Június elején megkezdődött az ukrán ellentámadás. Az első hírek a donyecki frontvonalon kibontakozó támadásokról szóltak, ám kiugró keleti aktivitást a déli ellentámadás előtt nem láttunk. Bahmutnál volt némi egymásnak feszülés, ám az ellentámadás első, jól látható eleme Orihivnél volt, ahol elakadtak a támadások. Ezt követően a Donyeck és Zaporizzsja megye határában fekvő Velika Novoszilkánál június 10–11-én az ukrán haderőnek három kisebb települést is sikerült felszabadítania, majd újabb két falut vontak ellenőrzésük alá az ellentámadók. A nagy, tavaszról nyárra tolódott művelet sikere érdekében az ukránok már a támadás első napjaiban hírzárlatot rendeltek el, így bővebb, hivatalos tájékoztatás a részükről addig biztosan nem várható, amíg jelentős területszerzést nem sikerül elérniük. Ezzel együtt az – eredetileg tavaszra várt – ellentámadás kezdetét Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is elismerte.
A kibontakozó ukrán ellentámadásról Csiki Varga Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Egy háborúban a védő fél mindig előnyben van
Az efféle műveletek általános törvényszerűsége, hogy egy fő- és két–három kiegészítő támadási irányt nyitnak meg. Részben azért, mert többféle katonai cél eléréséhez több irányra van szükség, részben pedig a védőerők megosztása végett. Emellett Csiki Varga Tamás szerint az ukrán haderő hadműveleti lehetőségeit is növeli, ha több irányban támadnak, hiszen egy viszonylag szűk földrajzi térségben kell egy kiépített katonai védelmet feltörniük. Így a több ponton elkezdett „szondázó” támadó műveletek azt is lehetővé teszik, hogyha valahol nem sikerül előre haladni, akkor át tudják helyezni a súlypontot máshova.
Ezt láttuk az ellentámadás első napjaiban is. Június 6. és 8. között Orihiv térségében Tokmak irányába mutató támadások indultak meg, melyek elakadtak, utána indult meg a második támadás.
Tokmak egy kisváros ugyan, de az ország délkeleti részén, egy kulcsfontosságú útvonalon fekszik, amelyet az ukrán erők arra használhatnak, hogy elvágják a Krím szárazföldi összeköttetését a 2022. február 24-e óta megszállt területekkel.
Ez volt az a támadási irány, ahol több, értékes nyugati haditechnika is odaveszett, miután aknamezőre futottak. Felvételek igazolják, hogy M2A2 Bradley gyalogsági harcjárműveket, Leopard 2-es harckocsikat, Humveekat, MRAP-ket és egy aknamentesítő járművet is hátrahagytak itt az ukránok.
https://twitter.com/mfa_russia/status/1667535628064399360?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1667535628064399360%7Ctwgr%5E3f7ad1ca0e34c7f2d6b10717c0de1ee3dde3bbcc%7Ctwcon%5Es1_&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.portfolio.hu%2Fglobal%2F20230610%2Fvideot-rakott-ki-az-orosz-vedelmi-miniszterium-sulyos-ukran-vesztesegek-latszanak-rajta-620684
Ahhoz, hogy sikerüljön az áttörés, az ukránoknak lépcsőzetes védelmi állásokon, harckocsiárkokon, aknamezőkön, sárkányfogakon (két vonalban telepített, piramisalakú betonszerkezet, amely harckocsiakadályként funkcionál), illetve lövészárokrendszereken kell átjutniuk. Műholdfelvételek alapján fel tudták térképezni, miként néznek ki az orosz védelmi vonalak, és a front többi szakaszához képest a második, Velika Novoszilka-i támadási irányban némileg ritkásabbak az állások.
Azonban itt is stratégiai mélységben kiépített védelem húzódik, több vonalban, akár tíz kilométeres sávban
– értékelt Csiki Varga, hozzátéve: a háborúban a védő fél mindig előnyben van, ami különösen igaz az oroszok által kiépített, mozgékony hadviselés elleni, statikus műszaki akadályokkal, légi támogatással, drónokkal felvértezett védelemre.
Az orosz haderő sok száz kilométer hosszan épített ki védelmi állásokat – műholdfelvételek tanúsága szerint a Krím nyugati partja, Zaporizzsja északi része és Herszon keleti területe védett a legsűrűbben.
