1. A globális dél támogatásáért (is) folyik a vetélkedés
Az orosz-ukrán háború második évében a nemzetközi közösség túlnyomó többsége továbbra sem akar beleállni sem Ukrajna és nyugati támogatói, sem Oroszország mögé. A főleg a globális delet alkotó fejlődő államok közül van, amelyik semleges álláspontot foglal el, és van, amelyik egyensúlyozni kíván a felek között, és igyekszik mindkét irányba gesztusokat gyakorolni. Ebben a helyzetben mind Ukrajna és az Egyesült Államok, mind Oroszország igyekszik nagyobb támogatást szerezni ezen országok között politikai és gazdasági érdekekből, vagy legalábbis azt felmutatni.
A szaúdi csúcs is elsősorban ebben a kontextusban értelmezhető. Ukrajna és nyugati partnerei igyekeznek a globális dél országaival közös nevezőt találni, közelíteni álláspontjukat, és lehetőleg aláásni Oroszország hasonló törekvéseit.
A mostanihoz hasonló célokat szolgált már több másik korábbi esemény is, például Volodimir Zelenszkij elnök részvétele az Arab Liga idei csúcstalálkozóján, vagy a mostani egyeztetés közvetlen előzményeként szolgáló koppenhágai csúcs. Ezek a találkozók praktikus és szimbolikus szempontból is ellensúlyát képezik Oroszország hasonló fellépésének, például a nemrég rendezett orosz-afrikai csúcsnak. A szaúdi csúcs újdonsága, hogy a koppenhágaihoz képest majdnem kétszerannyi ország vett rajta részt.
2. Kína jelenléte szimbolikus győzelem Ukrajna számára
A dzsiddai csúcs nagy kérdése volt, hogy Kína részt fog-e venni rajta. Peking ugyan politikai és egyéb eszközökkel támogatást nyújt Moszkva számára, a maga módján igyekszik tartani a távolságot az ukrajnai háborútól és semlegesnek mutatkozni. Ennek ellenére a korábbi koppenhágai csúcson nyílt meghívás ellenére nem vettek részt. Most azonban vélhetően a szaúdi szervezésnek köszönhetően sikerült elérni, hogy a kínai kormány részt vegyen a megbeszélésen, és elkötelezze magát a folyamatban való további részvétel mellett.
Persze önmagában ez nem jelenti azt, hogy Peking oldalt váltott volna, azt mégis megmutatta, hogy A dzsiddai találkozó lehetőséget jelentett, hogy amerikai és európai tisztviselők közvetlenül egyeztessenek Kínával a kérdésben. Ez a helyzet is bizonyítja, hogy hatalmas stratégiai tévedés lenne a nyugati államok szempontjából Moszkvát és Pekinget egy egységes „keleti tömbnek” kezelni – lásd például a Moszkva által nemrég felmondott fekete-tengeri gabonaexport kezdeményezést, amelynek túlélésében Kína az egyik leginkább érdekelt állam.
3. A területi integritás védelme jobban működő érv, mint más normatív szempontok
A dzsiddai csúcs azt is megmutatta, hogy a nemzetközi közösség nem európai tagjai körében a területi integritás és a szuverenitás védelme sokkal erősebb érv, mint Oroszország vagy az orosz agresszió morális bírálata. Vlagyimir Putyin elnök démonizálása az európai közbeszédben hatékony lehet, de a világ nagy részét nem hatja meg – mint ahogy más, az orosz erőszakra irányuló érvek sem, amelyekre sokan a globális délen csak a 2003-as iraki beavatkozással vagy más nyugati támogatású illegális háború emlegetésével válaszolnak.
Ezzel szemben azzal az állítással, hogy ne lehessen csak úgy fegyveres erővel elcsatolni területeket egymástól, sokkal többen egyetértenek, mint azzal, hogy Putyin egy ördögi politikus, akivel nem szabad együttműködni. Ez nem most hétvégén derült ki – tavaly a konfliktussal kapcsolatban zajlott három legfontosabb ENSZ közgyűlési szavazáson az Ukrajna területi integritásának védelméről szóló kapta a legtöbb támogatást.
Kijev a dzsiddai találkozón igyekezett ezen elv mögé támogatást építeni a találkozón, ami a diplomáciai források szerint sikeres is volt. Ez hatékony lépés volt Kijev részéről, hiszen ahelyett, hogy látványos gesztusokat kért volna például saját béketervének támogatására, mindössze csak az ENSZ Alapokmányának egyik alapelvének tiszteletben tartását kérte. Ennek megerősítése hatalmas győzelem lenne Ukrajna számára, hiszen megnehezítené, hogy az oroszok bármilyen ukrán területet be tudjanak olvasztani.
4. A folyamat a lényeg, nem ez az egy konferencia
Annak ellenére, hogy a csúcstalálkozó önmagában áttörést nem hozott, a tágabb diplomáciai folyamat részeként sikeresnek tűnik. A találkozót követően a tárgyalások két úton fognak folytatódni:
- egyrészt az ukrán kormány a Kijevbe akkreditált államok nagyköveteivel tovább egyeztet a béketervének részleteiről,
- másrészt pedig Szaúd-Arábia munkacsoportokat állít fel a háború egyes következményeire fókuszálva.
Mindkét tevékenység alapja a korábban meghirdetett ukrán békekoncepció, amely az orosz kivonuláshoz köti a rendezés elkezdését. Nem magától értetődő gondolatról van szó, a Moszkva-barát kínai javaslat ezzel szemben például azonnali tűzszünetre és tárgyalásokra szólít fel. Ez ugyan első hallásra pacifistának hangzik, a gyakorlatban csak lehetővé tenné, hogy Oroszország konszolidálja hatalmát a megszállt területeken.
Ukrajnának, úgy tűnik, hatékony diplomáciai módon sikerült erősítenie saját koncepcióját azzal, hogy a csúcsot követő folyamatot gyakorlatilag saját béketervére építették. Ezzel sikerült az ukrán érdekeknek megfelelően keretezni a jövőbeli tárgyalásokat is.
5. Szaúd-Arábia a legnagyobb nyertes?
Ugyan nehéz látni előre, hogy egy-egy esemény végül mennyi tényleges haszonnal jár egyik vagy másik félnek, egy dologban biztosak lehetünk: a házigazda elégedett lehet magával. Szaúd-Arábia a háború kitörése óta erős nyugati nyomással néz szembe a Moszkvával való szoros együttműködés miatt, amit Rijád semmiképp sem akar feladni (lásd az olajexportáló országokat tömörítő, kvázi szaúdi-orosz dominanciájú OPEC+ formátumot).
Ilyen helyzetben kézenfekvő stratégia, hogy az oldalt választani nem akaró szereplő igyekszik bizonyítani mindkét fél felé a semleges pozíciójának előnyeit, például közvetítés felajánlásával. Ezzel több kormány is próbálkozott az orosz-ukrán háború kitörése óta (lásd Törökországot), és Szaúd-Arábia is törekedett e szerep betöltésére kisebb-nagyobb sikerekkel, a mostani konferencia megszervezése ugyanakkor szinte áttörésként is értelmezhető ebből a szempontból. Rijádnak sikerült nem csak az amerikai és ukrajnai elvárásoknak megfelelő eseményt szerveznie, de arra sikerült Kínát is elcsábítania, bizonyítva függetlenségét és globális politikai pozícióit. Bármilyen irányba is alakul a folyamat, Szaúd-Arábiának mindenképp sikerült politikai tőkét kovácsolnia az eseményből.
