Június 13-án jelentette be, hogy az RMDSZ kilép a Szociáldemokrata Párttal (PSD) és a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) 2021 novemberében kötött koalícióból. Éppen akkor, amikor Nicolae Ciucă liberális kormányfőt a szocdem Marcel Ciolacu váltotta. Kívülről a kilépés váratlannak tűnt, valójában mi történt?
Februárban érzékeltük az első jeleket a politikai pletyka szintjén – a román politikára jellemző állandó, a forrás megjelölése nélküli szivárogtatásokból –, hogy nincs minden rendben a kormányfők rotációs cseréjében, amiben az elején megegyeztünk. Mivel mi voltunk a legkisebbek a koalícióban, hátraléptünk, és az történt, hogy az első csere alkalmával, amikor a Nicolae Ciucă miniszterelnök helyét Marcel Ciolacu veszi át, mi a miniszterelnök-helyettesi tisztség mellett – amelyet én töltöttem be – megőrizhetjük az indulásnál kialkudott három kabinetet: a fejlesztést, a környezetvédelmet és a sportot. Már az első negatív jeleknél mondtam, hogy a miniszterelnök-váltás ránk nem vonatkozik, mi a meglévő tárcákkal rendben vagyunk. Egészen húsvét előttig csend volt, ám akkor kiderült, hogy hiába a megegyezés, a közlekedési minisztériumot a szociáldemokraták már nem akarják átadni a liberálisoknak, ezzel megnyitva a borulást. Erre a liberálisok olyan tárcát kértek, ami kompenzálná számukra a közlekedést, ezt pedig csak tőlünk látták megoldhatónak. Kezdték a környezetvédelemmel, majd amikor megegyeztünk, akkor már kérték a fejlesztést is.
Ekkor számunkra körvonalazódott, hogy Ciucă és Ciolacu kiegyezett Klaus Iohannis államfővel, hogy bennünket kiszorítsanak. Úgy vélték, ha a két nagy szereplő meg tud egyezni, miért osztozna egy harmadikkal?
Rosszul tervezett stratégiáról van szó, plusz ott volt Iohannis államfő, aki, ha akarja, hogy maradjunk a koalícióban, ráveszi a liberális pártot a kiegyezésre. Én nem beszéltem az elnökkel, de akik jelen voltak a vele zajló tárgyalásokon, elmondták, őt csak a belpolitikai stabilitás érdekelte. A két román pártnak van körülbelül 59 százaléka a parlamentben, ez pedig elegendő.
Az utolsó pillanatig egyeztettünk, kérdeztem, miért kell tőlünk elvenni, miért kell nekünk lemondani, mégis mit hibáztunk? Rosszul teljesítettek a minisztériumok, nem tartottuk be a koalíciós egyezséget, megszegtük a kormányprogramot? A válasz az volt, hogy nem. Akkor minek? Csak annyit mondtak: hát, ilyen a politika. Ez érvnek kevés, de azt gondolom, két hónapos perspektívából visszanézve a lényeg, hogy ők kiegyeztek egymással.
Pedig a két nagy párt tradicionálisan a rendszerváltás óta utálja egymást, gyakran borították is a másik kormányát.
Az a képlet érvényesült, ha két román párt meg tud egyezni, akkor minek tartsanak maguk mellett magyar pártot? 2021-ben ez nem így volt, akkor szükség volt még ránk. Úgy gondolom, hogy mi most mást döntést nem is hozhattunk volna, mivel méltánytalan, igazságtalan helyzetet teremtettek számunkra, márpedig nem szabad beáraznunk magunkat arra a szintre, hogy azt csinálnak velünk, amit akarnak, a közösség érdekét figyelembe véve nem engedhetjük meg, hogy lábtörlőnek használjanak bennünket.
Ezek után a volt koalíciós partnerek bosszúból dobták be azt, hogy hét százalékra kellene emelni a parlamentbe való bejutási küszöböt? Hiszen egy ilyen változtatással kiszorítanák a törvényhozásból az RMDSZ-t.
