A héten ugyanoda vezetett Kim Dzsongun következő hivatalos külföldi látogatása, mint négy évvel ezelőtt a legutóbbi: Vlagyimir Putyinhoz. A különbség a két találkozó között mégis jelentős, és az észak-koreai diktátor számára igencsak kecsegtető, hiszen valakinek végre szüksége volt a rezsimje segítségére.
Miközben az orosz hadsereg Ukrajnában nehezen halad előre, ha halad egyáltalán, és nem az ellentámadással van elfoglalva, Észak-Korea egyrészt a koronavírus-járvány utóhatásai, másrészt a természeti csapások, harmadrészt a nemzetközi szankciók hatására súlyos gazdasági nehézségekkel néz szembe évek óta.
A képlet egyszerű: Moszkvának fegyverekre van szüksége, Phenjannak pedig pénzre, a csereüzlet ebben a helyzetben mindkét fél számára kézenfekvőnek tűnt.
Őszinte eszmecsere, új 100 éves barátság
Kim Dzsongun golyóálló, páncélozott vonata hétfőről keddre virradóra robogott be orosz földre, szerdán pedig személyesen fogadta őt Putyin, némileg váratlanul a Vosztocsnij űrközpontban.
A szibériai és távol-keleti fogásokból álló munkaebéd után mindketten nyilatkoztak a sajtónak, és ahogyan arra számítani lehetett, alaposan körbeudvarolták egymást. Míg az orosz elnök arról beszélt, hogy az öt órán át tartó megbeszélés sikeres volt, és őszinte eszmecserét folytattak egymással, Kim Dzsongun elmondta Putyinnak, hogy Oroszország győzni fog „a gonosz erők megbüntetéséért” folytatott harcban. Megjegyezte azt is, szeretne egy új, 100 évre szóló barátságot felépíteni az oroszokkal, az ebéden pedig tósztot mondott Putyin egészségére és a moszkvai győzelemre.
Putyin újságírói kérdésre válaszolva elmondta, bár Észak-Koreának katonai segítséget csak bizonyos korlátozások között lehet adni a nemzetközi szankciók miatt, Moszkva nyitott a tárgyalásokra, és fontolóra veszi az ügyet. Elárulta, hogy Kim a megbeszélésüket követően Komszomolszk-na-Amure városába, majd Vlagyivosztokba utazik, emellett gyárakat és katonai létesítményeket is meglátogat majd.
A nagy bejelentések tehát egyelőre elmaradtak, de ezt tudni lehetett, ugyanis Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője már reggel tudatta, hogy szerdán nem írnak alá kétoldalú megállapodást a felek, és közös közleményt sem fogadnak el. De ami késik, nem múlik.
Lehet, hogy Putiynnak nem volt már más választása, de ez sem jó hír
A Fehér Ház az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus kirobbanása óta hírszerzési forrásokra hivatkozva többször megkongatta a vészharangot, miszerint Észak-Korea rakétákat és tüzérségi lövedékeket szállít az oroszoknak. Ez különösebben nem meglepő, mert a két ország baráti viszonyt ápolt egymással a háborút megelőzően is. Azzal viszont, hogy Kim Dzsongun a harcok egyik legkiélezettebb időszakában meglátogatta Putyint, minden korábbinál szorosabbra fűzik a viszonyt.
Létezik olyan narratíva is, hogy miután bevált a nyugati szankciós politika, Putyinnak az utolsó mentsvára Kim Dzsongun, még ha a Kreml számára kellemetlen is, hogy egy kisebb hatalomtól kell segítséget kérnie.
Tény, hogy bár Oroszország felpörgette a fegyver- és lőszergyártást, nem igazán tudja kielégíteni a fronton lévő csapatok szükségleteit, ami a győzelemhez elengedhetetlen lenne. Azok után pedig, hogy a nemzetközi közösség ott üti Oroszországot, ahol éri, Putyinnak túl sok választása nincs a fegyverbeszerzésre. Így lehet abban igazság, hogy az orosz elnök lépéskényszerben volt, ám a két ország szövetsége valószínűleg csak még nagyobb biztonsági kockázatokat idéz elő globálisan.
Az egyik legfontosabb, most még megválaszolatlan kérdés az, hogy a gyakorlatban milyen mértékben tudja támogatni Oroszországot a háborúban a világtól elszigetelt észak-koreai rezsim. Gazdasági problémák ide, éhínség oda, Phenjannak óriási raktárkészlete lehet lőszerekből, hiszen a koreai háború idején, 1953-ban kötött tűzszünet óta nem keveredett fegyveres konfliktusba, miközben az ország védelmére hivatkozva folyamatosan és egyre nagyobb erővel bővíti a gyártási kapacitásait.
Putyin kezére játszhat az is, hogy az észak-koreai fegyverzet nagy része szovjet gyártmány, vagy szovjet technológián alapszik, azaz kompatibilis lehet az orosz fegyverarzenállal. Hogy ez mennyire lényeges, azt jól mutatja, hogy szakértői becslések szerint tavaly február óta 10–11 millió töltényt sütöttek el az orosz katonák Ukrajnában.
Kim Dzsongun most érezheti úgy, hogy eljött az ő ideje
Putyinnál nagyobb nyertese csak Kim Dzsongun lehet a találkozónak, a diktátor ugyanis alighanem jó ideje arra várt, hogy a nagyhatalmak vezetőivel egy lapon emlegessék, és a nukleáris fegyverkezése szintet lépjen.
A két ország körvonalazódó megállapodásának szakértők szerint biztosan a részét képezi majd, hogy az oroszok anyagi támogatást nyújtanak Phenjannak.
Moszkvának rendelkezésére áll ez a tudás, és ha átadja Észak-Koreának, akkor azzal egycsapásra minden eddiginél veszélyesebbé válhat a kommunista diktatúra. Emellett az oroszok hírszerzési információkat is megoszthatnak új szövetségesükkel, és nem kizárt, hogy az űripar fejlesztésében is a kezükre játszanak majd. Ez különösen rossz hír az Egyesült Államoknak és Dél-Koreának, különösen annak fényében, hogy Washington Joe Biden megválasztása óta sokadrangú problémának ítélte meg a Phenjan jelentette veszélyt.
Akárhogy is alakul majd a két ország együttműködése, Kim Dzsongunnak szinte semmi vesztenivalója nincs, egy dologgal viszont lehet, hogy nem számolt. Kérdés, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök, Phenjan legkomolyabb partnere hogyan reagál majd arra, hogy a járvány után nem őt, hanem Putyint látogatta meg először a közeli szövetségese.
