A 2020 óta eltelt négy évben megduplázta vagyonát a világ öt leggazdagabb embere, és ha ilyen ütemben gyarapodnak tovább, az évtized végére egyikük az első dollárbilliomossá válhat – derült ki az Oxfam legújabb egyenlőtlenségi jelentéséből. A 21 szegénység ellen küzdő NGO-t tömörítő, londoni székhelyű szervezet ismét a davosi Világgazdasági Fórum kezdetével egy időben publikálta vészjósló tanulmányát a jövedelemkülönbségekről, Egyenlőtlenség Rt. (Inequality Inc.) címmel.
A tanulmány előszavát Bernie Sanders jegyzi. A vermonti szenátor – korábbi demokrata elnökjelölt – úgy látja, ideje szembenézni a gazdasági rendszerünk súlyos valóságával:
Az emberiség történelmében még soha nem volt ennyire kevés embernek ekkora vagyona.
Mint írta, hazájában a leggazdagabb három ember nagyobb vagyont birtokol, mint a társadalom alsó kétharmada, az Oxfam jelentése pedig rávilágít, hogy ez távolról sem amerikai, hanem globális probléma.
A szegények szegényednek
Nehezen indult az új évtized a Föld lakóinak. A koronavírus-járvány okozta lezárások és az orosz-ukrán háború után elszabaduló infláció megtépázta a bolygó legszegényebbjeinek vagyonát:
A leginkább inflációval sújtott években, 2022-ben és ’23-ban legalább 791 millió munkavállaló volt kénytelen szembesülni azzal, hogy az árak gyorsabban emelkedtek, mint a fizetésük, melynek hatására 1,5 billió dollárt veszítettek el, ami egy dolgozóra lebontva 25 nap fizetetlen munkanapnak felel meg. Eközben a milliárdosok vagyona az Oxfam számításai szerint háromszor olyan gyors nőtt, mint az infláció.
A gazdasági nehézségek a legkiszolgáltatottabb országok lakóit érintették a legsúlyosabban, ami ahhoz vezetett, hogy 25 év után ismét nőtt az egyenlőtlenség a globális dél és a globális észak között. A gazdag, északi országokban mindössze az emberiség 21 százaléka él, mégis a globális magánvagyon 69 százalékán ülnek, míg a milliárdosok vagyonának 74 százaléka koncentrálódik ide. Az Oxfam szerint a legutóbbi Gini index (a jövedelmi vagy vagyoni egyenlőtlenségek mérésére leggyakrabban használt mérőszám) azt mutatta, hogy
Ez egyre távolabb sodorja az extrém szegénység felszámolását. A Világbank adatai szerint jelenleg 700 millióan élnek mélyszegénységben (60 százalékuk a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában). Ennyien élnek kevesebb, mint napi 2,15 dollárból, vagyis 800 forintnál is kisebb összegből. Ha a magas és közepes jövedelmű országok esetében alkalmazott értéknél, 6,85 dollárnál (nagyjából 2500 forint) húzzuk meg a szegénységi küszöböt, akkor a bolygó lakosságának csaknem fele, 47 százaléka számít nélkülözőnek, ráadásul a számuk hosszú idő után ismét emelkedni kezdett. A fordulópontot a 2020-as év hozta el, amikor is három évtized után nőtt a szegénységben élők száma, akiknek a fele gyerek (holott a teljes népességben belül csak 31 százalékot tesznek ki a kiskorúak).
A jelentés megjegyzi, hogy az elmúlt évek kríziseit – a világjárványt, a háborút, az azt követő megélhetési válságot és az egyre hangosabban dübörgő éghajlatváltozás hatásait – követő vagyoni átrendeződések arról árulkodnak, hogy
A gazdagok gazdagodnak
A válságok korának idáig a leggazdagabbak a nyertesei. Az Oxfam tavalyi jelentésében rögzítette, hogy az új évtized beköszöntével a vagyonfelhalmozás felgyorsult: immár az újonnan keletkezett vagyon kétharmada ment a felső egy százalékhoz, majdnem kétszer akkora összeg, mint amennyiből a bolygó lakosságának 99 százaléka részesült, és hatszor akkora, mint amennyi az alsó 90 százaléknak jutott. Az elmúlt tíz évben keletkezett vagyonnak még csak az ötven százaléka kötött ki a szupergazdagoknál.
