Múlt csütörtökön valami furcsa dolog játszódott le az EU tagországok vezetőinek találkozóján Brüsszelben. Olaf Scholz német kancellár megdorgálta partnereit, amiért azok nem tolakodnak újabb harckocsik felajánlásával segíteni Ukrajnának.
Az Ukrajnát fegyverrel támogató országok legutóbbi koordinációs értekezlete január 20-án volt. Ahogy közeledtünk ahhoz a naphoz, egyre inkább záporoztak Berlinre a nyomásgyakorló megnyilatkozások, szinte minden irányból. Washington és Varsó mellett nyugati szakértők hada és a sajtó egyöntetűen követelte, hogy Berlin lépjen át saját árnyékán, és a hónapok óta tartó óvatoskodás után „engedje szabadon a Leopardokat”.
A nagy médiazajban úgy tűnt, akár egy tucatnyi ország is hajlandó lenne a saját Leopard harckocsijaiból felajánlani kisebb nagyobb mennyiséget. A szakértők elsősorban a lengyel, finn, norvég, kanadai, portugál, spanyol, német, dán és holland „tankkoalícióban” gondolkodtak. Hivatalos vagy félhivatalos megnyilvánulások mindegyik országból érkeztek, úgy tűnt, hogy egyedül Berlin és a teszetosza szociáldemokrata kancellár az akadálya annak, hogy az ukrán hadsereg tavaszra készen álljon az újabb orosz hadjárat megfékezésére.
Mivel a gyártó engedélye nélkül a többi felhasználó sem küldhetett tankot, a németek megkerülhetetlenek voltak, bár az is igaz, hogy a lengyel vezetés a januári ramsteini találkozó előtt már azzal fenyegetőzött, hogy – példátlan módon – Berlin hozzájárulása nélkül biztosít harckocsikat saját Leopardjaiból Kijevnek.
Hogy hány harckocsira van szüksége az ukránoknak, arról több szám is kering. Hivatalosan két harckocsi zászlóaljat kértek (88 tank), de az ukrán hadsereg főparancsnoka, Valerij Zsaluzsnij egy decemberi Economist interjúban 300 darabról beszélt.
Ramsteinben nem következett be áttörés, a németek tartották magukat ahhoz, hogy csak akkor adnak Leopardokat, ha az amerikaiak is adnak a saját Abrams harckocsijaikból Ukrajnának. Pár nappal később aztán jött a hír, Berlin és Washington megegyezett, mindketten készek tankok átadására, a koalíció tehát szállíthatja a beígért harckocsikat.
Berlin első körben 14, a Bundeswehr által használt 2A6 verziót ajánlott fel, ami a működőképes állomány körülbelül 10 százaléka. A lengyel vezetés másik 14 harckocsit ajánlott fel a német bejelentés után, de aztán kiderült, hogy azokat nem tudja azonnal szállítani, mert hiányoznak bizonyos alkatrészek, amelyeket Németországból kell pótolni.
És a többiek?
Ottawa 4 harckocsit ajánlott fel, és ezeket már meg is kezdte leszállítani Lengyelországba. Portugália, amely papíron 37 darabbal rendelkezik, már csak három darab átadásáról beszél (ez kevesebb, mint amit eredetileg ígértek). Finnország, Svédország, Dánia és Hollandia, ahonnan a szakértők, illetve a politikusok jelentős számú felajánlást reméltek, egyelőre hallgat. A helyzet kettősségét mutatja, hogy – szemben Németországgal – jelenleg egyetlen vonakodó kormányt sem ért heves sajtótámadás a hezitálásuk miatt.
Lehetne arra is hivatkozni, hogy idő kell, amíg a nemzeti kormányok kidolgozzák a felajánlásuk részleteit, de ezt akár már meg is tehették volna az elmúlt hónapokban. Ilyen jellegű előkészületekre utaltak annak idején azok a sajtóhírek is, miszerint Varsó „Leopard-koalíciót” szervez, hogy a német döntés esetén meglegyenek az előkészületek.
Egyelőre nem tudjuk, hogy lesz e nagy orosz támadás. Az ukrán vezetés folyamatosan ezt sulykolja, egyes szakértők szerint pedig már valójában el is kezdődött az offenzíva. Márpedig az egész Leopard-kérdésnek ez az offenzíva volt a fókuszpontja, a nyugati narratíva szerint ezért kell mielőbb és pont tankokat küldeni Ukrajnának. Február közepén viszont úgy tűnik, a márciusra várt nagy orosz hadmozdulatokra nem lesz két zászlóaljnyi modern Leopard 2-es harckocsi a fronton, hogy feltartóztassa a támadókat.
Berlini szemszögéből viszont az elmúlt hónapok eseményeinek lehet egy olyan olvasata, hogy behúzták őket a csőbe. A széles európai Leopard-koalíció helyett úgy tűnik, hogy csak német és pár kanadai harckocsi fog szembenézni az oroszokkal, és ez a két ország lehet az, amelyik ezért a lépéséért kénytelen lesz szembenézni Moszkva haragjával. A Leopard-koalíciónak épp az lett volna az értelme, hogy szétterítse a felelősséget, minél több a résztvevő, annál inkább. De Berlin egyelőre magára maradt egy olyan szituációban, amit minden áron el akart kerülni.
A német vállalás óta felerősödtek azok a hírek is, hogy a Leopard 2-esek valamelyik alverziója helyett Leopard 1-seket adjon a Nyugat. Az egybeesés több mint véletlenszerű, 90-100 darab régebbi harckocsiról beszélnek, ez pont annyi, amennyi a tavaszi orosz offenzívára kértek az ukránok. Másfelől a németek mellett Dánia és Hollandia is részt venne a finanszírozásban, két olyan ország, amely korábban Leopard 2-esek átadását vetette fel.
Márciusra kitisztulhat a kép, látni fogjuk, hogy ki az, aki csak ígért, és ki fog valóban szállítani a modern harckocsikból. Addig is Kijevnek be kell majd érnie a régebbi típussal, amelynek a 105 mm-es lövege ugyan alulmúlja a szemben álló orosz harckocsik fegyvereit (és a frontpáncélzatukkal szemben is gyenge), de elektronikája, tűzvezető rendszere és mozgékonysága bőven az oroszok képességei felett van. Az már csak az ukránokon fog múlni, hogy mit tudnak kihozni majd ebből.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.
