Orbán Viktor kedden – ahelyett, hogy elvileg legszorosabb politikai és gazdasági szövetségeseivel az uniós vezetők rendkívüli videós csúcstalálkozóján vett volna részt, hogy megbeszéljék a közös lépéseket az izraeli-palesztin konfliktusban – elutazott Pekingbe, hogy a világ két leghatalmasabb autokratájával találkozhasson. Így a magyar miniszterelnök lett az első uniós vezető az orosz invázió tavaly februári kezdete óta, aki fotózkodás közben kezet fogott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Utóbbi, mióta elfogatóparancsot adtak ki ellene, először utazott nem posztszovjet területre, miután a múlt heten Kirgizisztánba látogatott.
De mi is az a kétnapos fórum, amelyen a kínai kommunista vezető, Hszi Csin-ping kínai elnök meghívására jelent meg a Orbán és Putyin is? Kik voltak még ott rajtuk kívül?
BRF-BRI
A kétnapos konferenciát, a harmadik Egy övezet, egy út fórumot (BRF) a kínai elnök által kezdeményezett Egy övezet egy út program (BRI) tizedik évfordulója alkalmából rendezték meg.
A Hszi beszédével indult nyitóünnepség után egyidejűleg három magas szintű fórumot tartottak – Szijjártó Péter szavaival élve –„az összeköttetésekről, a konnektivitásról”, valamint a zöld fejlesztésekről és a digitális gazdaságról. Ezzel párhuzamosan hat tematikus fórumot is lebonyolítottak különböző (kereskedelmi, szubnacionális, tengeri stb.) együttműködéssel a fókuszban. A BRF alatt vezérigazgatói konferenciát is tartottak – derült ki a Ma Csao-hszü kínai külügyminiszter-helyettessel készített, a tárca honlapján közölt interjúból.
Úgy tűnik tehát, hogy – a különböző kétoldalú tárgyalásokon túl – leginkább Kína befolyásának nagyságát jelző seregszemlének lehet nevezni a találkozót.
Társak
Méghozzá elég nagy seregszemlének, ugyanis a hivatalos közlés szerint a 195-ből több mint 140 ország nagyjából 4 ezer képviselője, továbbá 30-nál is több nemzetközi szervezet vett részt a fórumon, amelynek a végén „a jövőbeli irányokat és a kulcsfontosságú területeket” meghatározó zárónyilatkozatot írtak alá.
Magyarországon és Oroszországon kívül nem sok fontos állami vezető jelent meg,
- a szerb, az üzbég, az indonéz, chilei, a kazah, a Srí Lanka-i, a kongói, a vietnami, a kenyai, a mongóliai (jelenléte abból a szempontból sem meglepő, hogy országán keresztül vezetne egy közvetlen orosz olajvezeték Kínába, Putyin álma), az argentin elnök,
- a türkmén elnök elődje (egyben apja),
- a pápua új-guineai, az etióp, a thai, a mozambiki, a pakisztáni, az egyiptomi, a kambodzsai miniszterelnök,
- a nigériai alelnök,
- Rász el-Haima (az Egyesült Arab Emírségek egyik tagállamának) emírje, Szaúd bin Szakr el-Kaszími
- a korrupcióval megvádolt, emiatt felmentett volt brazil elnök, Dilma Rousseff,
- és az ENSZ főtitkára, Antonió Guterres (az egyetlen, aki megemlítette a nyitó eseményen a palesztin helyzetet).
De ilyen magas szintű találkozón az afganisztáni tálibok sem vettek részt a 2021-es hatalomra kerülésük óta, bár őket csak a kereskedelmi miniszterük képviseli.
Nem hivatalosan Orbánon kívül az összes uniós vezető bojkottálta a rendezvényt, miközben a hat évvel ezelőtti találkozón még például az akkori olasz miniszterelnök, az Európai Bizottság jelenlegi gazdasági biztosa, Paolo Gentiloni is részt vett. Róma mellett most sem Prága, sem Athén nem képviseltette magát – az EU-n kívül Svájc, Fehéroroszország sem –, pedig ők az eddigi két alkalommal ott voltak. Vélhetően azért is maradtak távol az európai vezetők, mert Hszi barátja, Putyin (akivel ez a 42. találkozója 2013 óta) viszont elutazott oda.
Az olaszok azért sincsenek jelen, mert – az „Orbán-szövetséges”, nemrégiben még Budapestre is ellátogató – Giorgia Meloni is kihátrált a kezdeményezésből, amiben egyébként is ők voltak a G7 egyetlen részt vevő országa. Nem csak a Joe Biden vezette USA és az EU demokráciákra és autokráciákra felosztott világrendje miatt, hanem azért sem, mert eddig sem nyertek vele sokat. Sőt, az AP-nek egy szakértő, Alessia Amighini arról beszélt, „nettó veszteséget” jelentett, mert a kereskedelmi deficit a két ország között a kétszeresére nőtt a 2019-es csatlakozás óta.