Nem hiszem. Én akkor mindjárt felhívtam Nicolae Ciucăt és Marcel Ciolacut, és mindketten azt mondták, a pártok vezetése ezt nem támogatja, ez csupán egy-egy liberális és egy szociáldemokrata képviselő kezdeményezése volt. Szeptemberben kezdődik a parlamenti ülésszak, meglátjuk, akkor mi lesz. De sokat beszélgettünk hármasban a két párt elnökével, beismerték, hogy a magyarellenesség nem sokat hoz a konyhára. Én is azt mondtam, hiába vagytok magyarellenesek, az csak az újonnan megjelent, nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetséget, az AUR-t segíti, és hozzájuk képest ti csak másodhegedűsök lesztek. A közvélemény-kutatásokból egyébként is az látszik, hogy azért, mert a PSD-PNL kinyomott bennünket a koalícióból, még nem lettek erősebbek, nem nőtt a támogatottságuk, sőt csökkent.
Most, hogy hosszú idő után az RMDSZ kiszorult a kormánykoalícióból, várható, hogy megcsappannak a magyarlakta településekre érkező fejlesztési pénzek?
Túl kevés idő telt még el, azt viszont már most látjuk, hogy minden lelassult. A korábban Cseke Attila vezette fejlesztési minisztériumban például szinte minden leállt. Ő reggeltől estig ott volt, kiosztotta a feladatokat, hiszen magától nem működik a rendszer. Ugyanez a helyzet a környezetvédelemnél, amelyet Tánczos Barna vezetett. De majd meglátjuk a költségvetés módosításakor. Mindenesetre abban bízom, hogy a már megkötött nagy finanszírozási szerződéseket képtelenség leállítani. Lehet lassítani, ami egy csomó problémát gerjeszt, de visszacsinálni nem.
Az RMDSZ hiányában a PSD és a PNL máris keményen egymásnak feszült, az is felröppent a médiában, hogy az egyik tárgyaláson Ciolacu az előre megírt lemondását tette le az asztalra a készülő adótörvény-módosítás miatt. Szétesik a koalíció?
Széteshet. Én nem akarok jósolni, de azt látom, ismerve a szereplőket, hogy hatalmas a feszültség közöttük. És amennyiben nem kötnek erős kompromisszumot, nem viszik végig a ciklust a 2024-es parlamenti választásig. Az adótörvények módosításánál olyan problémák merülnek fel, amelyek évek óta jelen vannak. Valakinek hozzá kell nyúlni, ám az nem biztos, hogy választási évben.
De nem csak emiatt látom inogni a koalíciót. Amikor tavaly és 2023 elején is azt mondtam, tartsunk előrehozott választást, akkor éppen azzal érveltem, hogy 2024 végig egy választási év – lesz EP-, helyhatósági, parlamenti és elnökválasztás is –, ami stagnáláshoz vezet, mert
ismerve a román közigazgatást, mindenki várni fog. Megvárják, ki nyeri a választásokat, ki fog kormányozni, addig, ha lehet, nem csinálnak semmit. Azt is lehetett látni, hogy 2023–2024 gazdasági szempontból nehezebb lesz, mint 2021–2022.
Javasoltam, hogy előrehozott választással 2023 végére álljon fel egy stabil kormány, és akkor levesszük a feszültséget 2024-ről, meg lehet hozni a szükséges intézkedéseket. Mondok is példákat: az egyik, hogy az adózási, pénzügyi kivételeket, amelyek most a rendszer részei, részben meg kell szüntetni. Az adóbehajtási fegyelem hihetetlenül rossz, és amíg nincs egy erős politikai akaratú többség, amely átverje az közigazgatáson a digitalizálást, addig nem várható javulás.
Láttam, ahogy 2021–22-ben nekiestünk a digitalizációnak az adóbehajtási intézményeknél, de a végrehajtást akadályozták a hivatalnokok, hisz ez megyénként 200–300, sőt a nagy megyéknél 400 fős leépítést jelentene. A harmadik az egészségügy, ahol vérlázító, ami ma történik. Ha ebbe nem nyúl bele valaki – főleg az egészségbiztosító szintjén –, akkor 2024-ben megduplázódik a betegszabadságokra kifizetendő pénz. Ha ezt az összeget visszaosztom az aktív lakosságra, akkor kiderül, hogy
Románia lakosságának fele folyamatosan táppénzen van. Tavaly az egészségbiztosító több mint 500 millió eurónak megfelelő lejt fizetett ki betegszabadságokra.
Az RMDSZ számára van visszaút a koalícióba?