Az ukránok a védelem gyenge pontjait keresik
Egyelőre nem tudni, hogy az ellentámadás fő irányát látjuk-e a donyecki Velika Novoszilkánál, ahol Ukrajna felszabadította Blahodatne, Neszkucsne, Storozhove és Novodarivka településeket, Makarivkában pedig továbbra is intenzív harcok dúlnak, a város rövid idő alatt többször is gazdát cserélt. Az ukrán vezérkar tájékoztatása szerint eddig hét települést és több mint 100 négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza, de idáig csak öt falu visszavételére van bizonyíték.
Csiki Varga szerint az általános becslés az, hogy
Az ukrán oldalon hírzárlat van, ami azt is szolgálja, hogy legalább ők ne szolgáltassanak plusz információkat a védőknek. Ennek a hátulütője az, hogy átengedik az oroszoknak az információs teret, ők diktálják az ellentámadásról szóló párbeszédet: aligha véletlen, hogy a nyilvánosság az ukrán veszteségektől hangos.
Aki vetett egy pillantást a védővonalakra, annyira talán nem lepték meg a veszteségek. A második világháború óta ilyen mélységű és ilyen komplexitású kiépített védelmet nem nagyon láttunk
– vélekedett Csiki Varga, aki szerint az ukrán hadsereg ennek a kiépült védelemnek a gyenge pontjait keresi. A művelet elején megnyitott két–három támadási irányban egyelőre azt látjuk, ahogy az ukránok az orosz védelem legelső szintjét, a taktikai fedező-biztosító övet tesztelik. Ez a védelmi vonal is műszaki akadályokkal kezdődik. Az egyik első ilyen műszaki zárat az aknamezők jelentik, ahogy láttuk azt az Orihivnél hátrahagyott páncélosok esetében.
Ahol a műszaki akadályokon sikerül átkelni, ott lehet az orosz élőerőt, a védővonalakat ténylegesen megpróbálni áttörni, felszámolni, és végül településeket elfoglalni. A második nagyobb támadás ebben már ért el némi eredményt, de mélységben még nem sikerült az áttörés.
Csiki Varga úgy látja, ennek a sikere döntően attól függ, hogy az oroszok a mozgósított tartalékokkal mekkora ellenállást képesek kifejteni. Amennyiben az ukránoknak sikerülne őket megfutamítani, és kijutni a védelmi öv mögé (20–30 kilométeres távolságban), a jelenleg zajló felőrlő harcászat helyett az ukránok visszatérhetnek ahhoz a mozgékony, gépesített hadviseléshez, amelynek a tavaly őszi sikereiket köszönhetik.
Néhány modern, nyugati fegyver már odaveszett
A sikeres ellenoffenzívához Ukrajnának rengeteg eszközre van szüksége. Modern harckocsik, gyalogsági harcjárművek, tüzérség, csapatlégvédelem és logisztikai ellátás mellett egy nagy támadó művelethez elengedhetetlen lenne, hogy a levegőből is legyen támogatás. Az ukrán haderőnek ez a képessége egyelőre fájóan hiányzik: nem véletlenül lobbizik az ország vezetése hónapok óta korszerű, nyugati vadászgépekért.
Ennek hiányában az első napok tapasztalatai azok, hogy Ukrajna katonai veszteségei jelentősek. A CNN-nek két magas rangú amerikai tisztviselő beszélt arról, hogy nehézfegyverekben és katonákban is komoly veszteségeket szenved el az ukrán haderő, továbbá a vártnál komolyabb ellenállást fejtenek ki a megszállók.
A nyílt forrásokból dolgozó, holland Oryx csoport, amely az ukrajnai háború haditechnikai veszteségeiről gyűjt fényképes adatokat, eddig 16 elvesztett, amerikai gyártmányú Bradley gyalogsági harcjárműről és hat kilőtt vagy a harcmezőn hátrahagyott német harckocsikról adott jelentést. Ráadásul a Leopard 2-esek közül a legkorszerűbb, A6-os típusból is odaveszett három példány.
https://twitter.com/JulianRoepcke/status/1667490404567072770?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1667490404567072770%7Ctwgr%5E537f2be57ef094257651e078b01ad533a55cec25%7Ctwcon%5Es1_&ref_url=https%3A%2F%2Ftelex.hu%2Fkulfold%2F2023%2F06%2F13%2Forosz-ukran-haboru-tank-leopard-veszteseg-bradley-ellentamadas
Csiki Varga az ellentámadás eddigi tapasztalatai alapján úgy látja, hogy az orosz csapatlégvédelem hatékonyabb, mint az ukrán. Beszámolók szerint az oroszok úgy alkalmazzák a frontvonalban levő eszközöket, hogy indítanak egy rakétát, amire az ukrán légvédelemnek reagálni kell, ám ezzel együtt azt is kiprovokálják, hogy felfedjék a pozíciójukat. Ezután az oroszok megpróbálnak tüzérségi támadást indítani – az ukrán front mögött nagyjából tíz kilométerre levő – légvédelmi rendszerek ellen. Amennyiben az ukránok az előrehaladó csapatokhoz közelebb húzzák a légvédelmüket, akkor az oroszok mozgékony szárazföldi kommandókkal, tíz–húszfős egységekkel támadják az állásaikat.
