Huszonöt év börtönbüntetésre ítélték Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki aktivistát lényegében azért, mert bírálta az Ukrajna elleni inváziót. Árulás, az orosz hadseregről szóló hamis információk terjesztése és egy nemkívánatos szervezettel való kapcsolata miatt mondták ki bűnösnek. Nem a 41 éves férfi az első, akit azért ítélnek el, mert kritizálja Vlagyimir Putyin orosz elnököt, a Kremlt vagy az ellenvéleményekkel szembeni kormányzati fellépést – körülbelül 500 ember ülhet jelenleg börtönben ilyen okokból –, de a hasonló mértékű büntetés nagyon ritka. Még Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt sem ítélték ilyen hosszú börtönre (előbb 2,5 majd egy másik eljárásban 9 évet kapott), és gyilkosságért is adtak már enyhébb büntetést.
Az ügyészség a lehető legsúlyosabb ítélet kiszabását kérte, a per végén a bíróság a vádindítvánnyal megegyező döntést hozott, miközben az orosz igazságszolgáltatás hírhedt az elhúzódó eljárásokról. Kara-Murza az utolsó szó jogán kijelentette:
Kitartok minden egyes kimondott szavam mellett… Nemhogy nem bánom őket, még büszke is vagyok rájuk.
Az ítélet szerint a 25 évet egy szigorúan őrzött büntetőtelepen kell letöltenie az egyébként már most is egészségi problémákkal küzdő aktivistának. Kara-Murza őrizetbe vétele óta 17 kilót fogyott és súlyosbodtak idegproblémái is. A férfit korábban többször is megmérgezték, ami miatt most is zsibbadnak végtagjai. Márciusban kórházba is kellett szállítani, ahol súlyos polineuropátiát, egyfajta idegkárosodást diagnosztizáltak nála.
Mindezek ellenére egészen optimistán nyilatkozott: „Tudom, hogy eljön az a nap, amikor az országunkat elborító sötét fellegek feloszlanak. Társadalmunknak felnyílik a szeme és megborzong, amikor rájön, milyen bűncselekményeket követtek el a nevében”.
Kommentek
„Az árulók azt kapják, amit megérdemelnek” – közölte hétfőn az orosz külügyminisztérium az ítéletre reagálva. A tárgyalóterembe csak az állami média néhány újságíróját, valamint a vádlott anyját és ügyvédjét engedték be, a többi riporter egy másik teremben zsúfolódott össze, ahol monitoron követhették az eseményeket.
Az ítélethirdetés után a vádlott egyik ügyvédje, Marija Eiszmont azt mondta, „rémisztő” a bírósági döntés,
amikor [Kara-Murza] meghallotta, hogy 25 év, azt mondta, »még nőtt is az önbecsülésem, mert azt jelenti, hogy mindent jól csináltam«.
Az ítélet egyelőre nem jogerős, a védelem ugyanis jelezte, hogy fellebbez.
A korábban szintén megmérgezett Navalnij a börtönből azt üzente, kiáll Kara-Murza mellett, akinek a büntetése „törvénytelen, arcátlan és egyszerűen fasiszta”, illetve bosszú, amiért „nem halt meg időben”. Az ellenzéki vezető ezzel arra utalt, hogy Kara-Murza két, feltételezhetően az orosz hatóságok által elkövetett mérgezést is túlélt.
„Negyed évszázad. Ez egy csillagos ötös a sok éves munkád során tanúsított bátorságodért, következetességedért és őszinteségedért. Örökké büszke leszek rád, kedvesem, mindig veled leszek” – idézte felesége, Jevgenyija Kara-Murza Twitter-bejegyzését a CNN, amely tavaly órákkal a férfi letartóztatása előtt interjúvolta meg az aktivistát, aki akkor arról beszélt, hogy Putyin a „gyilkosok rezsimjét” vezeti.
