A brit Munkáspárt fennállása egyik legnagyobb győzelmét aratta a július 4-én rendezett parlamenti választáson. Az új miniszterelnök, Sir Keir Starmer 174 fős parlementi többséget szerzett, ami Tony Blair 1997-es földcsuszamlásszerű győzelmével összemérhető. A kimagasló ellenzéki siker oka a kormányzó Konzervatív Párt összeomlása, mely
A választás a kis pártok számára is kiemelt sikert hozott. A Liberális Demokraták közel száz éve nem szerepeltek olyan jól, mint most, illetve az új jobboldali kihívóvá előlépő, a Reform UK-t vezető Nigel Farage is parlamenti mandátumot szerzett, pályafutása során először. A választási bukás nyomán Rishi Sunak miniszterelnök bejelentette, lemond a pártelnöki tisztségről, így a konzervatívok egy igen konfliktusos és sorsdöntő vezetőségi választás elé néznek.
Mindeközben az elsöprő parlamenti többséget szerző Munkáspárt sem lehet teljesen elégedett az eredménnyel, ugyanis a pártra leadott szavazatok aránya alig haladja meg 2019-es választáson szerzett, katasztrofális mandátumarányt eredményező értéket. A brit többségi választási rendszer aránytalansága nélkül tehát aligha jöhetett volna össze a történelmi győzelem.
A választás, amit a toryk elbuktak
A brit választások elismert kutatója, Sir John Curtice úgy fogalmazott, az idei választást sokkal inkább a toryk bukták el, semmint a Munkáspárt a nyerte meg. Ezt az is mutatja, hogy a győztesre leadott szavazatok aránya a brit választások történetében sosem volt olyan alacsony, mint az idén. Ez úgy eredményezhette mégis a kiemelkedő parlamenti mandátumarányt, hogy a jobboldali szavazatok megoszlottak a konzervatívok és a karakteresen jobboldali Reform UK között. A brit választási rendszerben csakis az egyéni választókerületek győztesei szereznek parlamenti mandátumot, így a vesztesekre leadott szavazatok elvesznek. A Reform UK által konzervatívoktól elcsent szavazatok miatt az eddig kormányzó párt számos helyen a második, harmadik helyre süllyedt, ezeket a kerületeket pedig jellemzően a – taktikai szavazás által is segített – Munkáspárt és Liberális Demokraták nyerték meg. A konzervatívok minden valószínűség szerint a Reform UK erősödése nélkül is elvesztették volna a választást, azonban a Munkáspárt ilyen arányú győzelme aligha jöhetett volna össze a szavazatok megoszlása nélkül.
A választási rendszer aránytalanságai miatt
A Keir Starmer vezette Labour szavazataránya mindössze két százalékponttal több, mint a korábbi radikálisan baloldali pártelnök, Jeremy Corbyn alatt szerzett, ám történelmi vereséget hozó 2019-es szavazatarány, illetve jócskán elmarad a Blair által szerzett 1997-es 43 százaléktól. A Munkáspárt iránti lelkesedés mérsékelt, amit a hivatalba lépő miniszterelnök népszerűtlensége is jelez. Bár, ahogy a focit gólokra, úgy a politikát parlamenti mandátumokra játsszák, közel sem mindegy, hogy a nyertes csapat hogyan talál a kapuba, és ezt a teljesítményt meg tudja-e ismételni egy következő meccsen. A hasonlatot kibontva a Munkáspárt győzelme leginkább a konzervatívok által lőtt öngóloknak, bepattanó labdáknak és az igen erős defenzív játéknak köszönhetők. Szerencséjükre a következő meccset előreláthatóan csak öt év múlva játsszák.
A Liberális Demokraták 72 mandátumukkal a harmadik legnagyobb parlamenti érővé léptek elő. A taktikai szavazásnak köszönhetően sikerrel hívták ki a konzervatívokat a hagyományos tory bástyáknak számító, a felső középosztály által lakott déli, délnyugat-angliai körzetekben. Parlamenti mandátumarányuk a szavazatarányukkal is közelítőleg megegyezik. A baloldal harmadik ereje, a Zöldek várakozásaikkal összhangban megszerezte a célul kitűzött négy parlamenti helyet, azonban mandátumarányuk így is a rájuk adott szavazatok arányának közel tizede csak. A bristoli választókörzet megnyerése kiemelkedő siker a párt számára.
A választási kampány egyik fő attrakciójává előlépő Nigel Farage és az általa vezetett Reform UK is komoly sikereket tudhat magáénak. Farage nyolcadik próbálkozásra szerzett parlamenti mandátumot a párt négy másik képviselőjelöltje mellett. A Reform elsődlegesen a jobbra húzó, jellemzően brexit-párti kelet-angliai körzetekben ért el sikereket (az öt parlamenti mandátumhoz is ebből a régióból jutottak), azonban országosan mintegy 103 kerületben futott be a második helyen (ebből a Munkáspárt 93 körzetet nyert meg, vagyis ezekben a körzetekben a Reform megelőzte a Konzervatív Pártot). A választási rendszer arányosítása mellett régóta érvelő Farage aligha von le más következtetést az idei eredményekből, ugyanis az országosan 14,3 százalékos szavazatarány mindössze a parlamenti mandátumok 0,8 százalékára volt elég. Különösen szemléletes ez a rosszabb szavazatarányt elérő, 72 mandátumot szerző Liberális Demokratákkal való összevetésben.
Politikai prés
Rishi Sunak kabinetjének közel fele elvesztette parlamenti helyét, így Penny Mordaunt alsóházi vezető és Grant Shapps volt védelmi miniszter, akikre sokan a pártelnöki poszt várományosaként tekintettek. A toryk elbukták öt korábbi miniszterelnökük egykori választókörzetét: Margaret Thatcher, David Cameron, Theresa May, Boris Johnson és Liz Truss kerületében is a Munkáspárt, illetve Liberális Demokraták győzedelmeskedtek. A tavaly mindössze ötven dicstelen napig hivatalban lévő, az adócsökkentő csomagjáról és a nyomában járó pénzpiaci pánikról emlékezetes Truss bukása történelmi jelentőségű, ugyanis
Mivel a pártelnöki tisztséget csak megválasztott parlamenti képviselő viselheti, így a választási eredmény jelentősen szűkíti a lehetséges indulók körét.