Az áprilisi helyhatósági választások kulcsfontosságúak lesznek az ország számára – mondta nemrégiben Donald Tusk lengyel miniszterelnök, a kormánykoalíció vezető erejének, a centrista – azaz mérsékelten jobb- és baloldali irányzatokat is tömörítő, Európa-párti – Polgári Koalíciónak (KO) az irányítója.
Szerinte azért nagy a tét a tavaszi szavazáson, mert a Jog és Igazságosság (PiS) – a tavaly októberi általános választások után a hatalomból kiszorult jobboldali-nacionalista párt – belháborút szít a központi kormány és a helyi önkormányzatok között. Tusk úgy véli, ha megnyerik a helyi választásokat is – márpedig erre szerinte jó esélyük van –, akkor a terveik szerint befejezhetik ezt a háborúskodást.
Tuskék valóban erősödtek az utóbbi időben, és ennek az okait egyesek abban látják, hogy az októberi választási siker után a „győzteshez húznak” a lengyel választók. Mások inkább úgy vélik, hogy az új Tusk-kabinet teljesíti a választási ígéreteit, és ez növeli a támogatottságukat. Inkább az utóbbi álláspontot képviseli Zeöld Zsombor Lengyelország-szakértő is, aki azért hozzátette: a győzteshez húzás is érvényesülhet a KO emelkedő népszerűségében.
Zeöld lapunknak elmondta: Tusk heterogén koalíció élén, három különböző – önmagukban is több pártot tömörítő – pártszövetség együttműködésének vezetőjeként vette át a hatalmat decemberben. A résztvevőknek közös programjuk nem volt, gyakorlatilag nem is lehetett volna, akkora ideológiai különbségek vannak közöttük. Ezért csak egy közös ajánlatuk lehetett: a nyolcéves PiS-uralom után szó szerint „kitakarítást” ígértek, és ezt óriási vehemenciával hajtották végre. Azaz lecserélték, kiszorították a közmédia addigi vezetését, most pedig éppen félszáz, PiS által kinevezett nagykövetet hív vissza Tusk kormánya.
Közben a PiS által kinevezett jegybankelnök és Tusk között is súlyos konfliktus bontakozott ki. A nemzeti bank elnöke, Adam Glapinski ugyan nem hajlandó lemondani, mert szerinte az a bűnössége beismerését jelentené, ugyanakkor „békét” kötne Tuskkal, aki azzal vádolja, hogy hatalmával visszaélve igyekezett a PiS tavaly októberi győzelmét elősegíteni. A szintén a PiS által kinevezett alkotmánybíróság Glapinskinak adott igazat, szerintük nem lehet bíróság elé állítani a jegybank vezérét, ahogyan azt az új kormányfő szeretné.
Vagyis a lengyelek többségét – és ezt a közvélemény-kutatások is bizonyítják – nem rázta meg, hogy a közmédiában milyen radikális módszerekkel hajtották végre a személycseréket, illetve hogy figyelembe veszi-e Tusk kormánya a szinte kizárólag a PiS embereiből álló alkotmánybíróság véleményét.
A CNN szerint az illiberális átalakulást levezénylő PiS az alatt a nyolc év alatt, amíg hatalmon volt, átvette az uralmat a közmédia, a bíróságok egy része, az alkotmánybíróság, számos kulturális intézmény, illetve több vállalat fölött is. Az illiberális pártot e korszakban Jaroslaw Kaczynski irányította.
Zeöld szerint Kaczynski nagyon megosztó személyiség, akinek tevékenysége elválaszthatatlan a párttól és annak sikereitől. Ugyanakkor ő és az egész PiS-pártvezetés elöregedett, nehezen tudja azt a szakmapolitikai és ideológiai irányvonalat folytatni, ami a PiS-re a 2010-es években jellemző volt. A 2015-ös választási győzelmük után Kaczynskiék azt a politikát tökéletesítették, amit elődjük (és utódjuk), Donald Tusk folytatott 2007 és 2014 között, így például a gazdaság erősítését érdemi szakmai döntésekkel támogatták meg.
Azt, hogy Tusk pragmatikus gazdaságpolitikát folytat, most is igazolja: hajlandó a francia elnökkel, Emmanuel Macronnal és akár régi ellenfelével, Orbán Viktorral is szövetkezni. A régi-új lengyel miniszterelnök a napokban ugyanis az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes EU-importját ellenző magyar és francia álláspont mellé állt.
A tavalyi választási kudarc után Zeöld szerint most már ritkán tudnak tevékeny politikai aktorként fellépni Kaczynskiék. A PiS egyetlen üzenete gyakorlatilag hónapok óta annyi, hogy Tusk és kormánya hazaárulók – brüsszeli, német, orosz vagy akármilyen más érdekeket képviselnek a lengyel nemzeti érdek helyett.
A PiS kevés pozitív üzenetet tudott a választók felé közvetíteni, hacsak azt nem, amikor Mariusz Kaminski és Maciej Wasik mellett állt ki. Tüntetést is szerveztek a letartóztatott exminiszterért, illetve parlamenti képviselőért, miután Tuskék megfosztották parlamenti mandátumuktól, és rövid időre őrizetbe is vették őket egy jogerős bírósági ítélet alapján. A két PiS-es politikus közben másodszor is kegyelmet kapott Andrzej Duda – a PiS által támogatott – államfőtől, de előzőleg még arra is futotta az erejükből, hogy egy rövid éhségsztrájkba is belekezdjenek.