Eredetileg azért vették őrizetbe, mert nem engedelmeskedett a rendőri felszólításnak egy háborúellenes tüntetésen, később viszont súlyosabb vádakat is megfogalmaztak ellene. Ezek alapja – egyebek mellett – egy amerikai politikusokhoz intézett beszéde volt, amiben azt állította, hogy Oroszország háborús bűnöket követ el Ukrajnában, kazettás bombákat dobnak lakóépületekre és „szülészeteket, iskolákat bombáznak”. Ezeket az állításokat független nemzetközi vizsgálatok is dokumentálták, de az orosz nyomozók hamisnak minősítették a vádakat arra hivatkozva, hogy az orosz védelmi minisztérium „nem engedélyezte tiltott háborús eszközök alkalmazását”, és a civil lakosság nem célpont.
Kara-Murza az ítélethirdetés előtt elmondott beszédében kifejtette, hogy az ellene indított eljárás az 1930-as évek sztálini kirakatpereire emlékezteti.
Csak egyvalami miatt hibáztatom magam, hogy nem sikerült eléggé meggyőznöm honfitársaimat és a demokratikus országok politikusait arról a veszélyről, amit a jelenlegi Kreml-rezsim jelent Oroszország és a világ számára.
Az ítéletet széles körben bírálták, a brit állampolgársággal is rendelkező Kara-Murza miatt London bekérette az orosz nagykövetet, és a felelősségre vonását ígérte azoknak, akik részt vettek az ellene folyó eljárásban. A moszkvai brit nagykövet az aktivista azonnali szabadon bocsátását követelte.
Nagy-Britannia a perben elnöklő bírót, Szergej Podoprigorovot már korábban szankciós listára vette az emberi jogok megsértésében betöltött szerepe miatt, az USA pedig már 2012-ben megtette ezt a lépést. James Cleverly brit külügyminiszter szerint „aggasztó, hogy Oroszország nem elkötelezett az emberi jogok és a szólásszabadság védelme iránt”, amire az orosz külügy azt válaszolta, hogy ezt nem tudják máshogy értelmezni, mint „a belügyeikbe való közvetlen beavatkozást”.
Az ítéletet az ENSZ, az EU és az Egyesült Államok is bírálta, utóbbi Kara-Murzát „az orosz kormány eszkalálódó elnyomó hadjáratának újabb célpontjaként” azonosította, és márciusban szankciókat léptettek életbe azok ellen, akik részt vettek a büntetőeljárásban. A nonprofit emberi jogi szervezet, a Human Rights Watch szerint az ítélet „az igazság kifigurázása”, és az aktivista azonnali szabadon bocsátását követelte.
Nem esik messze az alma a fájától
Vlagyimir Kara-Murza családjának története előrevetítette, hogy milyen sors várhat a férfira. A Meduza orosz hírportál szerint két dédapját kémként és „a nép ellenségeként” végezték ki a sztálini tisztogatások során, nagyapját pedig 1937-ben letartóztatták, a gulágon töltötte a büntetését.
Apja, idősebb Vlagyimir Kara-Murza egyetemista volt, amikor majdnem kiutasították az országból azt követően, hogy elcsúfította Leonyid Brezsnyev több portréját. Történelmet tanult, iskolában azonban nem taníthatott, mivel a szovjet rezsimmel szemben határozta meg magát, és nem akart állami foglalkoztatott lenni. Később az államtól független tévécsatornák hírműsorainak egyik legismertebb vezetője lett, a 2000-es évek elejétől folyamatosan küzdött kollégáival a fennmaradásért, különböző eszközökkel több csatornát is megszüntettek alóla. 59 évesen hunyt el.
1981-ben született fia tizenévesként Nagy-Britanniába költözött anyjával, ahol állampolgárságot is kapott, majd a Cambridge Egyetemre járt. Újságíróként kezdett dolgozni, aztán tanácsadója lett közeli barátjának, Borisz Nyemcovnak, egy másik híres orosz ellenzékinek, akit 2015-ben Moszkvában egy Kremlhöz közeli hídon lőttek agyon.
