El Salvador gyönyörű ország. Itt vannak a világ legjobb szörfös helyei. Kiváló a kávé. És mostanra Latin-Amerika legbiztonságosabb országa
– büszkélkedett Nayib Bukele, a közép-amerikai ország elnöke, miközben bejelentette, hogy hazája ad otthont az idei Miss Universe szépségversenynek.
El Salvador Közép-Amerika legkisebb országa, területe mindössze ötöde Magyarországénak, alig több mint hatmillióan lakják. Mégis hosszú évekig a világ legveszélyesebb országaként tartották számon, ahol virágzott a szervezett bűnözés. Voltak területek, ahová nem ért el az állam keze: a salvadori bandák komplett városokat, régiókat tartottak ellenőrzésük alatt. A még mindig csak 41 éves Bukele érkezésével azonban nagyot fordult a világ. A kemény kéz politikájával (mano dura) – úgy tűnik – sikerült elérnie mindazt, amit az elmúlt húsz évben senkinek: egyezkedés helyett leszámolt a bandákkal. Most generációk óta nem tapasztalt közbiztonság jellemzi a hétköznapokat, amiért cserébe az emberek szemet hunynak még a demokrácia módszeres leépítése fölött is.
A világ „legkúlabb diktátora” bekeményít
A palesztin származású, egykori marketinges Bukele a legtöbb salvadori elnökaspiránshoz hasonlóan azzal kampányolt, hogy visszaszorítja a szervezett bűnözést és letöri a gyilkosságok számát. El Salvador sokáig az egész bolygó egyik legerőszakosabb állama volt, de a 37 évesen megválasztott Bukele képes volt pozitív változást elérni: Ez korábban elképzelhetetlen lett volna: Bukele hatalomra jutása előtt ugyanebben az időszakban még 20 embert öltek meg naponta. Eközben nagy erőkkel látott neki a demokratikus intézmények csonkításának: leváltotta a legfelsőbb bíróság öt tagját és a független főügyészt, továbbá átírták az ország alkotmányát, ami lehetővé tette az elnök újraválasztását. A gyorsuló autokratizációt – virtigli populista lévén – nem a színfalak mögött, hanem a nagy nyilvánosság előtt vezényelte le. A Twitteren például „a világ legkúlabb diktátora” címet adományozta magának, amit egyebek mellett azzal igyekszik kiérdemelni, hogy lépten-nyomon hátrafordított baseballsapkát visel.
Ráadásul a hivatalos adatok szerint március 26. volt a 21. század legerőszakosabb napja Salvadorban: ekkor a gengszterek hatvankét emberrel végeztek. A salvadori bűnbandák, köztük az egymással rivalizáló Mara Salvatrucha (MS-13) és a Barrio 18, holttestekkel szokott üzenni a politikai vezetésnek. Mivel a legtöbb áldozatnak semmiféle kötődése nem volt a bűnszövetkezetekhez, gyanítható, hogy tavaly márciusban is ez történt. A napi gyilkossági ráta elszabadulása nyomást helyez az államhatalomra, mivel a közbiztonság a választók elsődleges prioritása, így a színfalak mögött a bűnözök a múltban már többször tudtak engedményeket kikönyökölni maguknak. Bukele állítása szerint elődeivel ellentétben sosem tárgyalt a bandákkal, de az El Faro oknyomozó portál ennek épp az ellenkezőjét tárta fel.
Azóta sem tudni, hogy pontosan mi motiválta a bandákat az öldöklésben, de az szinte borítékolható, hogy elszámolták magukat. Bukele ugyanis válaszul nem ült le a bandák vezetőivel egyezkedni, hanem szükségállapotot hirdetett. Ennek köszönhetően indoklás nélkül vehettek őrizetbe bárkit, így az ország történetében példátlan leszámolás vette kezdetét. Az elnök ígéretet tett a szervezett bűnözés teljes felszámolására, ám ezt a bandák ereje, befolyása, szervezettsége és beágyazottsága, továbbá a bandatagok puszta létszáma miatt sokan kétkedve fogadták. Végül Bukele tartotta a szavát: bő egy év alatt tizenötször hosszabbították meg a szükségállapotot (amely a mai napig érvényben van), és súlyos jogsértések árán
A 14 és 29 év közötti salvadori férfiaknál ez az arány még magasabb: jelenleg 7 százalékuk rostokol túlzsúfolt cellákban, sokan teljesen ártatlanul. 2021-ben, vagyis a letartóztatási hullám előtti évben a salvadori börtönök 136 százalékkal lépték túl a kapacitásukat, de volt olyan intézmény is, ahol hatszor annyi elítéltet tartottak fogva, mint amennyit hivatalosan el lehet helyezni. A helyzet orvosolására az elnök az ország keleti felén 23 hektárnyi területen húzatott fel egy új börtönt, amely több rabot képes fogadni, mint bármely más hasonló intézet a világon. Amikor eléri a teljes kapacitását, melyben egyetlen cellába akár száz rabot is bezsúfolhatnak, akikre mindössze két vécé és ugyanennyi kézmosó jut. Bukele disztópikus sci-fiket idéző felvételeken mutatta be követőinek a megabörtönét:
Hoy en la madrugada, en un solo operativo, trasladamos a los primeros 2,000 pandilleros al Centro de Confinamiento del Terrorismo (CECOT).
