Az orosz központi bank adatai szerint Oroszország gazdasága szeptember végére jelentősen lassult, erről a pénzintézet kormányzóhelyettese, Alekszej Zabotkin beszélt október közepén. Szerinte a 300 ezer mozgósított katonának utalt kifizetések ugyanakkor enyhíthetik a fogyasztás visszaesését.
Egymillió férfi esett ki az orosz nemzetgazdaságból
A fogyasztás visszaesése – erről persze a bankvezér-helyettes nem beszélt – a háborúba küldött, ott meghalt, megsebesült, eltűnt, fogságba esett emberek hiányán túl immár az ősszel mobilizált tartalékosok és újoncok, illetve az Oroszországból elmenekült százezrek kieső vásárlásait jelenti. Ezeket az adatokat nehéz összesíteni, hatásuk pedig hosszú távú, de ha a részadatokat összeadjuk, akkor körülbelül egymillió „hadra fogható” és így a munkaerőpiacon is aktív férfiról van szó, ami már Oroszországban sem elhanyagolható – bár az emberi tényező nem úgy tűnik, hogy különösebben megérintené Vlagyimir Putyin gondolkodását az utóbbi időben.
Pedig ez nem volt mindig jellemző az egyre inkább autokrata pózba merevedő orosz vezetőre: uralma elején jelentősen javultak az oroszok megélhetési viszonyai. Az orosz gazdaság különösen dinamikusan nőtt 2000 és 2008 között, azaz Putyin elnökké választása és a világgazdasági válság kitörése között. Akkor átlagosan évi 7 százalék volt a GDP-növekedés. Ezután azonban visszaesés következett, majd egy rövidebb fellendülés után, 2012-től lassulva, átlagosan egy százalék körül növekedett Oroszország gazdasága – idézte fel a 24.hu-nak Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) főmunkatársa.
Valójában 2014 óta, amikor a Krím bekebelezése miatt beindultak a szankciók Oroszországgal szemben, már egy lemaradó, leszakadó gazdaság volt az orosz, melynek fejlődése nem érte el a világgazdasági átlagot, de az emberek ezt az 1990-es évek összeomlásához képest még mindig pozitívan értékelhették.
Hetvenmillió ember került ki a kilencvenes évek mélyszegénységéből
Putyin több mint húszéves regnálása alatt összességében körülbelül 70 millió ember kezdett határozottan jobban élni. Ők azok, akik kikerültek a mélyszegénységből, és ők alkották a putyini hatalom fő bázisát is, ahogyan ezt korábban Csiki Varga Tamás, a szintén az SVKI-ben dolgozó tudományos főmunkatárs mondta a 24.hu-nak. Ez tehát azt jelenti, hogy majdnem a lakosság fele jobban élt, mint az 1990-es évek gazdasági összeomlása idején. Tegyük hozzá: 1993-ban 874 százalékos volt az infláció, és Putyin hatalomra kerülése előtt, 1999-ben is még 86 százalékot tett ki az általános drágulás. Ennél még az idei, „háborús” infláció (amelynek csúcsa 2022 tavaszán 18 százalék körüli volt) is sokkal kedvezőbb.
Ettől függetlenül, az Ukrajna ellen február 24-én indított invázió újabb és újabb hullámokban sújtja az orosz gazdaságot. Hozzá kell tenni: Moszkva a hadihelyzetről teljesen megbízhatatlan adatokat közöl, ezért a gazdaságról szóló statisztikákat is óvatosan kell kezelni. Ám néha még a szépítgetésre sem vesztegetik az időt: a gazdasági adatok nagy része nem is nyilvános jelenleg. A Roszsztat, az orosz statisztikai hivatal oldalán a semmitmondó közlemények között csak elvétve találni érdemi információt.
Gazdasági mozgósítás Oroszországban
Az orosz gazdaság csak most kezd szembesülni igazán a háború középtávú hatásaival. Putyin az első hírek szerint csak az Ukrajnában megszállt területekre (négy megyére) hirdetett ki ugyan hadiállapotot október 19-én, de ma már egyértelmű, hogy az egész orosz gazdaságot érintik a különleges intézkedések. A négy megyében már korábban is leírhatatlan állapotok uralkodtak, vagyis az orosz elnök rendelete csak formalitás a megszállt területeken. Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó a Washington Post szerint a hadiállapotról szóló orosz rendeletet úgy minősítette, hogy az törvényesíteni akarja az orosz fosztogatást e megyékben.
Herszon, Zaporizzsja, Donyeck és Luhanszk térségéről van szó, de a világ túlnyomó többsége el sem ismeri itt Oroszország fennhatóságát, és a négy megye egészét nem ellenőrzi még katonailag sem Moszkva, így a rendelet az ukránok által uralt részeken végképp értelmetlen.