A csapatlégvédelem általában nem egy járműből, hanem több elemből áll, egyebek mellett radarból, tűzvezető rendszerből, parancsnoki központból. Amennyiben ennek egy részét kiiktatják, úgy az egész rendszer működése ellehetetlenül. Az oroszok ezért támadják gyorsan mozgó, nem páncélozott eszközön (például quadon) könnyű fegyverzetű lövészkatonákkal a kimozgatott ukrán légvédelmet. Az elmúlt napokban ködös, esős volt az idő, amikor nem tudtak felszállni az orosz gépek. Ekkor tudott a legeredményesebben működni az ukrán hadsereg.
Az oroszoknak emellett repülőgépekből és helikopterekből is nagyobb mennyiség áll rendelkezésre, ám ezeket egyelőre óvatosan vetik be.
Mi várható egy sikeres áttörés esetén?
A jelenlegi műveletek jól láthatóan eltérnek a tavaly őszi ukrán ellentámadástól. Szeptemberben az ukránok Harkivban, a front legészakibb pontján meglepetésszerű támadást tudtak indítani, miután gyorsan tudtak jelentős területeket nyerni. A mostani helyzet Csiki Varga szerint sokkal inkább emlékeztet az őszi, második nagy ukrán területfoglalást megelőző harcokhoz. A déli fronton, Herszonban szintén nagyon sokáig gyűrték az oroszokat (maga az ellentámadás már tavaly augusztusban megkezdődött), majd novemberben eljutott arra a pontra, hogy az oroszok kivonultak.
A két visszavonulás között nagy különbség volt. Harkivban nem számítottak támadásra, ezért hamar összeomlott a front, míg Herszonban rendezett visszavonulás történt. Délen a Dnyeper felett átívelő három hidat, amelyek az orosz erők ellátását biztosították az ukránok hatékonyan tudták pusztítani a HIMARS-okkal, ezért az oroszok kénytelenek voltak kivonni a nyugati partról, Herszon városában állomásozó 20–30 ezer katonát a keleti partra. Ezzel együtt nem szenvedtek olyan nagyságrendű veszteségeket emberben és haditechnikában, ugyanakkor elveszítették az egyetlen megyeszékhelyet, melyet a háború bő egy éve alatt elfoglaltak.
Kérdés, hogy amennyiben megvalósul az ukrán áttörés, a harkivi vagy a herszoni visszavonulásra fog inkább hasonlítani az orosz csapatkivonás. Csiki Varga úgy látja:
Ennek a műveletnek sokkal nagyobb tétje van, és jobban fel is készült rá az orosz hadsereg, ráadásul Harkivban az ukránoknak nem kellett stratégiai mélységben kiépített védelmet feltörniük. A harkivihoz hasonló, dinamikus területszerzés szinte borítékolhatóan nem lesz, ahhoz mindenhol túlságosan kiépült az orosz védelem.
Amennyiben Makarivkában történik áttörés – ahol jelenleg súlyos harcok dúlnak –, az Csiki Varga szerint egy érdekes helyzetet eredményezhet. Ugyanis, ha az ukránok kijutnak a védővonalak mögötti térségbe, ebből az irányból rá tudnak fordulni délre Berdjanszk felé, délkeletre pedig akár Mariupolra is. Berdjanszknál a város körül vannak védő állások, Mariupolnál kevésbé. Annak ellenére, hogy tavaly májusban az ostrom során a kikötővárost porrá lőtték, Mariupol továbbra is stratégiai fontosságú: visszafoglalása esetén az ukránoknak újból ablak nyílna az Azovi-tengerre.
Csiki Varga úgy látja, kitörés esetén az orosz védekezést annak függvényében kéne megszervezni, hogy az ukránok milyen irányba építik tovább az ellentámadást. Szerinte orosz oldalról a legkellemetlenebb az lenne, ha az ukránoknak sikerülne kettévágniuk a földnyelvet.