Esta será su nueva casa, donde vivirán por décadas, mezclados, sin poder hacerle más daño a la población.
Seguimos…#GuerraContraPandillas pic.twitter.com/9VvsUBvoHC
— Nayib Bukele (@nayibbukele) February 24, 2023
Bukele emellett a büntető törvénykönyvet is átírta. Csaknem az összes, szervezett bűnözéssel kapcsolatos büntetési tétel felső határát megemelte, többi között 20–30 évre emelkedett a korábbi 3–6-ról a bandák támogatásáért kiszabható börtönbüntetés. A „bandák üzeneteinek” közvetítéséért 15 év börtön járhat, és ez azokra a sajtótermékekre is vonatkozik, melyek a lakosságra nézve „pánikkeltő üzeneteket közölnek.” A laza jogi meghatározások miatt a Human Rights Watch szerint a törvényre hivatkozva könnyedén vádat lehet emelni újságírók és a civil társadalom tagjai ellen (az El Faro már át is tette a székhelyét a Costa Rica-i San Joséba).
Bukele tényleg rendet csinált, de az országa súlyos árat fizet érte
Bukele a leszámolási hullám előtt is a térség egyik legnépszerűbb vezetője volt, azóta viszont csillagászati magasságokba emelkedett a támogatottsága: a legtöbb közvélemény-kutatás szerint az emberek 80–90 százalékának a bizalmát élvezi. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy a bandák felszámolása sikeres volt, már ami a gyilkosságszámok leszorítását illeti. 2015-ben százezer lakosra 107 gyilkosság jutott – mára ez a szám ugyanennyi lakosra vetítve 7,8-ra csökkent.
Bukele változtatott a gyilkosságok számbavételének módszertanán (a biztonsági erők által megölt bandatagokat nem számolják), de ezzel együtt is kevesen vitatják, hogy Salvadorban hosszú idő után radikálisan csökkent az erőszakos halálesetek száma. Mára a salvadoriak mindössze két százaléka tartja a bűnözést az ország első számú problémájának.
Eközben az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság júliusban közölte, hogy a szükségállapot alatt 6400 esetben történtek dokumentáltan emberi jogi jogsértések, és 174 ember halt meg állami őrizet alatt. Július végén az elnök pártja, az Új Elképzelések (Nuevas Ideas, N) új törvényt fogadott el, melynek értelmében akár 900 vádlott ügyét is tárgyalhatják egyszerre.
A latin-amerikai mano dura kampányok visszatérő kritikája, hogy hosszú távon elkerülhetetlenül kudarcot vallanak, mivel nem kezelik a bűnözést kiváltó okokat. Erre emlékeztetett a Bukele-jelenség kapcsán Gustavo Petro kolumbiai elnök is: az elítéltek csak megkeményednek a rács mögött, és mihelyst kiszabadulnak, folytatják a bűnözést.
Ennyi embert fogva tartani óriási kiadást jelent a salvadori államnak: akár 1,5 milliárd dollárba is fájhat évente. Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy El Salvador államadóssága a GDP 76 százalékát teszi ki, amely az IMF szerint a jelenlegi kiadásokat tekintve 2027-re a 97,5 százalékot is elérheti. Ennek ellenére
Idáig mindössze egyetlen őrizetbe vétel történt, de ha a fehérgalléros bűnözéssel szemben hasonló vehemenciával lép majd fel a rendőrség, mint az utcai bűnözőkkel szemben, akkor a közép- és a felsőközéposztály sem érezheti magát biztonságban. Az ország korábbi elnökét már májusban 14 év börtönre ítélték a bandákkal való együttműködés miatt, ám az országot 2009 és 2014 között irányító Mauricio Funes jelenleg Nicaraguában él.