Hogy kevés ország vezetője jelent meg az idei találkozón az annak a jele, hogy alábbhagyott a BRI iránti kezdeti lelkesedés, mivel világszerte komoly projektek kerültek bajba, az egyes államoknak kevesebb a lehetőségük további hitelfelvételre, valamint Kínának is csökkent a hitelezési vágya. Erre példa a Budapest–Belgrád vasútvonal is, ennek ellenére a magyar kormány még mindig nagy erőkkel szeretne benne maradni a kínai csapatban.
Igaz, a csekély számú vezető jelenlétét részben az is indokolhatja, hogy páran jelen voltak a szeptember végi Ázsiai Játékokon, így Nepál, Szíria, Kelet-Timor, Dél-Korea és Kuvait irányítója is.
Célok
Noha voltak olyan vélemények, hogy a BRI-nek lassan vége, a fórum azt mutatja „a főépítész” Hszi külpolitikájának továbbra is az egyik „tartóoszlopa” marad.
Bár a külügyminiszter-helyettes szavai szerint rengeteg mindenről esett szó a két nap alatt, a három fő téma alapján és az elemzések szerint az első tíz év megaprojektjei világának vége (különösen a fejlődő világban), a kínai bankok által jelzett problémák miatt, és mert Kína gazdasága sincs olyan fényes állapotban, mint egy évtizede volt. Peking ugyanis a tíz év alatt a világ legnagyobb kétoldalú hitelezőjéből egyben a legnagyobb adósságbehajtóvá is vált.
A másik oldalról Kína sok esetben a saját vállalataival olyan drága, az eredetileg vélt hasznot alulmúló projektek megvalósulásához járult hozzá, amelyek nem hoztak gazdasági fellendülést az adott országoknak, melyek közül többen képtelenek fizetni a felvett hitelek törlesztőrészleteit. Kína viszont nincs oda a fizetéskönnyítésért, pláne nem az adósság elengedéséért. Több szakértő szerint Kína szándékosan egy adósságcsapdát állított fel, és azt tervezte, hogy a fejlesztések, a hitel visszafizetésének a hiányában az ő tulajdonukba kerülnek, mint korábban Srí Lankán a Hambantota-kikötő, vagy a kenyai és etióp gigantikus vasúti fejlesztések.
A BRI vélhetően egy kisebb pénzmagból gazdálkodó, célzottabb, költséghatékonyabb és kevésbé kockázatos programmá alakul át.
Az infrastrukturális beruházások helyett a kisebb, kereskedelemre koncentráló projektek kerülnek a fókuszba. Vagyis kerültek, hiszen Kína nem a mostani BRF-vel kezdődően módosított az irányvonalon, az elmúlt évek már felvázolták az ez irányú változásokat.
Hszi szerdai nyitóbeszédében 100 milliárd dollárt ígért finanszírozásra, valamint azt, hogy a feldolgozóiparukat eddig érintő korlátozásokat feloldják a külföldi befektetések elől (erre már régóta komoly igény mutatkozott), de mindezt részletek közlése nélkül tette.
A BRI jövőjét nézve Orbán részvétele a többiekénél érthetetlenebb is. Az elszigetelődött Putyinnak a szankciók és az orosz gazdaság talpon tartása miatt egyre nagyobb szüksége lesz Kínára, Peking pedig gazdaságilag és politikailag is nagy hasznot húz a gyenge Oroszországból. Csak két példával élve:
- így növekedhet a befolyása a hagyományosan orosz érdekszférába tartozó Közép-Ázsiában,
- az oroszoknál eladott autók fele pedig immár kínai, míg a háború előtt elenyésző számban értékesítettek itt.
A többi jelenlévő állam többségét pedig a „globális dél”, vagyis a fejlődő országok közé sorolják, dél-kelet ázsiaiak, dél-amerikaiak vagy afrikaiak, ezekben a régiókban Kína az EU-val, de főként az USA-val harcol a befolyásért. A fórum white paperje (előzetes témaösszefoglaló jelentése) is főként ezeknek az országoknak szól a CFR cikke szerint, amely ezt alátámasztva idéz is a jelentésből:
A néhány ország által uralt gazdasági globalizáció nem járult hozzá a közös fejlődéshez, amely mindenkinek hasznot hoz. Sok fejlődő ország kevés hasznot húzott belőle, és még el is vesztette a képességét az önálló fejlődésre, amely mindenkinek hasznot nyújt.
Kína kimondatlanul a nyugati világ vezető államaira céloz, a BRF annak a jele, hogy a programmal továbbra is a hatalmuk kiterjesztésére fognak koncentrálni, csak mostantól inkább a kínai vállalatok külföldi beruházásai útján, semmint fejlesztési pénzekkel és kihelyezett hitelekkel.