Másik oldalról mindez azt is jelentené, hogy az ukránok benyomulnak két orosz hadcsoport, a Donbaszban, illetve a déli területeken (Herszonban és Zaporizzsjában) állomásozó erők közé. Ha az oroszok által kontrollált területen valamilyen éket tudnak verni az ukránok, az még mindig nem jelentene garanciát a sikerre, hiszen ezeket az erőket valamilyen formában fel is kéne számolni.
Kivéve abban az esetben, ha a teljes összeköttetést sikerül elvágnia az ukránoknak. Ekkor Oroszország csak a Krímbe tudná visszavonni a déli csapatokat, ami Csiki Varga szerint még mindig egy vállalható visszavonulás lehet, hiszen a félsziget megtámadása, visszafoglalása a mostani ukrán képességek, kapacitások ismeretében nem tekinthető reális célnak.
A Mariupol-Berdjanszk-Melitopol tengelyen áthaladó vasútvonal kulcsfontosságú az orosz csapatok ellátása szempontjából. Amíg ez az útvonal sértetlen, addig nemcsak a déli csapatok ellátása, de bizonyos mértékig az élőerő kimenekítése is biztosított.
Ha észak-déli irányban szűkíteni tudják az ukránok ennek a földsávnak a szélességét, akkor ez az ellátási útvonal már célba vehető tüzérséggel, a HIMARS-ok hatékonyan tudják pusztítani. Így az ellátás stabilitása, kiszámíthatósága jelentősen gyengülne
– magyarázta Csiki Varga, hozzátéve, az egyelőre nem világos, hogy a rétegzett védelem áttörése esetén az oroszok kiürítik-e a herszoni, zaporizzsjai területek nyugati felét. A Harkivban tapasztalt, fejvesztett menekülést az orosz katonai vezetés igyekszik elkerülni: a hírek szerint az ukrán ellentámadásra már több, csapatkivonásra vonatkozó forgatókönyvvel is készültek.
Ez a harc lesz a végső?
Ukrajna bő fél éve készül az ellentámadásra: aktívan gyűjtötték az eszközöket, az erőket, sokan kaptak kiképzést külföldön, a szövetséges államokban. Csiki Varga elmondta, erre a konkrét támadásra kilenc, nyugati nehézfegyverzettel és felszereléssel rendelkező, gépesített dandárt szereltek fel (egy dandár létszáma nagyjából 5000–5500 fő).
Az ellenoffenzívában résztvevő erőkön túl még három „friss” dandárja van tartalékban az ukránoknak, így összesen 50–60 ezer főnyi kapacitással rendelkeznek, ráadásul ezek a katonák mind nyugati kiképzést kaptak.
Még nagyon a támadás elején vagyunk, és egyelőre nem azt látjuk, hogy az ukránok nekirontottak az oroszoknak mindennel, amijük van. Egyelőre arról szólnak a hírek, hogy még mindig három dandárt használnak. A második három dandár szolgál tartalék gyanánt az áttörés eléréséhez. Ha át tudják törni a védelmi vonalakat, az a három dandár lenne az a gyors mozgékonyságú erő, mellyel a mélységi területbe be tudnak hatolni
– mondta Csiki Varga, aki szerint az ukrán haderő lépéskényszerben van, hiszen a támadó kapacitása jelentős részét be fogják vetni a nyári ellentámadás során.
Megjegyzi: a történeti bölcsesség az, hogy a támadó félnek 3:1-es arányú erőfölényt kell biztosítania, ha jó eséllyel akar területeket szerezni. Ez nem a teljes, ezer kilométeres frontszakaszra vonatkozik, hanem ott, ahol az áttörést megpróbálják kierőszakolni. A beépített terület, a városharc ebben külön kategória. Amennyiben az ukrán haderő felvonul Berdjanszk, Mariupol vagy Melitopol előtt, a városharc ennél nagyobb erőket is le tud kötni: akár 5:1, 10:1 arányban is. Ugyanezt láttuk akkor, amikor az ukránok védekeztek, például tavaly Szeverodonyecknél vagy idén Bahmutnál, melyet csak óriási veszteségek árán tudott tíz hónap után elfoglalni az orosz haderő.
A 2024-es év ebből a szempontból még messze van, ám jövőre az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is választást tartanak. Amennyiben idén nyáron nem hoz sikert a nagy támadó művelet, a Nyugatnak fel kell tennie magának a kérdést, képes-e, akar-e hasonló nagyságrendű haditechnikai támogatást nyújtani Ukrajnának (az Egyesült Államok az éves védelmi büdzsé 5–6 százalékával támogatja az ukránokat).