Rámehet a demokrácia a bukeleizmusra?
A 17 latin-amerikai országban végzett Latinobarómetro kutatás szerint Bukele az egész térséget nézve még Ferenc pápánál is népszerűbb. Ráadásul a támogatottsága a szintén magas bűnözéssel küszködő, környező országokban még a hazait is túlszárnyalja. Guatemalában, Hondurasban és némileg meglepő módon Chilében (ahol a közelmúltban romlani kezdtek a bűnözési adatok) Bukele-párti demonstrációkat is tartottak.
#Nacional | El presidente @nayibbukele aparece como el lider más popular, superando al Papa Francisco, según la encuesta de Latinobarómetro. https://t.co/O9f4mFLP1o
— La Noticia SV (@lanoticiasv) July 20, 2023
Az elnök módszereit a régió több országában is igyekeznek adaptálni.
- Idén júniusban Hondurasban már másodszor rendeztek a salvadorihoz hasonló leszámolást, ezúttal azért, mert a bandák 46 rabot mészároltak le egy női börtönben.
- Ugyanebben hónapban El Salvador megállapodott Haitivel abban, hogy irodát nyitnak Port-au-Prince-ben, mellyel a bandaválság kezelésében kívánják segíteni a karibi országot.
- Jamaica fővárosában, Kingstonban Bukele módszeréhez hasonlóan szintén szükségállapot kihirdetése előzte meg a bandák elleni küzdelmet.
- Costa Rica biztonsági minisztere, Jorge Torres felszólította a kormányát, hogy ültesse át a saját gyakorlatába a Bukele-modellt.
A „bukeleizmus” népszerűségét több politikus is igyekszik meglovagolni. Guayaquilben, Ecuador legnépesebb városában, ahol bombamerénylet végzett öt emberrel, a polgármester kerek perec kijelentette, hogy egyszerűen le kéne másolni Bukele módszereit a rendteremtéshez.
A bűnözőkkel szembeni kemény fellépés a közelgő latin-amerikai választások elnökjelöltnek is uralja az agendáját. A guatemalai elnökválasztás egyik esélyese, Sandra Torres például két „megabörtön” építésével kampányol, míg az ecuadori előrehozott választások egyik potenciális meglepetése, Jan Topic – aki állítása szerint a francia idegenlégióban szolgált és az orosz–ukrán háborúban is harcolt – azért egyre népszerűbb, mert hatékonyabb fellépést ígér a bűnözés ellen. Ecuadorban az elmúlt négy évben megnégyszereződött az erőszakos halálesetek száma, így aligha meglepő, hogy az emberek fogékonyak a rendpárti, populista elnökjelöltre, aki a Top Gun zenéjére, helikopterrel turnézza végig az országot. De elismerően beszélt a salvadori elnökről Lima jobboldali polgármesterétől kezdve a kolumbiai populista elnökjelöltig rengeteg politikus.
A térségben okkal lehet aggódni a liberális demokráciák jövőjéért. A korábban már idézett Latinobarómetro-kutatásban a megkérdezettek 54 százaléka osztotta azt az állítást, hogy „nem bánná, ha egy nem demokratikus kormány kerülne hatalomra, amíg az megoldja a problémákat.”
Ha a regionális átlagokról országokra szűkítjük a kört, jelentős eltéréseket látunk. A demokratikus kultúra beágyazottsága Argentínában, Chilében és Uruguay-ban a legerősebb, míg El Salvador közép-amerikai szomszédjaiban, Hondurasban és Guatemalában a leggyengébb.
Három országban, Guatemalában, Paraguay-ban és Ecuadorban többségben voltak azok, akik inkább támogatnának egy katonai juntát a demokratikusan megválasztott helyett, ha „komolyra fordulnak a dolgok”. Ráadásul a kutatás szerint minél fiatalabb valaki – tehát minél kevesebb közvetlen tapasztalata van a 70-es évek katonai diktatúráiról –, annál kevésbé valószínű, hogy demokráciapárti. Még az azonos nemű és végzettségű korcsoportok bontásában is azt látjuk, hogy a 75 évesek és a 20 évesek demokrácia iránti elkötelezettsége között 16 százalékos a különbség – az előbbiek javára.
