Ez Izrael 9/11-e
– állapították meg sokan, miután szombat kora reggel a Hamász nagyszabású támadást indított Izrael ellen. Mások a szintén az Egyesült Államok által elszenvedett Pearl Harborhoz hasonlították a példátlan támadássorozatot, amelyet a Gázai övezetet irányító terrorszervezet Al-Aksza vihar hadműveletnek nevezett el. Mindez csaknem napra pontosan a jom kippuri háború kitörésének ötvenedik évfordulóján történt, amikor is az Egyiptom és Szíria vezette arab koalíció váratlanul lerohanta a zsidó államot. Az 1973-as konfliktus az izraeli hírszerzés egyik legsúlyosabb kudarcaként vonult be a történelembe.
Vélhetően így emlékszünk majd az idei októberi eseményekre is: a gondosan megtervezett támadás ugyanis az izraeliek általános megdöbbenésére
A tizenhat éve blokád alatt tartott Gázai övezetből háromezer rakétát lőttek Izraelre, a térséget irányító terrorszervezet harcosai pedig a vesztegzárat áttörve dél-izraeli városokat foglaltak el, és válogatás nélküli, brutális gyilkolásba kezdtek (ezeket az állásokat hétfő délutánra felszámolta az izraeli hadsereg). Az izraeli halottak száma kedden elérte a 900-at, miközben több mint 700 palesztin is meghalt már. Ráadásul becslések szerint a terroristák 130 túszt ejtettek; a Hamász korábban sohasem tudott ilyen nagy számban túszokat magával hurcolni Gázába.
Az izraeli kormány hadiállapotot hirdetett, és a válaszcsapásra készül.
Hogy aludhatott be ennyire a Moszad?
A Gázai övezet a Földközi-tenger partján fekszik, lényegében egy enklávé Izrael területén belül, vagyis nem határos Ciszjordániával, Palesztina másik nagy területi egységével. Ez a föld egyik legsűrűbben lakott része: 365 négyzetkilométeren (Budapest területének kétharmada) sűrűsödik össze kétmillió ember.
Gáza egészen 1967-ig Egyiptom része volt, amikor Izrael a hatnapos háború idején – a Golán-fennsíkkal, Ciszjordániával és a teljes Sínai-félszigettel együtt – bekebelezte a térséget. (A Sínai-félsziget a jom kippuri háborút lezáró békeszerződés után visszakerült Egyiptomhoz, cserébe Egyiptom az első arab államként elismerte Izrael függetlenségét). Miután 2005-ben a – máig utolsó – választást Gázában a nemzetközi közösség által terrorszervezetnek kikiáltott Hamász (Iszlám Ellenállási Mozgalom) nyerte, a szervezet átvette az övezet fölötti irányítást, Izrael pedig kivonult a területről. 2007-ben a Hamász legyőzte a palesztinok másik nagy pártját, a Fatahot, és erőszakkal magához ragadta a kizárólagos hatalmat. Ezt követően Izrael – Egyiptom támogatásával – blokád alá vonta a térséget. Izrael azzal érvel, hogy így gátat szabnak a fegyverek beáramlásának, de a gázaiak számára ez inkább amolyan kollektív büntetés, amely tovább mélyíti az övezet gazdasági és szociális problémáit.
Arra felvetésre, hogy egy szigorú ellenőrzés alatt tartott, blokád alá vont területen miként voltak képesek a terroristák egy ilyen átfogó, gondosan megtervezett támadást indítani, Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense elmondta, a Hamász a kiterjedt izraeli megfigyelő képességek miatt visszatért az „ősi kommunikációs módszerekhez”. Mint mondta, biztos, hogy nem mobiltelefonokon és online zajlik a kommunikáció, amit megkönnyít, hogy Gázában nincsenek nagy távolságok. Emellett nagyon komoly műveleti biztonság jellemezte a mostani akciót: a terrorszervezet „végrehajtó egységei” vagy a rakétások vélhetően csak a saját feladatukkal voltak tisztában. Így az izraeli hírszerzés – még ha tudomást szerzett is róla, hogy támadás készülődik – legfeljebb egy-két ember vagy egy kisebb csoport akciójával számolhatott. Kijelenthető, hogy
„Legutóbb 2021-ben volt nagy támadásuk, gyakorlatilag az azóta eltelt időben építették fel a képességüket” – magyarázta Kaiser. Tavaly a Hamász régiós riválisa, az egyik legszélsőségesebbnek tartott terrorszervezet, az Iszlám Dzsihád folytatott rakétaháborút Izraellel. Ám abból a Hamász látványosan kimaradt, így az izraeliek azt hihették, hogy a két szervezet egyezséget kötött.