Amit mi nem fogadtunk el júniusban, nem fogadjuk el szeptemberben sem. Amit ők nem adtak ide, nem tudják ideadni szeptemberben, tehát kell egy új helyzet ahhoz, hogy ismét leüljünk tárgyalni. Én továbbra is az előrehozott választás irányába mennék, de az államfő nélkül ezt nem lehet kiírni, ő pedig nem érdekelt ebben. Pedig egy előrehozott választás elvenné az AUR perspektíváját, hogy bárkivel koalícióba lépve kormányra kerülhessen.
Orbán Viktor Tusányosra rendre magánlátogatásra érkezik, az idén azonban előtte Bukarestbe utazott, hogy a hivatalos megfogalmazás szerint „informális találkozón” üljön asztalhoz román kollégájával. Ezt ki kezdeményezte?
Marcel Ciolacu kezdeményezte. Mondta nekem, hallotta, hogy jön Orbán Viktor Tusványosra, és szívesen találkozna vele. A magyar kormányfő elfogadta a meghívást, és gyakorlatilag pillanatok alatt sikerült megszervezni. Egy jó beszélgetés alakult ki abban a másfél órában.
Lehet a közeljövőben közös magyar-román kormányülés, oldotta-e a fagyos viszonyt ez a találkozó?
A közös kormányülésig hosszú az út, ezt akkor kell megszervezni, amikor lehet olyan döntéseket hozni, melyeket utána a két kormány átültethet a gyakorlatba. Kellenek nagy stratégiai projektek a két ország között, most ezekről is szó esett. Igen fontos találkozó volt, mert mindkét fél az elkövetkező években is a politika első vonalában meghatározó lesz: Magyarországon Orbán Viktor, Romániában Marcel Ciolacu.
A magyar miniszterek rendre magánlátogatásra érkeznek Erdélybe, román kollégáikkal nem szoktak találkozni. Ezt miként értékelik a román kormánypártok?
Erről a román pártokat kell megkérdezni. Szerintem Orbán Viktor tavaly és tavalyelőtt is találkozott volna, ha meghívják. Az RMDSZ elnökként, de személyesen is érdekelt vagyok abban, hogy amivel tudom, segítsem a magyar-román párbeszédet. A kérdés az, hogy miként lehet elérni a megbékélést, amelynek előbb-utóbb meg kell történnie, milyen gesztusokat kell az egyik félnek és a másiknak is tennie, és hogy ma, ebben a rendkívül bonyolult kontextusban milyen oldalról kell közelíteni, hogy ez megtörténhessen.
Amit ma tapasztalunk a mindennapi életben, az a bizalmatlanság, amit föl kell oldani. Folyamatosan azt mondom, hogy a régióban az érdekeltségek, az érdekek közösek, és a siker csak közös lehet, ugyanis mindenki túl kicsi ahhoz, hogy külön-külön sikeres legyen.
Nem rontja a közeledést, hogy Tusványos sem az már, mint régen volt, hanem inkább a Fidesz játszótere? Még az RMDSZ is kiszorult onnan.
Semmi sem az, ami régen volt. Minden átalakul, nyilván Tusványos sem az, ami volt a ’90-es években, de a 2000-es évek elejéhez képest is megváltozott.
Korábban román politikusokat, szakembereket is meghívtak, és a magyar-román párbeszéd is fontos célja volt Tusványosnak.
Nem tudom, hogy most hívnak-e meg egyáltalán, erre nincs rálátásom. Ahogy említettem, mi is, a románok is megváltoztak, ahogy a Fidesz is. Az, hogy 2023-ban találkozott Ciolacu és Orbán, egy fontos üzenet, legutóbb Orbán miniszterelnökként Emil Bockal találkozott, idestova körülbelül tizenkét éve, azóta a két ország miniszterelnöke nem ült tárgyalóasztalhoz. Viszont a múltba nincs visszajárás, előre van út, azt meg nekünk kell építeni.
Ön szerint helyes, hogy Orbán Tusványoson, tehát egy másik országban vázolja az elkövetkező időszak magyar bel- és külpolitikai irányvonalát?
Elmondja ő ezt Magyarországon is – Kötcsén meg az évértékelőjén –, plusz Tusványoson. Szerintem az a fő kérdés, hogy miről beszél, nem az, hogy hol. Elmondhatná egy űrbázison is, nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi a tartalma.
