Június 24-én, péntekről szombatra virradóra a Wagner nevű hírhedt zsoldossereg megindult Moszkva felé. Ez volt az orosz–ukrán háború eddigi legbizarrabb epizódja: Jevgenyij Prigozsin, az elszabadult Wagner-vezér csapataival útközben bevette Rosztovot és Voronyezst, és már csak 200–300 kilométerre voltak az orosz fővárostól, amikor visszafordultak. Amennyire váratlan volt Prigozsin akciója, olyan hirtelen egyezett meg Aljakszandr Lukasenka belarusz elnökkel. Hiába öltek meg egy tucat orosz katonát a Wagner harcosai, a visszavonulásért cserébe amnesztiát kaptak, ráadásul maga Prigozsin is Belaruszba menekülhetett: gépe a zendülés után pár nappal landolt Minszkben (bár a fehérorosz elnök szerint azóta visszatért Szentpétervárra, sőt öt nappal később Vlagyimir Putyinnal is találkozott a Kreml szóvivőjének tájékoztatása szerint).
Prigozsin elmondása szerint a fegyveres lázadás (melyet „igazságmenetnek” hív) inkább amolyan demonstrációféle volt, ugyanis a Wagner július 1-jei hatállyal mindenképp megszűnt volna létezni. Ezt a határidőt szabta az orosz védelmi minisztérium az országban – egyébként illegálisan – működő magánhadseregek számára az orosz reguláris erőkkel való egyesülésre. A lázadás feladásáért cserébe a wagneresek előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy Belaruszba meneküljenek, és azt egyelőre az orosz elnöki szóvivő sem tudta megmondani, hogy az állományából hányan csatlakoznak majd az orosz haderőhöz (Prigozsin szerint sajátjainak mindössze két százaléka lenne hajlandó erre).
Hogy a zsoldossereg megszűnése milyen hatással lesz a csoport afrikai jelenlétére, azt egyelőre nem tudni. Pedig becslések szerint ötezer zsoldosuk teljesít szolgálatot a kontinensen, ahol – amellett, hogy fontos biztonsági vákuumot töltenek be –
Mit keres a Wagner Afrikában?
A Wagner egy zsoldoshadsereg, így hivatalosan az ügyfeleinek teljesít anyagi ellenjuttatás – közvetlen fizetség vagy nyersanyag-koncesszió – fejében szolgálatot. 2017 óta legalább fél tucat afrikai országban jelent meg, hogy különböző biztonsági szolgáltatásokat nyújtson a közvetlen katonai támogatástól a dezinformációs kampányokig. A veterán orosz katonákból, elítéltekből és külföldi állampolgárokból – köztük líbiaiakból és szírekből – álló csoport politikai és gazdasági hatása ennél is kiterjedtebb a kontinensen.
A 2014-ben, a Krím annektálásánál megalakult paramilitáris szervezet idővel az orosz külpolitika egyik leghatékonyabb eszköze lett, hiszen jelenlétével a Kreml befolyási övezetét is építi: Putyin orosz elnök a lázadás utáni héten elmondott beszédében kijelentette, hogy a Wagnert teljes egészében az orosz állam finanszírozta. A Wagner jelenléte a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban a legintenzívebb, és jelen vannak Szudánban, Líbiában és a Közel-Keleten Szíriában is. A közelmúltban kiszivárgott amerikai hírszerzési információk szerint további terjeszkedésre készülnek a Száhel-övezetben, Csádban és Burkina Fasóban. A belső bizonytalansággal küzdő kormányoknak a Wagner létfontosságúvá vált, miközben
Az itt szerzett befolyást később olyan szervezetekben tudják kamatoztatni, mint az ENSZ, ahol az afrikai országok többsége továbbra is vonakodik elítélni az ukrajnai orosz agressziót. Emellett a Wagner tevékenysége nyomán az oroszok egyre jelentősebb nyersanyaglelőhelyek fölött diszponálnak.
Prigozsint azzal is megvádolták, hogy a hírhedt trollfarmjával (Internet Research Agency, IRA), amellyel a 2016-os amerikai elnökválasztásokba is belepiszkált, olyan pán-afrikanista mozgalmakat támogat, melyek az egész kontinensen antikolonialista és Nyugat-ellenes üzeneteket terjesztenek. A mali junta a közelmúltban távozásra szólította fel az országban tíz éve békefenntartó feladatokat ellátó ENSZ-erőket. Az ENSZ békefenntartói számára tavaly Mali volt a legveszélyesebb hely: az itteni misszióban 14 kéksisakos halt meg. Ez a szervezet történetének második legtöbb áldozatot követelő békemissziója.