Amennyiben ez a trend folytatódik, már a következő tíz évben megszülethet a világ első dollárbilliomosa, miközben a szegénység felszámolására még 229 évet kell várnunk. A növekvő tőkeakkumuláció miatt a milliárdosok klubja is bővül: 2027-re 44 százalékkal nőhet a számuk. Mára a világ legnagyobb vállalatai közül tízből hétnek milliárdos a vezérigazgatója vagy főbb részvényese.
Az új évtized első három évében az öt legtehetősebb ember megduplázta vagyonát. 464 milliárd dollárral, vagyis 114 százalékkal gyarapodott
- Elon Musk, a SpaceX, a Tesla és az X tulajdonosa, újabban antiszemita tweetelő,
- Bernard Arnault, az LVMH alapítója (a világ vezető luxusmárka-csoportja) és egyben a legtehetősebb európai,
- Jeff Bezos, az Amazon alapítója, hobbiűrhajós,
- Larry Ellison, az Oracle Corporation szoftvercég társalapítója, vezérigazgatója,
- és Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, aki 5000 négyzetméteres, apokalipszis-álló bunkerrel várja a jövőt hawaii magánszigetén.
Ötük gazdagodása tovább dübörög: óránként 14 millió dollárt, vagyis 4,9 milliárd forintot keresnek. Amennyiben úgy döntenének, hogy felélik a vagyonukat, napi egymillió dollár (350 millió forint) elköltése mellett 476 év alatt üríthetnék ki a közös malacperselyt.
A vezérigazgatói fizetések erősen függenek a részvénypiacoktól, így az elmúlt években valamelyest zárult a bérolló felső szára – megjegyezve, hogy sokkal magasabb bázisról indultak, például az Egyesült Államokban 1978 óta 1400 százalékkal nőttek a vállalatvezetői bérek, melyek 2021-ben 399-szeresére rúgtak egy tipikus munkavállaló fizetésének. A bérkülönbség 1989-ben még „csak” 59-szeres volt. Ugyanakkor az általánosságban elmondható, hogy
Az Oxfam és az ActionAid egy korábbi tanulmánya szerint a válságoktól tépázott, 2021-től 2022-ig tartó időszakban 89 százalékkal nőtt a cégek profitja a 2017-2020 közötti évek átlagához képest. A legjobban az energetikai vállalatok jártak (az elemzők a világ 200 legnagyobb vállalata közül 148 adataihoz fértek hozzá, és nem naptári, hanem pénzügyi évet vizsgáltak, 2023 júniusával bezárólag).
Ez alapján 14 olaj- és gázipari vállalat nyeresége 2023-ban 278 százalékkal haladta meg a 2018-21-es átlagot, de a luxusmárkáknak (120 százalék), valamint a pénzügyi- és gyógyszeripari cégeknek (32-32 százalék) sem volt okuk panaszra. Ráadásul a profit nagy része – részvény visszavásárlás és osztalék formájában 100-ból 82 dollár – a részvényeseknél landol, akik javarészt a társadalom legtehetősebb tagjai: a felső egy százalék birtokolja a globális pénzügyi eszközök 43 százalékát. Például a brit-holland olajipari óriás, a Shell 29,2 milliárdos profitjának (amely 222 százalékkal nőtt a 2018-21 közti átlagos nyereséghez képest) 87 százaléka landolt a részvényeseknél.