Az Erdélyi Médiatér Egyesület néhány évvel ezelőtt maga alá húzta szinte az összes erdélyi magyar lapot, dőlt a magyar közpénz az újságokhoz, ám 2023-ban elzáródott a pénzcsap, megszűnt például, a Székelyhon, a Krónika, a Székely Hírmondó nyomtatott változata. Ön szerint ez rendben van?
Nem látok bele. Mindig azt mondtam, nyomtatott sajtóra szükség van, de piac nélkül fenntarthatatlan. Amikor az Új Magyar Szó nyomtatott verziója annak idején megszűnt, és az RMDSZ átvette a lapot, három nap alatt kellett eldönteni – nekem kellett eldöntenem –, hogy mit csinálunk. Egyszerű pénzügyi számítás volt: kinyomtatsz egy nap 4000–5000 példányt, ebből eladunk 2500–3000-et, van egy terjesztő hálózatunk, amelyet fönn kell tartani, és arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nem. Bármilyen nehéz volt, úgy döntöttem, marad csak az online. Egyszerűen nem volt pénzünk a nyomtatott újságot fenntartani. Főleg az idősebb korosztálytól kaptam sok szemrehányást, és el kellett ismernem, ezek jogosak voltak. De nincs a világnak az a finanszírozója, aki ilyen körülmények között a végtelenségig fenn tud tartani egy újságot. Nincs már az a print, amit valamikor megszoktunk, maradt még néhány napilap, úgy-ahogy túlélik, más kérdés, hogy meddig.
Csak hát előbb lecsapott és tarolt a Fidesz, majd egyik napról a másik elzárta a pénzcsapot.
Nem tudok erről érdemben semmit sem mondani, mert nem láttam kezdéskor az üzleti tervet, sem akkor, amikor megszüntették. Szerintem a következő négy-öt évben sokkal gyorsabban történnek a dolgok, mint ahogy történtek az elmúlt húsz évben, ilyen a technikai fejlődés. A mesterséges intelligencia olyan mértékben írja majd felül a dolgokat, hogy azt most be sem tudjuk mérni. Ez annál sokkal fontosabb, mint hogy mi történt, miért fogyott el a pénz, kinek a fejében született meg az a döntés, hogy ezek az erdélyi lapok nem fenntarthatók. Hogy miként vezényelték le, az megint egy másik történet, de erre sincs rálátásom. Látni kell, hogy nekünk az elmúlt években a maszol.ro portált fenntartani óriási erőfeszítés volt, miközben próbáljuk távol tartani magunkat tőle.
Van olyan tényező, ami veszélyezteti, hogy jövőre az RMDSZ bejusson a parlamentbe, azaz hogy elérje az ötszázalékos küszöböt?
Persze, hogy van, ilyen most a kishitűség és a kiábrándultság, és az a gondolat, hogy minden rendben van.
Van egy 5–6 százalék közötti parlamenti szeletünk, és visszaolvasva az elmúlt néhány választási ciklus sajtóját, mindig azt láttuk, hogy a következő választáson az RMDSZ majd 4 százalékon lesz. Tény, 2012-ben, a 2010–2011-es megszorítások után, amikor kormányon voltunk, olyan mértékű visszaesés volt, hogy épp csak bejutottunk, ez volt a legrosszabb szereplése az RMDSZ-nek.
Egy radikálisabb kampány segítene 2024-ben könnyebben megugrani a küszöböt?
Mi a radikális? Nemzeti kérdésekben nincs kompromisszum, de ez nem radikalizmus. Jövőre a legnehezebb feladat az első, az EP-választás lesz, mert növekszik az euroszkepticizmus a románok és a magyarok körében, ám az nyilván elképzelhetetlen, hogy hátat fordítasz az EU-nak, még akkor is, ha néhány vezetői döntéssel én sem értek egyet. A helyhatósági választás utána már helyi ügy és egyszerűbb, a megszerzett polgármesteri, tanácsosi székek számánál nem látok komoly változási veszélyt. Aztán következik a parlamenti választás, és ismétlem, ott a kishitűség a legnagyobb ellenségünk, hogy elengedjük magunkat. De ez nem 2024 specifikuma, így volt ez a korábbi választásokon is, így remélem, sikerül megfelelően mozgósítani a választóinkat.