Prigozsin még májusban adott interjút a kameruni Afrique Media TV-nek (ez a csatorna terjeszti afrikaiak milliónak az orosz propagandát), melyben hosszasan ecsetelte, hogy a Wagner mennyivel hatékonyabban működik az ENSZ békefenntartóinál. Ezt követően agresszív közösségimédia-kampányban kürtölték világgá azt a követelést, hogy orosz csapatok váltsák fel a békefenntartókat. A misszió mögött az egykori gyarmatosító, Franciaország képét rajzolták fel. A kéksisakosok várhatóan az év végéig távoznak Maliból, ahol a német Friedrich-Ebert-Stiftung felmérése szerint az emberek 90 százaléka bízik abban, hogy az orosz zsoldosok segítenek az iszlamisták elleni harcban.
Sör, arany, népirtás
A Wagner csapatai támogattak afrikai kormányokat lázadó csoportok elleni harcban, és vice versa. 2018-ban ezer zsoldossal védték a Közép-afrikai Köztársaság fővárosát, Banguit a Faustin-Archange Touadéra elnök megbuktatására törő lázadók ellen. A világ egyik legszegényebb országát 2016-ban hagyták el a francia csapatok, a helyükre nyomultak be Prigozsinék.
A Wagner már régóta nem csupán egy zsoldossereg. A gazdasági térben a Wagner nem egy hierarchikusan felépülő szervezet, sokkal inkább egymáshoz lazán kapcsolódó leányvállalatok konglomerátuma. A védelmi szolgálatért cserébe értékes természeti erőforrások ellenőrzése és kitermelése került a csoporthoz: egy két New York-nyi méretű területre kaptak fakitermelési koncessziót, arany- és gyémántbányák üzemeltetését szerezték meg, köztük a legjövedelmezőbb, Ndassima aranybányáét, amely egymilliárd dollár értékű aranytartalékkal rendelkezik. A védelemért cserébe vámmentesen importálhatnak dollármilliókért eszközöket az országba, és ingyen szállíthatják Oroszországba a kitermelt ásványkincseket (a főváros repterén saját kifutópályájuk is van). Sőt, a Bloomberg úgy tudja, egy vámszerződés révén mára a Wagner ellenőrzi a szomszédos Kamerunnal zajló árukereskedelmet, a forgalomból pedig részesedést is szerez.
Emellett az Ukrajnánál is nagyobb Közép-afrikai Köztársaságban ellenőrzőpontokat felügyelnek, korlátozva az ENSZ- és a külföldi NGO-k alkalmazottainak mozgását, továbbá személyi testőri feladatokat is ellátnak az ország vezetői, köztük az elnök számára. Annyi fontos állami feladatot szerveztek ki a Wagnernek, hogy nem túlzás azt állítani:
A Wagner olyan vállalatbirodalmat épített ki Afrikában, mely még a sör- és vodkagyártásra is kiterjed. Persze az üzleti és katonai szerepek nem válnak el élesen: a Wagnerhez köthető személyek még a konkurens alkoholgyártó, a Castel üzemét is megtámadták, és elpusztítottak 50 ezer üveg sört. Emellett a Wagner által gründolt sörmárka, az Africa Ti L’or (mely olcsó vodkát is gyárt) ádáz reklámkampányt indított francia vetélytársával szemben, mondván, ha „Castelt iszol, a háborút és a terrorizmust támogatod”.
Prigozsinék a közép-afrikaihoz hasonló üzleti hálót építettek ki a polgárháború sújtotta Szudánban és Maliban is. A csoport bevételeiről kevés információ áll rendelkezésre, de azt lehet sejteni, hogy ennek fontos lábát jelentik az afrikai érdekeltségek. A Financial Times becslése szerint 2018 és 2021 között Prigozsin bányászbirodalma 250 millió dollárt termelt ki.