Ukrajnának a déli területeken kellene nagyot alakítania ahhoz, hogy jobb tárgyalási pozícióba kerülhessen. A legoptimálisabb az lenne, ha Herszon és Zaporizzsja megye egészét vissza tudnák foglalni. Ezek a területek értékesebbek Ukrajnának, mint a keleti, orosz ajkú Donyeck-medence, melynek nagy része 2014 óta oroszbarát szeparatisták kezében van. A Donbaszhoz sokkal kevésbé ragaszkodik a társadalmi tudat is
– magyarázta Csiki Varga. Megjegyezte: a tavaszi közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy az ukrán társadalom 97 százaléka meg van győződve róla, hogy megnyerik a háborút, azonban ha sikertelen ez a művelet, az valószínűleg a várakozásokat is mérsékelni fogja. Vélhetően nem fog többségi állásponttá válni a honvédő, nemzetmentő háború feladása, de a támogatók aránya valamelyest csökkenhet.
Nem biztos, hogy a közeljövőben véget ér ez a háború
Az oroszok élőerőben jelentősen megerősítették magukat. Szeptemberben csaknem 300 ezer főt mozgósítottak, közel kétszer annyit, mint amennyit az első hullámban, február 24-én a frontra küldtek, majd idén év elején arról döntöttek, hogy a jövőben 1,5 millióra emelik a hadsereg létszámát. Ez a szárazföldi erők legalább megduplázását jelenti.
A veszteségek az orosz oldalon is jelentősek: a téli offenzív műveletek során láthattuk, mennyire meggyengült az orosz haderő támadó potenciálja. Azonban Csiki Varga szerint ezt a lassú, felőrlő, helyi hadviselést addig fenntarthatják, amíg Donyeck és Luhanszk megye egészét ellenőrzésük alá nem vonják. Tavaly július óta Luhanszk megye csaknem egészét, Donyeck megyének pedig több mint hatvan százalékát birtokolják.
A most kezdődött ukrán ellentámadás eredményétől függetlenül is fél–egy évig még láthatunk egy helyi szinten magas, de a háború egészét tekintve alacsony intenzitású hadviselést, melynek annyi a célja, mint amit Bahmutnál láttunk. Házról házra, utcáról utcára felőrlik az ukrán védelmet, kiszorítják őket, és amikor eljön az ideje, elfoglalják a területet, bármikor is legyen az
– értékelt Csiki Varga.
Hozzátette: az orosz politikai célok elérése is távolinak tűnik. Októberben – az illegitim népszavazások után – a duma elfogadta négy ukrán megye annexióját: formálisan Zaporizzsja, Herszon, Donyeck és Luhanszk már az orosz közigazgatás része annak ellenére, hogy e területek egy jelentős részét nem tartják megszállva, és vélhetően nem is fogják. Ehhez Herszon megye nyugati felét is be kéne venni, melyet épp most árasztott el Dnyeper a kahovkai gát felrobbantása után.
Csiki Varga szerint benne van a pakliban, hogy az ukrajnai háború hosszú távon egy elhúzódó, alacsony intenzitású konfliktussá alakul.
A Putyin-rendszer sokkal inkább érdekelt abban, hogy fenntartsa ezt a háborút, egyszerűen azért, mert idáig nem sikerült olyan eredményt elérniük, amit büszkén fel tudnának mutatni. Ráadásul az ukrajnai háborút egzisztenciális konfliktussá nagyították a NATO-val és a Nyugattal. Ha valóban erről lenne szó, akkor ezt a problémát nem oldották meg. Ukrajna katonai erejét sem semmisítették meg, kormányváltás nem volt, a négy megyét nem foglalták el, tehát mi lenne az az eredmény, amire azt mondanák, hogy befejezzük ezt a háborút?
A 2014 utáni helyzet alakulhat ki ismét: létrejön Ukrajna és Oroszország között egy demarkációs vonal, csak ezúttal egy hosszabb szakaszon. Csiki Varga elképzelhetőnek tartja, hogy még csak tűzszünet vagy fegyverszünet sem lesz, miközben ezt a kontaktvonalat időnként harcérintkezések formálják. Ha a jövőben Oroszország pótolni tudja a szárazföldi erők veszteségeit, ismét megpróbálhat újabb területeket szerezni, a másik oldalról pedig Ukrajna nyugati támogatásának kulcseleme lehet, hogy a NATO hosszú távon hogyan tud az országból olyan „sündisznót” faragni, mely képes megálljt parancsolni az orosz birodalmi törekvéseknek.