Gázát rendkívül súlyos, 50 százalékos munkanélküliség sújtja, mely ráadásul 65 százalékos a 25 év alattiek körében. A kibucok földjeire idénymunkára és az építőiparba több ezren jártak át dolgozni Gáza drótkerítésein túlra, akár nyolc–tízszeres fizetésért cserébe. Kaiser úgy látja, az izraeliek azt feltételezhették, hogy ezzel megvették a Hamász jóindulatát.
A tavaly novemberi választás után Izraelben az ország történetének talán legjobboldalibb kormánya alakult meg. A nemzetbiztonságért felelős miniszter az az Itamar Ben Gvir lett, aki máig úgy tartja, hogy az Izraelhez nem hűséges arab állampolgárokat ki kell űzni az országból, és akit korábban a bíróság lázadás szítása, rasszizmusra uszítás, egy terroristacsoport támogatása, valamint terrorszervezetek propagandaanyagának birtoklása vádjában is bűnösnek talált. Ciszjordániában és Jeruzsálemben az elmúlt évben megszaporodtak az erőszakos cselekmények, a nacionalista kormány felállása óta pedig folyamatos az eszkaláció – elég Ben Gvir Templom-hegyen tett látogatására és a ciszjordániai rajtaütésekre gondolni.
Ciszjordániában és Jeruzsálemben rengeteg konfliktus volt, így joggal számíthattak arra, hogy ott várható komolyabb gond. Ehhez képest a Gázai övezet kifejezetten békésnek tűnt. Ilyenkor az államok hajlamosak arra, hogy az erőforrásaikat oda koncentrálják, ahol nagyobb a baj
– értékelt Kaiser, megjegyezve, hogy az izraeli hírszerzés, a Moszad valóban „nagyon fontos és rendkívül ütőképes szervezet volt” addig, amíg az 1970-es, 80-as években voltak, akik az alijával (zsidó bevándorlás) érkeztek Izraelbe. Rengeteg olyan lakos talált otthonra a zsidó államban, aki Szíriában, Egyiptomban, Irakban nőtt fel. Idővel ezek a diaszpórák áttelepültek Izraelbe, de bármikor vissza tudtak menni: beszélték a nyelvet, ismerték a kultúrát, be tudtak épülni. Ám ez a fajta előny szertefoszlott, hiszen az arab országokból betelepülő zsidók unokái már nem kötődnek családjuk származási helyéhez. Emellett a Moszad túlságosan is bízott a technológiai fölényében – Izrael rendelkezik ugyanis a világ legfejlettebb lehallgató-képességeivel, a Pegasus-kémszoftvert Magyarországon sem kell bemutatni.
Ráadásul a blokáddal sanyargatott lakosság is bizalmatlanná és bezárkózóvá vált. „A Gázai övezetbe kívülről ügynököt beépíteni szinte lehetetlen, legalábbis sokkal nehezebb, mint Ciszjordániába” – állapította meg Kaiser Ferenc.
Mit tanult a Hamász az orosz–ukrán háborúból?
Izraelt a Vaskupola légvédelmi rendszer védi, amit az amerikai védelmi minisztériummal, a Pentagonnal együtt a rövid hatótávolságú rakéták és tüzérségi lövedékek ellen fejlesztettek ki. A radarészlelésen és elfogó rakéták kilövésén alapuló szisztéma rendkívül sikeresnek bizonyult: 96 százalékos hatékonysággal hárítja el a jellemzően szovjet gyártmányú, valamint házi készítésű rakétákat, amelyek korábban jelentős pusztításokat végeztek a népesebb izraeli városokban. Ám ezúttal a Hamász háromezernél is több rakétát lőtt Izraelre, nagyságrendekkel többet mint a 2014-es és 2021-es konfliktus idején.
Valószínűleg a Hamász sokat tanult az orosz–ukrán háború tapasztalataiból: azért vártak ilyen sokáig, hogy biztosan túl tudják terhelni a légvédelmet. Két évig nagyon komoly önkorlátozást hajtottak végre. Izraelt a világ egyik legjobb légvédelmi rendszere védi, de vannak mennyiségi korlátai: több ezer, egy időben kilőtt rakétát ez a rendszer sem képes megfogni
– mondta Kaiser.
A legtöbb kilőtt rakéta az úgynevezett Kasszám volt, melyet immár húsz éve használnak a palesztin ellenállók. Ezek pár száz dollárból, helyben összebarkácsolható eszközök, melyeket aztán ezerszámra lehet kilőni primitív indítóállványokról. Az útvonaluk nehezen kiszámítható, és gyakran indítás közben is felrobbannak. Amíg a Kasszám előállítási költségét 300–800 dollárra becsülik, addig az izraeli Vaskupola által használt Tamir elfogórakétának 50–60 ezer dollár lehet darabja, egy indítóüteg pedig 50 millió dollárra is rúghat.