Gazdasági szempontból fontosabb, hogy immár az egész ország valamilyen szinten hadiállapotba került, hiába nem győzi hangoztatni az Orbán-kormány, hogy Oroszországot kevésbé sújtják az ellene elrendelt szankciók, mint a nyugati államokat. Az orosz elnök rendelete értelmében Mihail Misusztyin kormányfő egy Koordinációs Tanács élén állva fogja össze az egész ország háborús erőfeszítéseit. Az elnöki rendelet például tartalmazza nyolc, Ukrajnával szomszédos orosz régió (így a 2014-ben bekebelezett Krím-félsziget) „gazdasági mobilizációját”, a háborús célok elérésére. Ezekben a térségekben az emberek szabad mozgását is korlátozni lehet. Putyin felhatalmazta továbbá az ország több mint nyolcvan régiójának kormányzóit a kritikus infrastruktúra védelmét szolgáló intézkedésekre, a közrend fenntartására és a háborút szolgáló termelés fokozására.
Mark Galeotti, az ismert brit Oroszország-szakértő szerint a rendelet – változó szinten ugyan, de – az egész államot hadiállapotba helyezte, bizonyos vészhelyzeti szabályozás ugyanis az ország minden területén érvénybe lép. A regionális kormányzók döntésén múlik, hogy miként és mennyire élnek a most kapott, az eddiginél sokkal jobban kiterjesztett jogköreikkel.
Bár elvben a különleges intézkedések a főváros környékét az átlagnál jobban érinthetik, Szergej Szobjanyin, Moszkva polgármestere azt mondta, nem fog élni a bővebb jogkörökkel. Hogy a megszállt Ukrajnában mi lesz, azt viszont a herszoni kormányzó kijelentése mutatja: ő azonnal átadta jogköreit a hadseregnek, vagyis tényleg csak legalizálták a katonai megszállást az oroszok arrafelé.
Emellett a kiutazási szabályokon is szigorított a Kreml, ami nem véletlen, hiszen óriási tömegek kezdték elhagyni Oroszországot a lakosságot egyre jobban sújtó intézkedések és a sorozások felgyorsulása miatt.
A mozgósítás és a menekülés hatásai is érezhetők
A néhány hete elrendelt, 300 ezer embert érintő mozgósítás az orosz GDP 0,6-0,8 százalékát faraghatja le – szakértői becslések szerint, melyeket Deák András idézett a 24.hu-nak.
A sorozás óriási feszültséget keltett. A tanárok jelentős részének mentességet adtak, vagy utólag hazaengedték őket, mert az orosz oktatás helyzete már korábban sem tette volna lehetővé a munkaerőhiány miatt, hogy a meglévő kevés pedagógust a frontra küldjék. Az orvosok pedig már korábban kivételezett helyzetben voltak.
A kényszersorozásnál is nagyobb hatása lehet annak, hogy több százezren hagyták el az országot, ami a mozgósításnál nagyobb GDP-csökkenést is előidézhet Deák szerint. Csak Kazahsztánba állítólag 200 ezren menekültek, és összesen félmillióan hagyhatták el becslések szerint az országot a mozgósítás óta. Ettől a GDP nem azonnal fog visszaesni, de nyilvánvaló, hogy érzékeny veszteségeket szenved Oroszország. Akik ugyanis a mozgósítás elől külföldre igyekeznek, feltehetően az átlagosnál képzettebbek, jobban fizetett szakmákban dolgoznak és több nyelven beszélnek – mondja az SVKI főmunkatársa.
Az orosz gazdaság gyengeségét mutatja, hogy a 145 milliós ország csak valamivel több, mint kétszer annyi GDP-t termel (nagyjából 1700 milliárd dollárt), mint a nyolcmilliós Svájc (800 milliárd dollár). Egyébként a Világbank oldalán található összehasonlításból az látszik, hogy Putyin hatalomra kerülésekor, 2000-ben Svájc még egy kicsivel többet termelt, mint Oroszország, tehát tényleg romjaiból éledt újjá a Szovjetunió legerősebb utódállama, amely húsz év alatt volt képes arra, hogy legalább kétszer annyi terméket állítson elő, mint a nála 18-szor kisebb lélekszámú alpesi ország. (Folyó áron, amerikai dollárban számítva.)
Az orosz jegybank jól teljesített
Az orosz gazdaság tehát nem túl erős, ugyanakkor a február 24-én Putyin által megindított háborúban az orosz központi bank nem szerepelt rosszul. Az invázió kezdetén, amikor a rubel árfolyama 30 százalékot zuhant, és történelmi mélypontra jutott a dollárral szemben, a jegybank 20 százalékkal megemelte az alapkamatot, majd tőkepiaci korlátozásokat is bevezetett, így az Al-Jazeera elemzője, Dimitri Simes Jr. szerint a rubel azóta már visszanyerte korábbi erejét, és az egyik legjobban teljesítő devizának bizonyult 2022-ben, legalábbis az őszi adatösszesítésig.
