Kilenc korábbi iráni politikus és értelmiségi tiltakozott még karácsony előtt az ellen, hogy Iránban továbbra is kötelező előírás a nők számára a hajat takaró kendő viselése. A nyilatkozat aláírói között van egy köztiszteletben álló női vallástudós, a hatvanhárom éves Szedigeh Vaszmagi is.
A mélyen vallásos értelmiségi nő nemrég maga is eldobta a fátylat, és azzal érvelt, hogy hidzsáb-rendeletnek nincs semmiféle alapja sem a Koránban sem pedig az iszlám jogban, a saríában. Az iszlám vallásjogi konszenzus alapján az állítás igaznak tűnik. A kendő viselése bár valóban előírás a nők számára, a szabály betartását vagy megtagadását elvileg az önkéntesség elve szerint kellene érvényesíteni.
A fejkendő kötelező viselését nem is írták elő rögtön az 1979-es iszlamista forradalom idején. A rendeletet csak két évvel később, 1981-ben vezették be, éppen amikor az iraki-iráni háborúban elszenvedett, váratlanul súlyos veszteségek miatt az iszlamista politikai vezetés népszerűsége romokban volt. Szakértői vélemények szerint a nők öltözködésével kapcsolatos szabályok szigorítása általában akkor kerül napirendre az országban, amikor a politikai vezetés népszerűségvesztést szimatol.
Az Őrök Tanácsa októberben visszadobta a parlamentnek a hidzsáb-törvény szigorítását célzó törvényjavaslatot, mert úgy ítélték meg, hogy egyes kitételei nem eléggé egyértelműek.
A tizenkét tagú, részben független testületnek az Iszlám Köztársaság alkotmánya alapján három funkciója van:
- vétójog a parlament által elfogadott törvényekkel szemben,
- a választások felügyelete,
- illetve a választásokon indulni kívánó jelöltek jóváhagyása vagy kizárása.
Az októberi parlamenti vétónak azért van különös jelentősége, mert az Őrök Tanácsának kulcsszerepe van a vallási és vallásjogi kérdések értelmezésében. Egyes szakértői vélekedések szerint ráadásul a szigorítás blokkolásának a közelgő választásokhoz is van köze.
Iránban 2024. március 1-jén tartanak parlamenti választásokat, és megválasztják a Szakértői Közgyűlés tagjait is. Utóbbi egy 88 fős testület, amely funkciójában leginkább a pápai konklávéhoz hasonlít. Fő feladatuk ugyanis a legfelső vezető kiválasztása, illetve visszahívása – igaz, utóbbira még nem volt példa.
A 2024-es iráni választásoknak azért is nagy a tétje, mert Ali Hámenei hajlott kora miatt a legnagyobb eséllyel a most felálló testület fogja kiválasztani az ország következő legfelső vezetőjét. A poszt egyik várományosa az ország keményvonalas elnöke, Ebrahim Raiszi, akit az 1988-as tömeges kivégzésekben vállalt szerepe miatt
teheráni mészárosként
is emlegetnek.
Az elnöknek azért is van nagy esélye az utódlásra, mert a másik szóba jöhető jelöltet, Hasszán Róhani korábbi mérséklet elnököt a várakozások szerint kizárják a választható jelöltek közül. Ennek módja, hogy az Őrök Tanácsa lehúzza őt a Szakértői Közgyűlésbe választható jelöltek listájáról. Noha az átvilágításoknak hivatatalos eredménye nincs, Róhani hívei biztosra veszik, hogy az exelnök nem kerül be a választható és választó jelöltek közé. Rohani volt az első, aki – ha nagyon óvatosan is – idén november végén először mert nyíltan beszélni a 84 éves Hámenei ajatollah közelgő haláláról.
A nőkkel szembeni elnyomás, és a kendő viselése ellen tiltakozó hangok lecsavarása a hidzsáb-törvény átmeneti vétója ellenére továbbra is napirenden van. Azt már régóta lehet tudni, hogy a teheráni metróban kamerás megfigyelőrendszert alkalmaznak a nők öltözködésének ellenőrzése céljából.
Az viszont némiképp meglepő hír volt, hogy az ország második legnagyobb városában, Meshedben december elején fényképekkel igazolható módon névvel és személyes adatokkal együtt kivetítették a kapun áthaladók arcképét. Az erről szóló cikk szerint az adatokat valószínűleg a kapunál lehúzott fizetési kártyákhoz kacsolódó személyi okmányokról másolták át, és ezt kötötték össze az arcképekkel. Mindez pedig már a kínai megfigyelőállamhoz hasonló működés rémképét vetíti előre az iszlamista országban.
A hatalom elleni legutóbbi nagy tiltakozási hullám akkor kezdődött, amikor 2022 szeptemberében a 22 éves Mahsza Amini belehalt fejsérüléseibe az iráni erkölcsrendészet őrizete alatt. Ez a tragikus esemény vezetett el a „Nők, élet, szabadság” mozgalom kibontakozásához, amelynek során iráni nők sokasága dobta el a fejkendőt a fiatal lány megölése elleni tiltakozásként. Bár a teokratikus hatalom foggal-körömmel ragaszkodik a rigorózus szabályokhoz, a nyilvános terekben, az utcán, boltokban és kávézókban egyre gyakrabban jelennek meg nők kendő nélkül.
A tavaly indult tüntetések során több tízezer embert tartóztattak le, legalább ötszázötven tüntetőt, köztük hatvannyolc gyermeket öltek meg, és több ezren szenvedtek nagyon súlyos sérüléseket. Emberi jogi szervezetek szerint több százan vannak olyan sérültek – túlnyomóan nők –, akiknek a biztonsági erők a szemét lőtték ki, sörétes lövedékkel közvetlenül az arcukra célozva.
Az idén ősszel a 16 éves Armita Geravand szintén súlyos fejsérülést szenvedett, miután állítólag a hidzsábot ellenőrző erők megtámadták egy teheráni metrókocsiban. Ő egy hónapig feküdt kómában, mielőtt meghalt. A kormány az újabb tüntetésektől tartva a családját arra kényszerítette, hogy a lehető legdiszkrétebben intézzék a kamaszlány temetését. A holttest hazaszállíttatásáról pedig személyes Ali Hámenei legfelső vezető gondoskodott.