A Mihail Hodorkovszkij által alapított Open Russia társvezetőjeként is tevékenykedő, valamint számos nagy befolyással bíró nyugati lap, így a Washington Postban publikáló Kara-Murza részt vett az amerikai Magnyitszkij-törvény elfogadtatásában is. A jogszabályt még 2012-ben hozták létre azért, hogy az emberi jogok oroszországi megsértőit, törvényhozókat, üzletembereket szankcionálni tudjanak, befagyaszthassák vagyonukat, megtagadhassák más országba való belépésüket. Mivel Szergej Podoprigorov az elsők között került fel a szankcionáltak listájára, a bírósági eljárásban való szerepvállalása finoman szólva is felveti az összeférhetetlenség gyanúját. (A törvény névadója Szergej Magnyitszkij adótanácsadó, aki fellebbentette a fátylat egyes orosz tisztségviselők korrupciós ügyleteiről, később azonban ellene indult büntetőeljárás, letartóztatásban volt, amikor életét vesztette.)
Kara-Murza különösen jó kapcsolatot ápolt az arizonai törvényhozókkal – az ottani parlament előtt beszélt tavaly az oroszok katonai visszaéléseiről is –, különösen a republikánus elnökjelölt John McCainnel, akivel együttműködött a Magnyitszkij-törvény létrehozásában, és akinek a temetésén koporsóvivő volt.
Kétszer – 2015-ben, pár hónappal Nyemcov meggyilkolása után és 2017-ben – is megpróbálták megmérgezni, kómába is esett, kezelésre családjával az Egyesült Államokba költözött. Később visszatért Oroszországba és annak ellenére sem hagyta el az országot, hogy az Ukrajna elleni invázió kezdete óta a Kreml még szigorúbban lép fel azokkal szemben, akik kritikával merik illetni – a legtöbb még szabadlábon levő prominens ellenzéki el is hagyta az országot.
Szeretem és utálom ezt a férfit az elképesztő becsületességéért. Meg akarja mutatni, hogy nem kell félned, ha a gonosszal találod magad szembe, és mélyen tisztelem és csodálom őt ezért. És meg is tudnám ölni miatta!
– nyilatkozta felesége a BBC-nek. Sem ő, sem három gyereke nem beszélhetett vele tavaly áprilisa óta, mondta a nő a brit LBC rádióállomásnak. Állítólag azért tagadták meg ezt az orosz hatóságok, mert „a gyerekei az Egyesült Államokban élnek, és attól tartanak, bizonyos titkos információk, bizonyos államtitkok valahogy kiszivárognak”.
Nem túl fényes jövő
Az ellenzéki aktivistát ismerő, Londonban élő disszidens Vlagyimir Asurkov azt állította a EUObservernek, hogy Kara-Murzának nem kell leülnie a 25 évet, hiszen büntetése letelte előtt összeomlik az őt börtönbe küldő rendszer, és noha az elítélt is optimista, többen féltik őt, egészsége és a börtönökben tapasztalható körülmények miatt.
„A börtönkörülmények lassan meg fogják őt ölni” – nyilatkozta szintén az EUObsevernek barátja, a brit emberi jogi aktivista, Bill Browder. A Washington Post egy hétfői rendezvényén a felesége ezzel kapcsolatban azt mondta:
A börtönbüntetés hosszú éveit egyfajta halálbüntetésnek lehet nevezni.
Ezt a véleményt osztja a litván EP-képviselő, családi barát Petras Austrevicius is, aki szerint az egyetlen megoldás, ha fogolycserével a Nyugat kiszabadítja Kara-Murzát az oroszországi fogságból.
Austrevicius EP-s képviselőtársaival – és az ügy miatt tíz embert szankciókkal sújtó Lettországgal – felszólította az EU-t, hogy vezessen be korlátozásokat a kirakatperben érintett 28 orosz állampolgár ellen. Ugyanakkor – mondta a litván képviselő – ettől még Putyin tovább halad a sztálini terror felé.
Oroszország nagyon sötét idők elé néz.