Azóta hatszor csökkenthette is a kamatot az orosz központi bank, ami jelenleg 7,5 százalékon, a válság előtti szinten áll. Az infláció is hatalmasat ugrott február-március környékén, de azt szintén sikerült megfékezni. Persze az általános drágulás így is nagyobb lesz, mint ahogyan azt a háború előtt tervezték. Négy százalék helyett végeredményben 11-13 százalék lehet az év végén. (A tavasszal még 18 százalékot közelítő infláció augusztusra 14,9 százalékra csökkent.)
Ugyanakkor a termelés visszaesése a központi bank kormányzóhelyettese szerint a jövő év első felében még mindig éreztetni fogja a hatását, bár a jegybank kicsit javította a GDP-csökkenésre vonatkozó idei várakozásait: 4-6 százalékkal eshet vissza az orosz bruttó hazai termék előállítása. A friss statisztikák szerint a GDP „csak” négy százalékkal esett vissza az idei második negyedévben, de a tavalyihoz képest (akkor még 10 százalék fölötti volt a bővülés) 14,6 százalékpontos a csökkenés. Vagyis nem tett jót a háború az orosz gazdaságnak: a GDP 2018-as szintre zuhant.
A makrogazdaság tehát mégsem áll annyira jól, mint azt a relatíve „kedvező” GDP-visszaesés mutatja. Ha a „gördülő” GDP-számításokat nézzük, akkor összességében, a jövő évi kifutással együtt
Igaz, ebből az idén lehet, hogy tényleg csak 4-6 százalék látszik majd a statisztikákban.
Az oroszok és nem az oroszellenes szankciók drágítják az élelmiszereket
Említettük, hogy az inflációt sikerült megfékeznie az OKB-nak. Éppen ezért érdemes az orosz élelmiszerárakat összehasonlítani a rekordokat döntő magyar inflációval. Az „orosz” kenyér 16 százalékkal drágult idén, míg nálunk augusztusig 66 százalékkal nőtt az ár. Magyarország egyébként vezeti az EU élelmiszerdrágulási ranglistáját, ami különösen lelombozó egy jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országban. A tejtermékeknél 50-60, a péksüteményeknél pedig 70-80 százalékos emelkedést jelentett ez. Közben Oroszországban a legnagyobb drágulás a cukor esetében volt: 45 százalékos.
Nem véletlen, hogy a magyar kormánypropaganda az eddigi háborús infláció helyett ma már szankciós inflációról beszél, jóllehet a magyar mezőgazdaságra nem az európai szankciók hatnak, hanem az, hogy Oroszország igyekszik ellehetetleníteni az ukrán agrárexportot, illetve a Kreml korlátozta az orosz műtrágya kivitelét.
Oroszország a kálium-karbonát, nitrogén és foszfát alapú műtrágyák tekintetében a világtermelés 13 százalékát adja. Vagyis bár az orosz gazdaság által előállított GDP értéke nem túl nagy, mégis olyan energiahordozókat és alapanyagokat termelnek ki, illetve gyártanak, amelyek meghatározzák Európa és részben a világ gazdaságának működését. Így a kőolaj, a földgáz, a szén, a műtrágya, a gabona alapesetben nem kellene, hogy megbénítsa a globális kereskedelmet, de éppen háborús helyzetben derült ki, hogy Oroszország stratégiai fegyverként tudja ezeket használni.
Továbbá Oroszország – még jóval a szankciók előtt cselekedve – bő egy éve drágítja a földgázt, ami egyrészt az agrártermelést teszi veszteségesebbé ott, ahol orosz gázt használnak fel, másrészt a nitrogénműtrágyák előállításának fő alapanyaga is ez az energiatermelésre is használható ásványkincs.
Európa szankciói már csak azért sem járulhatnak hozzá döntően a termékek drágulásához Magyarországon, mert a makrogazdaságot érintő büntetőintézkedések nagy része még életbe sem lépett, vagy nem gyakorolt még annyi ideje hatást, hogy ez érzékelhető lenne az árakban.
Mi lesz hosszabb távon az orosz gazdasággal?
Ami a hosszú távú hatásokat illeti, Oroszországtól nem várhatunk túl sok adatot, az amerikai pénzügyminiszter, Janet Yellen viszont annál közlékenyebb. Szerinte Oroszország a háborús évekre meggyengíti a saját gazdaságát, a szankciók miatt idén és jövőre is zsugorodni fog az orosz gazdaság. Yellen szerint Oroszország számos befektetést elvesztett, nagyon sok magáncég elhagyta az országot, és ezek nem valószínű, hogy visszatérnének.
1200 külföldi vállalat hagyta el vagy korlátozta a tevékenységét Oroszországban, az Ukrajna elleni agresszió elindítása óta; a legnagyobb távozók között van az Apple, a McDonald’s, az IKEA, a Visa és a MasterCard.
Dimitri Simes azzal érvel, hogy éppen az orosz átlagemberek számára nehezült meg az élet sok területen a szankciók miatt. A külföldi pénzutalások váltak bonyolultabbá vagy lehetetlenné, a legújabb mobiltelefonokhoz és farmerekhez való hozzájutás lett macerásabb, vagy éppen a külföldi utazások szervezése. A legtöbb orosz bankot kizárták a SWIFT átutalási-fizetési rendszerből, az orosz hajók és repülőgépek kikötése, landolása is korlátozott, továbbá bizonyos fejlett technológiákat sem lehet immár Oroszországba exportálni.
A CNBC szerint az európai olajbojkott tovább fogja rontani az orosz gazdaság helyzetét, hiszen a GDP harmadát teszi ki az energiaszektor, és a költségvetési bevételek fele, illetve az export hatvan százaléka függ ettől a szférától.
Közben fontos megemlíteni, hogy az orosz gázexport ötödére csökkent ugyan az idén az EU-ba, de mivel körülbelül tízszer drágábban adja Moszkva a gázt, így végülis több bevételhez jut, mintha az eredeti szinten szállítana az uniónak. Az orosz TASZSZ hírügynökség és a központi bank szerint az orosz külkereskedelmi többlet 2,2-szeresére ugrott a tavalyi hasonló időszakhoz képest az idén január és szeptember között, és 238 milliárd dollárt tett ki. Közben a folyó fizetési mérleg többlete 123-ről 198 milliárdra ugrott.
Deák András György szerint tehát nőttek az orosz valuta- és devizatartalékok, de ezt a megnövekedett pénzállományt a Kreml nehezen tudja elkölteni, legalábbis a hivatalos statisztikák szerint. A brüsszeli Bruegel Intézet elemzése szerint pedig mindez nem az orosz gazdaság erejét mutatja, hanem egyrészt az energiahordozók áremelkedésének köszönhető, másrészt annak, hogy az embargó miatt a nyugati országok nem exportálnak a háborús agresszornak, ami hosszú távon alááshatja az ipari kapacitásokat.
Ehhez hozzátehetjük: az olaj- és gázárak erősen ingadoznak, és Európa immár nem az orosz gázról, hanem egyáltalán a földgáz felhasználásáról próbál átállni más energiaforrásokra. Tehát az orosz energiaeladások idén akár tényleg elérhették már a 337 milliárd dollárt, és ez tényleg 38 százalékos emelkedést jelenthet, 2021-hez képest, de hogy Oroszországra mennyire fognak a jelenlegi vevői támaszkodni, amikor stratégiai áruk beszerzéséről van szó, az erősen kérdéses.
Deák András György megjegyezte: a statisztikákban ki nem mutatható jelenségek is zajlanak, például az orosz külkereskedelmet korlátozó szankciók hatását úgy védik ki, hogy közvetítőállamok révén bonyolítják az eddigi külforgalmat. Más hírek szerint kezd kialakulni egy „árnyék tankerflotta”, amely a szankciókkal sújtott orosz olajat továbbítja kisebb kerülőutakon a vevőkhöz. Természetesen az ilyen kerülőutak lelassítják, megdrágítják a forgalom lebonyolítását, és volumenében ez a forgalom valószínűleg kisebb lesz, mint az eddigi külkereskedelmi eladások mennyisége – jegyezte meg Deák.
A háború és a nyugati szankciók miatti átalakulás elsősorban Ázsia felértékelődését hozhatja az orosz külkereskedelemben. Az orosz gazdaság elszigetelése egyébként már csak azért is nehéz, mert a tartalékai az első három helyen állnak a világon, ha a ritka földfémeket (elektronikai alapanyagokat), energiahordozókat, gyémántot, ivóvizet vagy más ásványkincseket vesszük sorra. Az ország tehát önellátásra sokkal alkalmasabb, mint más, szintén szankciók által sújtott államok.
Ugyanakkor az ásványkincsek kitermeléséhez szükség van nyugati technológiára, ebben az orosz gazdaság korábban kevésbé volt erős. A jövő évtől a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az orosz olajkitermelés 20 százalékkal csökkenhet. A Gazprom legfrissebb statisztikái szerint már az idén esett a gázkitermelés is, 18 százalékkal (72 milliárd köbméterrel). Ázsia egyelőre ugyanis nem tudja felvenni mindazon energiahordozókat, amelyet az oroszok eddig az EU-ba adtak el. Ám ha megépülnek is az új gáz- és olajvezetékek kelet felé, kérdéses, hogy Kína ki akarja-e magát oly mértékben szolgáltatni Moszkvának, mint azt az Európai Unió tette eddig.