A háborús bűnökkel foglalkozó amerikai nonprofit szervezet, a Sentry katonai forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a Wagner zsoldosai tömegesen vettek részt kegyetlenkedésekben. A jelentés szerint Közép-Afrikában mind a Touadéra elnökhöz hű erők, mind a Wagner „a pszichológiai hadviselés egyik formájaként használta a szexuális erőszakot közösségek megfélemlítésére és leigázására”. A szervezet szerint a csoport tömeggyilkosságokkal és kínzásokkal terrorizálja a helyieket, különösen az arany- és gyémántbányák közelében fekvő falvak lakóit. Az ENSZ becslése szerint minden ötödik embert arra kényszerítettek, hogy elhagyja az otthonát. A pusztítás mértékére csak becslések vannak, ám a Sentry idéz egy nemrégiben publikált tanulmányt, miszerint
A Wagner Maliban is súlyos atrocitásokat követett el. A nyugat-afrikai országban 2021-ben katonai puccsal került hatalomra a mostani kormány, és az al-Kaidához, valamint az Iszlám Állam nevű dzsihadista szervezethez köthető szélsőséges lázadók ellen harcol. Az ENSZ emberiségellenes bűncselekményekkel vádolta meg a Maliban szolgáló Wagner-erőket: amióta a csoport megvetette a lábát az országban, kivégzésekről, kínzásokról, szexuális erőszakról, fosztogatásról, önkényes fogva tartásról és erőszakos eltűnésekről érkeznek beszámolók. Egy májusban publikált ENSZ-jelentés szerint a kormányt támogató csapatokkal 2022-ben egy falu 500 lakóját végezték ki, többségüket bírósági tárgyalás nélkül. Hasonló, civilek elleni tömeggyilkosságokban a Wagner mali kontingense már a múltban is szerepet vállalt.
A közelmúltban hasonló atrocitásokról érkeztek jelentések a polgárháború sújtotta Szudánból is.
A Wagner eddig is az orosz érdekeket szolgálta, ezután sem lesz másképp
A Wagner beszántásával nem csupán az afrikai rezsimek stabilitása került veszélybe, hanem az oroszok által zsákmányolt természeti kincsek is, azonban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Russia Today nevű orosz propagandatévének adott interjújában kifejtette, a Wagnert is érintő szervezeti változások nem befolyásolják az oroszok afrikai jelenlétét. „A Közép-afrikai Köztársaság és Mali hivatalos kapcsolatban áll az orosz vezetéssel” – hangsúlyozta Lavrov, aki szerint a közép-afrikai és mali vezetés arra kérte a Wagnert, hogy segítsen megőrizni a stabilitást, miután a franciák kivonultak. Ezzel Lavrov megerősítette a nyilvánvaló tényt: a Wagner sosem volt az orosz államérdektől független szereplő.
Ugyanezt húzta alá Touadéra közép-afrikai elnök tanácsadója is:
Ezek az események (a Wagner lázadása – a szerk.) sehogy sem érintenek minket, mert védelmi megállapodásunk van az Orosz Föderációval. Még ha a Wagnert feloszlatják is, Oroszország valamit biztosan küldeni fog nekünk.
A szubszaharai országokban idáig nem számoltak be jelentős csapatmozgásokról, ami arról árulkodik, hogy nem érzékelhető azonnal Prigozsin hiánya: a Wagner-katonák egyelőre folytatják a harcot az országok reguláris erői mellett a felkelők ellen. Nem történtek jelentős mozgások Líbiában sem, ahol a Wagner-erők a kettészakadt ország Halifa Haftár milicista vezér által irányított keleti részén állomásoznak.
Egyelőre nem világos, hogy a meghiúsult lázadás okoz-e bármilyen zavart Afrikában. A Wagner és az orosz vezetés kapcsolatát belengő misztikum végleg szertefoszlott, ráadásul az orosz politikai akarat immár deklaráltan is az, hogy még szorosabban az orosz államhoz láncolja a zsoldossereget. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy innentől az orosz reguláris erők ellenőrzik majd az aranybányákat Afrikában. A Wagner valójában
ráadásul az elmúlt években más katonai magánvállalkozók is megjelentek a térségben. Charles Bouessel, az International Crisis Group Közép-afrikai Köztársasággal foglalkozó vezető elemzője az Al Jazeerának elmondta, e cégek vezetői korábban a Wagner alkalmazásában álltak, és mély ismeretekkel rendelkeznek a csoport tevékenységét illetően.
Az orosz állam könnyen felhasználhatja őket arra, hogy átszervezzék a Wagner valamennyi tevékenységét, különösen Közép-Afrikában
– nyilatkozta Bouessel.