Irán sokféle rakétát tud gyártani, ám ezeknek a csempészete – az alagutakon keresztül vagy hajón – rendkívüli energiákat emészt fel. „Rengeteget megfogtak az izraeliek, de nem eleget” – sommázta Kaiser, megjegyezve, hogy az iráni, kedvező áron kínált ballisztikus rakétákat a hírek szerint már az oroszok is veszik. Az iráni fegyverszállítások egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az orosz háborús erők fegyverellátásában. Az orosz védelmi minisztérium videójában is láthatók iráni gyártmányú Grad-sorozatvetők, ezeket az eszközöket állítják irányba egy fűrészbakszerű indítóról a Hamász harcosai Izrael felé. A Gradokhoz használt rakéták mázsánál kisebbek, szemben a szintén iráni gyártmányú, 150 kilométeres lőtávolságú Fateh-típusú rakétákkal, melyek száz kilót meghaladó robbanófejjel rendelkeznek. „Ezek komoly károkat képesek okozni, és főleg a Libanonban működő Hezbollah kapott belőlük, de párat biztosan bejuttattak Gázába is” – mondta Kaiser.
Brutális lesz a megtorlás
Ami a Hamász támadását illeti, abban a szakértő szerint nagyjából ennyi volt. A Gáza környékén élő zsidó lakosságot evakuálták, a pár száz átjutott harcost likvidálták vagy foglyul ejtették. Ami a többi eszkalációs pontot illeti: Ciszjordániában nincs egy olyan jól szervezett, domináns erő, mint Gázában a Hamász, míg Irán másik „keze”, a Hezbollah teátrális támadást intézett Észak-Izrael ellen, de egyelőre ott kezelhető a helyzet. „Amennyiben ez tényleg csak iráni akció lett volna, valószínűleg egyszerre támadott volna a Hamász és a Hezbollah” – állapította meg Kaiser, hozzátéve: a perzsa állam vezetői lényegében nyíltan kiálltak a terrorizmus mellett (az iráni diktátor, Ali Hámenei legfelsőbb vezető elmondta, nem ők állnak az események mögött, de „csókolják a kezét annak, aki eltervezte a cionista rezsim elleni támadást”).
A Hamász tetteire az Iszlám Állam atrocitásai óta nem volt példa. Megkötözött gyerekeket végeztek ki családtagjaikkal együtt, fiatal férfiakat és nőket lőttek hátba. (…) Ez az aljas ellenség háborút akar, és háború is lesz
– mondta legutóbbi, a népéhez intézett beszédében Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő, aki bosszút esküdött a palesztin szélsőségesek ellen. Mint mondta: amit az elkövetkező napokban az ellenséggel tesznek, azt „generációkon át fogják visszhangozni”.
Izrael 300 ezer tartalékost hívott be, és sajtóértesülések szerint Netanjahu már Joe Biden amerikai elnökkel is egyeztetett arról, hogy szárazföldi inváziót készít elő a Gázai övezet ellen. Nagyszabású és átfogó katonai akcióra régóta nem került sor: a konfliktus korlátozott jellege miatt az ország vezetői nem akarták kockára tenni izraeli katonák életét, ezért a válaszcsapások a gazdasági nyomásgyakorlásra és a légitámadásokra korlátozódtak. Joav Gallan védelmi miniszter hétfőn közölte, hogy „emberi állatokkal” állnak háborúban, majd teljes blokádot rendelt el: lekapcsolták az áramszolgáltatást, nem engednek be sem élelmiszert, sem üzemanyagot Gázába.
Az Izraeli Védelmi Erők precíziós csapásokkal válaszoltak az agresszióra. Viszont a Hamász tudatosan lakóépületekre, toronyházak alá, mecsetek, iskolák és ENSZ-táborok mellé telepíti a lőszerraktárait, vezetési pontjait. „Gyakorlatilag élőpajzsként használja a lakosságot” – emlékeztetett Kaiser.
További kihívást jelentenek az izraeli erők számára azok a túszok, akiket a terroristák Gázába hurcoltak. Az izraeli hadsereg a fogva tartott túszok számát nem közölte, ám azt megerősítették, hogy több tucat civilről és katonáról van, akik között külföldi állampolgárok is vannak. Márpedig a túszejtést a múltban az előnyére tudta fordítani a Hamász: a Netanjahu-kormány 2011-ben ezer palesztin foglyot engedett szabadon Gilad Shalit izraeli katonáért, aki 2006 óta raboskodott Gázában. A túszhelyzet befolyásolhatja az izraeli katonai akciók mozgásterét, hiszen a Hamász válaszul bántalmazhatja, kivégezheti a foglyokat (felvételek igazolják, hogy több civil túszt már lemészároltak). Sőt: a Hamász tájékoztatása szerint a Gáza elleni légicsapásokban is életét vesztette már négy izraeli túsz. Kaiser szerint a túszokat is élőpajzsként fogják felhasználni. Ám ha elkezdik leölni a túszokat,
a pokol zúdulhat a Gázai övezetre, mert akkor az izraeli államot semmi sem fogja korlátozni.