A PiS egyébként relatív győztese lett a tavaly októberi általános választásnak, de a parlamentben abszolút többségbe az addigi ellenzék, azaz
- a Tusk vezette KO,
- a középutas-centrista Harmadik Út választási szövetség
- és az Új Baloldal pártszövetsége került.
Összesen kilenc kisebb-nagyobb centrista, mérsékelt jobboldali és balos-zöld párt fogott össze három nagyobb pártszövetségben, hogy legyőzzék a PiS-t. Ez végül bekövetkezett, Duda először mégis a PiS-t kérte fel kormányalakításra, majd Mateusz Morawiecki kormányfő még akkor is előállt egy miniszteri listával tavaly év végén, amikor pontosan tudta, hogy a parlamentben nincs meg a kellő támogatottsága. Így húzta az időt a Jog és Igazságosság, és ezzel azt a benyomást keltette, mintha nem akarná átadni a hatalmat – magyarázta a 24.hu-nak Zeöld Zsombor.
Akármi volt is a PiS törekvése, ez még népszerűtlenebbé tette a pártot. A Politico sok évre visszamenő közvélemény-kutatásokat összegző aloldala szerint 2020 táján az illiberális párt az ötven százalékot súrolta (alulról) a népszerűségi felmérésekben, de az idei adatok szerint már csak 30 százalék környékén jár. Így, míg tavaly a KO és társai együtt tudták csak legyőzni a PiS-t, mostanra Tusk pártszövetsége egymagában is megközelíti vagy felülmúlja a Jog és Igazságosság népszerűségét. A Politico összesítése és a Wikipedia közvélemény-kutatásokat követő választási összeállítása is a KO-t hozza már ki a legerősebb lengyel pártnak.
Zeöld azért ismer olyan felméréseket is, amelyek a PiS-t még mindig minimálisan erősebbnek láttatják Tuskéknál. Ám valójában még ez a lengyel közvélemény-kutatás is azt mutatja, hogy a PiS és a KO közel azonos létszámú választóra számíthat: a két párt közötti különbség két százalékpontnál is kisebb – ami a hibahatáron belüli eltérés. A PiS eszerint 29,8, a KO pedig 28,1 százalékon áll.
Szintén érdekes a Harmadik Út mindössze 7,9 százalékos eredménye. Zeöld szerint ez azért feltűnő, mert egy héttel korábban ugyanez a közvélemény-kutató cég még több mint másfélszer ennyi, 13,5 százalékos támogatottságot mért a tömörülésnek, amely a Lengyelország 2050 mozgalomból és néppárti erőkből áll. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint a KO körüli pártok hívei nem annyira elkötelezettek, mint ahogyan sok PiS-szavazó ragaszkodik Kaczynskiékhoz.
Amúgy a Zeöld Zsombor által idézett kutatás is megállapítja, hogy a PiS ugyan még vezet, de a párt támogatottsága hanyatló tendenciát mutat. Ebben szerepet játszhat az elemző szerint az is, hogy ideológiai kérdésekben nagyon nehézkes a PiS, például az abortusz körüli vitákban dogmatikus álláspontot foglalt el az elöregedő pártvezetés. Az abortuszellenes nézeteiket ráadásul a PiS által kinevezett alkotmánybíróság döntései súlyosbították, gyakorlatilag kriminalizálták a terhesség-megszakítást.
Tavaly a PiS viszonylag sikeresen mozgósította a híveit, de a KO, a Harmadik Út és az Új Baloldal legalább 10–15 százaléknyi olyan szavazót vitt az urnákhoz, akik korábban nem voksoltak. Összességében a 75 százalék körüli választói aktivitás minden rekordot megdöntött 2023-ban.
de például arról is, hogy Kaminski és Wasik mandátumait felvegyék-e helyettük a listán következő jelöltek. A PiS vezetősége ebben is ideológiailag meghatározott, azaz nemleges álláspontot képviselt, ám közben a párton belül Monika Pawlowska aktivizálta magát, és felvette az egyik megüresedett mandátumot.
Zeöld is úgy véli – Tuskhoz hasonlóan –, hogy sorsdöntő lesz a tavaszi helyhatósági választás, de nem azért, amiért a miniszterelnök gondolja. Tusk a kormány hatalma szempontjából tekint az önkormányzatokra, Zeöld viszont a PiS szempontjából tartja kulcsfontosságúnak a voksolást. Szerinte a párt és Kaczynski is a túlélésért küzd.
A szakértő szerint ugyanakkor vigyázni kell azzal, hogy az országos politikai vitákat mennyire lehet helyi szintre „levinni”. Lengyelországban sokkal erősebbek a civil szervezetek, mint Magyarországon, így helyben, az önkormányzati és vajdasági (megyei) választásokon akár erős pozíciókat szerezhetnek a lokális politikai alakulatok. Éppen ezért az országos tendencia, miszerint a KO és szövetségesei a városokban, a PiS pedig a falvakban erősebb, nem biztos, hogy maradéktalanul érvényesül a lokális választásokon.
Az a tendencia viszont várhatóan fennmarad az elemző szerint, hogy az országos és helyi voksolásokon Lengyelország nyugati részén inkább a modernizációpárti Tuskék, keleti vidékein viszont Kaczynskiék számíthatnak több voksra.
