A szakzsargonban nincs olyan, hogy utcai harc
– szögezi le a névtelenséget kérő katonai szakértő, aki megjárta a balkáni háborúkat, de foglalkozott hadtörténettel is. Persze rögtön hozzátette: bár az „utcai harc” kifejezés csak a hírekben fordul elő, létezik viszont
- „városi harc”,
- „épületharc”,
- sőt, „helyiségharc” is.
Ezek más-más taktikát igényelnek a sikerhez, mind a védőktől, mind pedig a támadóktól.
Katonai szakértőnk elmondta, a szíriai hadműveletek lehetőséget adtak az orosz hadseregnek a különböző fegyverek kipróbálására, illetve egyes haderőnemek gyakorolhatták az éles bevetéseket. Ilyenek voltak a (légi) deszant egységek, amelyek most is nagy szerepet kaptak az első napon Ukrajnában. Így sikerült rendkívüli gyorsasággal elfoglalniuk stratégiai pontokat, akár Kijev közelében is.
A szovjet légi deszant egységek a világon az elsők között jöttek létre, ilyenek már a két világháború között is gyakorlatoztak Sztálin birodalmában. Sőt, a Sztálinnal együttműködő korabeli (álcázott) német katonaság is ekkor szovjet területen hajtott végre deszantos gyakorlatokat, megkerülve a Párizs környéki békék első világháború utáni korlátozásait.
A deszantosok jelenléte a mostani háborúban azért kiemelendő,
Ám nemcsak a támadók alkalmazkodnak gyorsan. Gyalogsági egységek vagy akár civilek is könnyen megállíthatnak például páncélosokat, ha városi terepen mozognak a támadók, míg nyílt harcmezőn a szemből támadó, gyalogsággal és légierővel támogatott páncélosokat sokkal nehezebb megfékezni. Nem véletlen, hogy Kijevben a civileknek is fegyvert kezdtek osztogatni az elmúlt napokban az ukrán hatóságok.
A tankok korlátozottan hatékonyak a városokban
Városi terepen a tankok gyalogsági és légi fedezet nélkül – márpedig éppen ez történt Budapesten 1956. október 24. után jó pár napig a szovjet harckocsikkal – a vertikális lövegmozgatás korlátaiba ütköznek. Magyarán arról van szó: a városon belül egyszerűen nem tudnak elég „magasra” lőni a tankok. Ráadásul a harckocsik felülről a legsebezhetőbbek. Ezért tudtak 1956-ban a gázolaj és benzin keverékével megtöltött Molotov-koktélokkal a magyar felkelők sikeresen operálni a szovjet tankokkal szemben.
Városi terepen ugyanis a védőknek nem nehéz olyan magasra jutni, ahonnan civilek vagy a gyalogsági erők már sikeresen állhatnak ellen a harckocsiknak. Annak viszont komoly – nem katonai – akadályai vannak, hogy légierőt vessenek be ilyen esetben a támadók. Ugyanez történhet most Kijev környékén, mint ahogyan ez volt a helyzet 1956 Budapestjén is: a támadók nem akarták a nemzetközi közvélemény várható felháborodása miatt „szőnyegbombázni” a megtámadott várost.
Oroszország nemzetközi elszigeteltsége minden egyes háborús nappal egyre csak növekszik. Így az oroszoknak igyekezniük kellene elfoglalni az ukrán városokat, de ezt nem tehetik a légierő bevetésével – hiába érték el a háború első napjaiban a (nem kizárólagos) légi fölényt. Azért nem tehetik ezt, mert a nemzetközi közvélemény már így is egyértelműen elítéli Vlagyimir Putyin agresszióját, nyilvánvalóan ezért limitálják az oroszok a csapásaikat. (Amelyek így is helyenként súlyos pusztítást okoznak.)
A hírekből értesülhettünk arról is, hogy orosz diverzánsok valószínűleg már jóval korábban beszivárogtak Kijevbe, ahol a mostani harcok idején aktivizálták magukat. Így például – erre azért lenne szüksége Moszkvának, hogy a civil áldozatok számát mérsékelje, miközben a katonai pusztítást maximálja. Csakhogy városi környezetben ez szinte megoldhatatlan feladat, a diverzánsokkal szembeni küzdelem pedig az ukrán területvédelmi erők egyik legfőbb feladata most Kijevben.
Mit tudunk 1956 és a balkáni háborúk városharcairól?
A városi harcok sajátossága az is, hogy a páncélosok sokszor a maguk által okozott anyagi károk miatt nem tudnak továbbhaladni. Ez történt a balkáni háborúkban pár évtizeddel ezelőtt.
A tankok lövegei csak viszonylag alacsony röppályán tudnak lövedéket kilőni. Így amikor egy megtámadott várost körbevettek, és lőni kezdték a támadók, a külvárosokban annyi rom keletkezett, hogy a település közepét a védők meg tudták menteni. A lövedékek miatt keletkezett külvárosi törmelékeken ugyanis a tankok nem tudtak áthaladni, vagyis maguk a támadók „gyártottak” barikádokat a védőknek. A támadók ráadásul a város közepét nem érték el harckocsi lövegeikkel a túl alacsony röppálya miatt.
A városi harcban egyébként még a macskakövek is kiváló eszköznek bizonyulhatnak. 1956 Budapestjén is ez történt. A páncélosok lánctalpai ugyanis, ha ráfutnak a szétszórt macskakövekre, úgy kezdenek viselkedni, mintha egy ember csapágygolyókra lépne rá.