Óriási kockázata lenne Gáza megszállásának
A túszejtések fékezhetik az izraeli csapásokat, de magát a válaszlépést semmi sem akadályozhatja meg.
A kormánynak látványosan kell bosszút állnia, mert ez a támadás ráégett Netanjahuékra. Emlékezzünk, hogy a ‘73-es jom kippuri háborúba belebukott a Golda Meir-kormány. Ráadásul most az ultranacionalistákra – beleértve a kabinetbe jelentkező Avigdor Lieberman-féle formációt – extra nyomás helyeződik
– értékelt Kaiser. Hozzátette: „brutális megtorlásra” számít, ám azt nehéz megmondani, hogy a Gázához rendelt hatalmas, százezer fős haderő szárazföldi invázióra készül-e.
Bemenni Gázába egyet jelent azzal, amit egyetlen reguláris haderő sem szeret: városharcot. Az izraeli hadsereg technológiában és felkészültségben meglévő fölénye ott gyorsan elolvadhat, arról nem beszélve, hogy a városharc mindig a védekező félnek kedvez, és hadtudományi tapasztalat szerint akár 5:1, 10:1 arányban is képes lekötni erőket (elég a kelet-ukrajnai Bahmut ostromára gondolni). Ráadásul Izraelnek Gázán kívül is sok forrópontra kell figyelnie, egy több hónapos városharc pedig könnyen leköthetné hadereje jelentős részét.
„Egy ilyen háborúval a Gázai övezetet porig rombolnák, aminek Irán lenne a legnagyobb nyertese. Hiszen egy ilyen megtorlás könnyen gátat szabhatna a Donald Trump elnöksége idején megkezdett Ábrahám-egyezményeknek, melynek részeként Izrael szép lassan leboltolt az arab világ jelentős részével” – érvelt Kaiser Ferenc. Az izraeli kormány rövid távú érdeke, vagyis Gáza pacifikálása, ellentétben áll a közép és hosszú távú törekvéseivel, melyek az arab világgal való kiegyezésre irányulnak.
A Hamász vezérkarát és a megmaradt rakéták raktárait precíziós csapásokkal is ki lehet iktatni. Amennyiben ez sikerül, Kaier szerint jelentősen csökken a terroristák csapásmérő képessége, így politikailag sokkal nagyobb kockázata lenne egy szárazföldi inváziónak.
Ha bemennek, izraeli oldalon is százával fognak elesni katonák, a palesztin lakosság pedig tízezrével. Az elszigetelés és a kiéheztetés is borzalmas dolog, de arra a nemzetközi közösség kevésbé ugrik. Most a palesztinok elégették a nemzetközi szimpátia egy jelentős részét. A megbecstelenített holttestekről és a gyereküket a testükkel védő, kétségbeesett szülőkről készült képek szégyenét nem tudják lemosni magukról
– vélekedett Kaiser, megjegyezve, hogy az offenzíva sokaknak talán fényes Hamász-sikernek tűnik, ám valójában ezzel a legtöbbet a palesztin népnek ártottak. Nemcsak azért, mert az a több ezer palesztin család, amely idáig átjárt a falon, és viszonylagos jólétben élt, most hónapokig ivóvíz-, villany, élelmiszer és gyógyszerek nélkül lesz kénytelen szűkölködni, hanem mert a terroristák könyörtelensége az egész népre ráégett. A világ szeret sémákban gondolkozni, és ezt az izraeli vezetés ki is fogja használni a palesztinok, sőt az egész arab világ ellen.
Most a nemzetközi közösség egyértelműen Izrael pártján van. De ha hetekig azzal lesz tele a sajtó, hogy tízezrével halnak meg, nyomorodnak meg a palesztinok, és a gyerekeket nem tudják ellátni a teljes blokád miatt, akkor a nemzetközi közösség véleménye könnyen megfordulhat. Márpedig Izraelnek mindig szüksége van a nyugati világ jóindulatára. Az biztos, hogyha a zsidó állam vezetői dühből cselekedtek volna, már városharcok dúlnának Gázában. Egyelőre az látszik, hogy stratégiai döntés előtt állnak, és az izraeli kormánytagok között sincs egyetértés abban, mit tegyenek. Izraelben nagyon sok exkatona van különféle pártpozíciókban, akik láttak már közelről háborút. Ők nagyon óvatosan fogalmaznak
– zárta gondolatait Kaiser Ferenc.