Nagy pénz, nagy hatalom
Egyre több tanulmány (többek között a Magyar Nemzeti Bank, az IMF és az Európai Központi Bank elemzése) bizonyította azt is, hogy a kereslet-kínálat logikán túl a vállalatok profitéhsége hajtotta az egekbe az inflációt. A cégek nem csak a termelő vagy szolgáltató tevékenység megnövekedett költségét tolták rá a fogyasztókra, hanem magas árazással nyerészkedni is próbáltak a válságon, amit azért tehettek meg, mert számos ágazatot – különösen az élelmiszer- és az energiaipart – kevés szereplős, oligopolisztikus versenypiac jellemzi.
Az Oxfam idén külön fejezetben tárgyalja a növekvő piaci koncentráció jelenségét. Ez, mint írják, szektorokon átívelő, általános jelenség. Példaként említik, hogy két évtized alatt 60 gyógyszeripari vállalat 10 óriáscéggé olvadt össze („Big Pharma”), az agráriumban két nemzetközi vállalat uralja a vetőmagpiac 40 százalékát, míg az online reklámköltések háromnegyede vándorol három technológiai mamutcéghez („Big Tech”: Meta, Alphabet, Amazon).
A szegénység ellen küzdő szervezet szerint az erősödő monopolizáció oroszlánrészt vállal az egyenlőtlenség növekedéséből. A vállalatok leszorítják a munkások béreit, az értéktöbbletből keletkező profitot pedig a részvényesekhez irányítják. A World Benchmarking Alliance (WBA) adatai alapján az Oxfam arra jutott, hogy mindössze az 1600 legnagyobb vállalat 0,4 százaléka kötelezte el magát létminimumot biztosító bér fizetése mellett, miközben a befolyásukat a munkaügyi jogszabályok és a szakszervezeti szerveződés aláásására használják. Az ENSZ munkaügyi szervezete (ILO) arra figyelmeztetett, hogy a csökkenő reálbérek az egyenlőtlenség növekedése mellett zavargásokhoz vezethetnek.
Idővel a gazdagokat és a vállalatokat sújtó adókból származó bevételt a kormányok az árukra és szolgáltatásokra kivetett regresszív adókkal, például a hozzáadott érték adóval kompenzálták. Mára ezek az adótípusok teszik ki az összes adóbevétel több mint 80 százalékát. Az Oxfam kiemeli: a kieső bevételeket a világ számos országában – különösen a globális délen – az egyenlőtlenségek mérséklésére is fordíthatták volna (2021-ben Marokkó többet költött adókedvezményekre, mint egészségügyi kiadásokra). Emellett a bolygó milliárdosainak fele olyan országokban él, ahol nincs semmiféle örökösödési adó, így 5 billió dollár öröklődhet adómentesen a következő generációra – ez nagyobb összeg, mint egész Afrika GDP-je.
A nagyvállalatok, különösen a fosszilis energiaipari szereplők jelentősen súlyosbítják a globális éghajlatváltozás hatásait. A zöld átállásra tett nagyszabású ígéretek ellenére az iparág továbbra is az új, fosszilis tüzelőanyag-beruházásokat preferálja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású projektekkel szemben – az utóbbi kategóriába irányuló befektetések aránya kevesebb mint egy százalék az olaj- és gázipari vállalatoknál. Eközben tavaly rekordszámú fosszilis tüzelőanyag-lobbista vett részt a Dubajban (!) megrendezett COP28 konferencia klímatárgyalásain, és 2023-ban várhatóan a fosszilis tüzelőanyagokból származó globális széndioxid-kibocsátás rekordértéke is megdőlt.
A szerzők szerint a magánszektor térnyerése, többi között az egészségügy, az oktatás terén veszélyezteti az egyetemes közszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ezen túl a szupergazdagok aránytalanul nagy befolyással rendelkeznek a politikai pártokra és általuk a törvényhozásra, mivel ők rendelkeznek a kampányfinanszírozáshoz és a lobbizáshoz szükséges forrásokkal.