A Széna téren a védők egy másik, városi harcmodorban szintén gyakran alkalmazott eszközt használtak ki 1956-ban: felborított villamosokat és a közeli Déli pályaudvarról kivontatott vasúti kocsikat húztak oda, és ezek kiváló fedezéket nyújtottak a védekezéshez, azaz városban könnyebb hatékony barikádot építeni a támadókkal szemben.
A Corvin köz pedig nemcsak azért volt kiváló hely a védekezésre a szovjet páncélosok ellen 1956-ban, mert félkörívben nyújtott védelmet az utcák kialakítása a felkelők számára, hanem azért is, mert a közelben volt egy benzinkút is, ahonnan a Molotov-koktélok gyártásához „kifogyhatatlan” alapanyaghoz jutottak a „pesti srácok”.
Lángszórók régen és ma
Az épületharc és a helyiségharc modern eszközei közül kikerült ugyanakkor a második világháborúban még gyakran használt lángszóró, a katonák ma már ezt nemigen használják. Ennek oka egyrészt az, hogy rendkívül sebezhető az a harcos, aki egy ilyen felszereléssel indul a küzdelembe. Másrészt nagyon nehezen álcázható, és ha az ellenség kilövi a lángszóró tartályát, akkor az adott katona társai is elpusztulhatnak vele együtt.
Ugyanakkor most is tudósított a CNN arról, hogy szombaton orosz „nehézlángszórók” érkeztek Ukrajna területére. Ezek azonban valójában nem lángszórók, hanem iszonyatos pusztítást okozó, TOS-1 nevű rakétakilövők. Tulajdonképpen inkább tüzérségi eszközök, illetve a második világháborús katyusákat felidéző fegyverek, amelyek nem elsősorban közelharcban, hanem a célponttól inkább több kilométeres távolságból kilőve vethetők be.
az embereknek pedig olyan sérüléseket okoznak, amiket le sem merünk írni. Hatásáról talán elég annyit említenünk, hogy a hírek szerint ezeket az eszközöket az orosz hadseregnek olyan egységeinél állították hadrendbe, amelyek a nukleáris, biológia és vegyi fegyvereket kezelik.
A TOS-1-ek és modernebb változatai hátborzongató módon azonban kifejezetten „alkalmasak” városi harcra: egész lakónegyedek megsemmisítésére képesek. Oroszország állítólag bevetette már ezt a fegyverét Csecsenföldön, ahol Groznij városának központjában az ellenállókat így törhették meg, de szakértők szerint Szíriában is alkalmazták a TOS-1-eket.
Ugyanakkor Ukrajnában való bevetésük – legalábbis városi harcra – ugyanolyan kontraproduktív lenne, mint a már említett szőnyegbombázás repülőkről. Katonailag ugyan nem lehetetlen, viszont az orosz invázió már így is annyira negatív visszhangot váltott ki a nemzetközi közvéleményben, hogy aligha merik ezt a tüzérségi rakétaeszközt nagyvárosokban bevetni az oroszok – ugyanakkor az kétségtelen, hogy a TOS-1-esek érkezéséről szóló CNN-felvétel bejárta a világsajtót.
A városi harcoknak ugyanakkor már most is látjuk azt a sajátosságát, hogy ilyenkor az infrastruktúrát támadják az agresszorok – mondja a szakértő. Erre láttunk példát egy kijevi hőerőmű és egy Kijev környéki olajipari létesítmény, továbbá egy harkivi gázvezeték felrobbantásakor, illetve működésképtelenné tételekor.
Ugyanakkor a védők nagyobb esélyét a városi harcokban mutatja például, hogy vasárnap délutáni hírek szerint az ukránok visszaverték a Harkivba betörő orosz csapatokat.
Mi a különbség a városi és a nyílt harcmezei küzdelem között?
A városi és a harcmezei küzdelem tehát elsősorban a civilek jelenléte miatt különbözik. A támadónak egy településen belül ügyelnie kell a civil áldozatok számának minimalizálására.
A másik különbség, hogy városokban a támadók által okozott anyagi pusztítás akadálya lehet a további előrenyomulásnak – ez történt a németek támadásakor Sztálingrád ellen is a második világháborúban, hiszen minden egyes további méter megtétele egyre nehezebbé vált. (A sztálingrádi német vereséghez ugyanakkor hozzájárult, hogy a szovjet tüzérség a Volga túloldaláról támogatni tudta a védőket, illetve a befagyott folyón később bekerítő, átkaroló hadműveletekkel tudtak operálni a szovjetek.)
Ugyanakkor nemcsak a városokban, hanem a harcmezőn is ki lehet használni a terep adottságait. Izrael és Szíria egyik korábbi háborújában látszólag a szíriaiak kerültek egyik pillanatról a másikra helyzeti előnybe egy döntő jelentőségű ütközet közben. Tankjaikkal a szíriaiak elfoglaltak egy magaslatot, amiről beláthatták a terepet – és amint felértek oda, meglátták az „alattuk” sokkal mélyebben várakozó (sokkal kisebb számú) izraeli páncélosokat.
Csakhogy abban a pillanatban meg is pecsételődött a sorsuk: az izraeli tankok lövegei ugyanis vertikálisan (függőleges irányban) sokkal magasabbra tudtak emelkedni, mint amennyire a szíriaiak orosz gyártmányú harckocsijai lefelé tudták mozgatni a lövegeiket. A kisszámú izraeli tank így óriási pusztítást végzett a támadó – és egyben azonnal célponttá is váló – szíriai alakulat soraiban.
