anderson / Anadolu / Getty Images
Kenyában júniusban tüntetések robbantak ki az alapvető élelmiszerek árát is érintő adók megemelése miatt. A kormány végül visszavonta az adóemelést, ez azonban adósságcsapdában tarthatja a kelet-afrikai országot, ahol a karhatalom nem először lépett fel brutálisan a demonstrálókkal szemben. Emiatt az elnök helyzete is instabillá válhat.

Júniusban Kenya fővárosában tüntetések kezdődtek a tervezett adóemelések miatt. A kormány az árukat terhelő közterheket – lényegében az áfa ottani megfelelőjét – emelte volna, ami a kritikusok szerint súlyosbítaná az amúgy is akut megélhetési válságot. Több alapvető termék és élelmiszer ára is nőne a pelenkától az étolajig. A törvény magasabb behozatali vámokat és egy telekommunikációs adót is előirányozott.

Kenya eddig a stabilitásról volt híres

A volt brit gyarmat 1964-ben vált függetlenné, amikor a függetlenségi mozgalom vezetője, Jomo Kenyatta került hatalomra. Uralmát nyugatos irányvonal és fejlődő gazdaság jellemezte. Ugyanakkor a korrupció és az ellenzéket érő rendőrségi atrocitások már ekkor átszőtték az állam működését, ami csak súlyosbodott utódja, a diktatórikusan kormányzó Daniel arap Moi alatt, aki, bár az 1990-es demokráciapárti tüntetéseket még brutális eszközökkel verte le, 1992-ben mégis beleegyezett abba, hogy demokratikus választást tartsanak. A hosszú átmenetet követően Kenya Afrika egyik legdemokratikusabb, leggazdagabb és legstabilabb államává vált, ahol ritkák a lázadások, a puccsok és a háborúk is.

Az adóemelés ellen először a TikTokon és más online platformokon kezdtek tiltakozni, főleg fiatal, középosztálybeli kenyaiak, akik üzenetekkel és hívásokkal bombázták a képviselőiket. Az elégedetlenség június 18-án terjedt át az utcára, amikor dühös tüntetők sípokkal és vuvuzelákkal vonultak a parlament épülete elé. A tüntetés jórészt békés volt, a rendőrség mégis könnygázzal oszlatta a tömeget. Mintegy 200 embert őrizetbe vettek, köztük újságírókat.

A tüntetések hatására azonban a kormány mérsékelte a tervezett adókat, például nem vetett volna ki új sarcot a kenyérre. Az elnök, William Ruto, arról beszélt, hogy „meghallotta a nép hangját”. Az ellenzék szerint mindez azonban csak PR-akció, a tüntetők pedig elszántak maradtak, hogy addig folytassák a tiltakozást, amíg az egész törvényt vissza nem vonják. Éppen ezért a tüntetéshullám folytatódott, sőt, június 20-ától Nairobin kívül több nagyvárosra is kiterjedt. A dühös fiatalok sokszor a helyi politikusok házai elé vonultak.

A kenyai parlament mindeközben megkezdte a törvénytervezet tárgyalását. A kormánypárt frakcióvezetője szerint az új adók szükségesek ahhoz, hogy utakat építhessenek, több tanárt vehessenek fel, és támogatást nyújthassanak a gazdáknak. Az adóemelésre a támogatói szerint azért is szükség van, mert különben az ország adóssága tovább nő, és alapvető állami funkciók kerülhetnek veszélybe a pénzhiány miatt.

Az elégedetlenséget növelte, hogy Ruto 2022-ben baloldali programmal került hatalomra, és a szegények életminőségének javítását ígérte. Mindez egy nagyobb, egész Afrikára kiterjedő problémára is rámutat: a lakosság fiatal és szegény, a felette uralkodó politikai elit azonban egyre öregebb és gazdagabb. A romló gazdasági helyzet, a munkanélküliség, az infláció, az élelem és az üzemanyag egekbe szökő ára pedig tovább tüzeli a fiatalok elégedetlenségét. Ruto is keveredett már korrupciós ügyekbe, de Kenyában általános a nepotizmus, a politikusok rokonainak álláshoz juttatása, sok képviselő pedig helikopterrel érkezik a nagygyűlésekre, ahol szó szerint

pénzt szórnak a szavazóik közé.

Patrick Meinhardt / Getty Images A pénzügyi törvénytervezet elleni tüntetésen 2024. június 25-én, a kenyai Nairobiban.

A kormánypropaganda azzal akarta elvenni a népharag élét, hogy a tiltakozás középosztályi jellegét emelte ki, mondván, a tüntetők külföldi provokátorok által felhergelt fiatalok, akik nem is élnek rosszul, hiszen iPhone-jaik vannak, a demonstrációk után a KFC-ben esznek, vagy éppen Uberrel mennek tüntetni.

A The Economist úgy véli, a jó stratéga hírében álló Ruto éppen azzal számolta el magát, hogy elhitte a saját propagandáját, és úgy vélte, néhány száz vagy ezer középosztálybeli fiatallal könnyen el tud bánni. Csakhogy az alapvető élelmiszerek adójának emelése miatt a szegény tömegek is csatlakoztak a demonstrációkhoz.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik